A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Igazi kuriózum májusban a Nemzeti Táncszínházba látogató TAO Dance Theater, akik ezúttal a világhírű Numerical Series (Számsorok) című alkotásukból az 5 & 9 számú koreográfiákat mutatják be a magyar közönségnek. Az előadás kapcsán az együttes művészeti vezetőjét és koreográfusát, Tao Ye-t kérdeztük.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója a sokszor viharos hullámzás ellenére végül sikeresen kikötőbe kormányozta a teátrumot, amelynek építési folyamatába rendhagyó módon a színház stábját is bevonták. Az igazgató többek között elmesélte, hogy milyen szempontok szerint alakították ki a színház tereit, hogyan illesztették be az épületet a budapesti színházak sorába, miként vették figyelembe a még meg sem született koreográfusok igényeit, és mit érzett, amikor a színház megnyitóján fölment a függöny.

Hód Adrienn 2007-ben alapított társulatával, a HODWORKS-szel dekonstruálja a test, a mozgás, a tér és a zene kereteit, és meglepő módokon építik újjá. A társulat keménymagját szabadúszó táncosok adják, akik változó konstellációkban már évek óta dolgoznak együtt. Előadásaikat három alkalommal válogatták be az európai tánchálózat Aerowaves programjába, Magyarországon pedig többszörös nyertese a Lábán Rudolf- és Imre Zoltán-díjnak. A Hodworks: Délibáb című új bemutató kapcsán Barta Luca beszélgetett Hód Adriennel a darab létrejöttéről, alkotótársakról, értékekről, múltról, jelenről és jövőről.

A rendkívül sokoldalú Simkó Beatrix folyamatosan közlekedik országok, kultúrák és különböző hátterű alkotótársak között, legújabb darabjában, a Long time no see!-ben pedig éppen erre reflektál. Az előadást beválogatták az Aerowaves 2019-es programjába, ami mérföldkő lehet egy alkotó számára. Emellett beszélgettünk többek között arról, hogyan segíthet egy munkafolyamatot, ha időben és térben is szét van szabdalva, honnan jön az érdeklődése a találkozások iránt, milyen a hozott kultúrával egy helyi kultúrában működni, és mit tanul Hamburgban.

Egerházi Attila, aki hazai és nemzetközi színtéren is számos tapasztalatot szerzett már táncegyüttesek vezetésében, két és fél éve vágott bele a Székesfehérvári Balett Színház létrehozásába, egy olyan korszakban, amikor nem születnek, sokkal inkább megszűnnek kulturális intézmények. Elképzelései szerencsésen találkoztak a város szándékaival, és azóta töretlenül, de forgalommal szemben haladnak előre. Bár Székesfehérváron nem egy magból, hanem egy fácskából növekszik majd erős fa, a társulatépítés és az infrastruktúra megteremtése sok küzdelemmel jár, amibe ez a beszélgetés egyedülálló bepillantást ad, hiszen Magyarországon 45 éve nem volt példa arra, hogy egy város kulturális intézményeként balettszínházat alapítson.

A Közép-Európa Táncszínháznak a 2018-19-es évadtól új művészeti vezetője lesz Feledi János személyében. Vele és Szögi Csaba igazgatóval beszélgettünk arról, hogy a harminc éves jubileumát ünneplő együttes múltjának milyen értékeit érdemes továbbvinni, és miben van szükség megújulásra, milyen változások várhatóak a társulat életében, mi kell ahhoz, hogy ismét felkerüljenek a nemzetközi tánctérképre, és hogy a társulati tagok úgy érezzék, a falat is át tudnák törni.

Nemrég mutatták be a Trafóban a Timothy and the Things Vadászat című darabját. Fülöp László saját és társai férfi létének vívódásaiból készítette az előadást. A koreográfus az interjúban mesélt arról, hogy a művész Fülöp László azonos-e a magánemberrel, az elmúlt nyolc év sikerei mennyire biztosították a Timothy and the Things helyzetét, miért tűnik fel ismét egy hangszer az előadásban, és mi köti össze az általa létrehozott brand alá tartozó darabokat.

Oláh Zoltán 17 éve a Magyar Nemzeti Balett tagja, első magántáncosa, 2018. március 15-e óta pedig Kossuth-díjas művésze. Az érzékenységet, az alázatot és a hitet tartja a legfontosabb pilléreknek ahhoz, hogy valakiből nagy balett művész válhasson, ő maga folyamatosan fejleszti magát, ezért sem gondol életműdíjként a 36 évesen megkapott elismerésre. Oláh Zoltánnal a mai fiatal táncosok helyzetéről, a tanításról, a klasszikus balett megújulásának és a közönségnevelésnek a lehetőségeiről és arról is beszélgettünk, miért hű 17 éve a színházához és mennyire kiszolgáltatott egy balett művész.

A Barta Dóra által igazgatott Kecskemét City Balett, egyben a Katona József Színház integrált tánctagozata idén ünnepli ötödik születésnapját. A társulatvezetővel készült interjúból többek között kiderül, hogy egy zenés színházi produkció hogyan pozícionálhatja a táncot, a tánc jelenléte egy színházban milyen hatással lehet a prózai színészek munkájára, mivel lehet elérni, hogy a közönség ne tolja el magától a táncot, milyen a vidéki táncműhelyek helyzete és a tavalyi fellépése után visszavágyik-e még a színpadra.

Cserepes Gyula óbecsei táncos, előadóművész és koreográfus. A Budapest Kortárstánc Főiskolán tanult, majd professzionális karrierjét a Közép-Európa Táncszínháznál kezdte. Alkotói munkássága a “Revive the Castle” című, térspecifikus előadással kezdődött 2012-ben, míg a “New Age Gypsies” c. duett volt a táncszínházi bemutatkozása. Első független darabja a “The Bridge”, a brüsszeli Volksroomban került bemutatásra.