A táncművészeknek számos kihívással kell szembenézniük a korlátozások bevezetése óta, a napi táncórák megtartásától a megélhetési nehézségekig, legyen szó modern vagy klasszikus balettről, néptáncról, kortárs táncról vagy flamencoról. Az interjúkban azt jártuk körül, hogyan sikerült alkalmazkodniuk a rendhagyó helyzethez, és mit várnak a jövőtől. A művészek között többen rendszeresen tréningeznek online, mások elképzelhetetlennek tartják a próbákat személyes jelenlét nélkül, vannak, akik tanulásra használják a felszabadult időt, de néptáncos ulti csoport és különféle karantén projektek is születtek már.

Herkovics Eszter Adria, a Győri Balett balettművésze éppen a Giselle című előadás premierjére és élete első szóló szerepére készült, amikor bevezették a korlátozásokat, ennek ellenére próbál pozitívan állni a kialakult helyzethez, társulatával nemcsak napi gyakorlatokon vesznek részt, de különféle online kihívásokat is kitaláltak egymás számára.

Milyen munkafolyamatban vettél éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?

A Giselle című darabunkra próbáltunk éppen, szinte már készen álltunk, hogy bemutathassuk, amikor abba kellett hagynunk a próbafolyamatot. Nagyon szomorú voltam, amikor megtudtuk, hogy el kell hagynunk a stúdiót, és haza kell mennünk egy időre. Nekem ez volt az első szólószerepem, és nagyon hálás vagyok Velekei László művészeti vezetőnek, az előadás koreográfusának és Kiss János igazgatónak, hogy lehetőséget kaphattam. Próbálok pozitívan hozzáállni a helyzethez, és biztos vagyok benne, hogy a munka, amit belefektettünk, nem volt hiábavaló, és meghozza a gyümölcsét.


Fotó: Jekli Zoltán

Mi a legnehezebb számodra a jelenlegi helyzetben?
Úgy gondolom, hogy egy táncosnak nagyon sok mozgástérre van szüksége, és mi, akik a korlátozás miatt lakásba szorultunk, ebből keveset kapunk. Nekem nagyon hiányzik a stúdió, a próbák, a darabok, a közösség. Remélem, hogy mihamarabb visszamehetünk, és újra láthatjuk egymást.

Hogyan tudod megoldani, hogy megfelelően tréningben maradj a munka folytatásához?
Délelőttönként Artem Pozdeev tart nekünk balett gyakorlatot a Zoom alkalmazáson keresztül. Ez nagyon jó lehetőség arra, hogy azért valamilyen szinten edzésben maradjunk. Balett után én általában még jógázni is szoktam, illetve a kevesebb mozgás miatt megpróbálok odafigyelni az étrendemre is.

Vannak kifejezetten a házi karantén ideje alatt készült, a helyzetre reagáló projektjeitek?
Megpróbálunk a lehető legjobban reagálni a helyzetre, ezért április 3-án az elmaradt Giselle előadás apropóján csináltunk egy kis videót, egy mini premiert a Facebookon, amikor eredetileg bemutattuk volna a darabot (https://www.facebook.com/gyoribalett/videos/1512541368923076/?t=63). Ezenkívül kitaláltunk mindenféle kihívást, például improvizációs vagy tour challenge-t is.

Tartod a kapcsolatot a művésztársaiddal, részt veszel olyan próbafolyamatban, amit át lehetett emelni a virtuális térbe?
Igen, mindenkit látok reggelente gyakorlaton, illetve pár kollégámmal minden nap videó chatelek. A próbafolyamatokat sajnos nem nagyon tudjuk megoldani online, hiszen nagyon sok olyan darabunk van, amik tele vannak duettekkel, így ezeket nem tudjuk kivitelezni egy konferenciahívás keretében.

Hogyan látod a következő hónapokat, milyen terveid vannak, milyen munkákban fogsz részt venni?
Sajnos ebben a helyzetben semmi biztosat nem tudhatunk, de remélem, hogy minél előbb visszamehetünk a stúdióba, és belevethetjük magunkat a próbákba. A következő évadunk nagyon mozgalmas és sokszínű lesz, bemutatjuk Eno Peci és Lukács András darabját, ezután lesz egy Bartók-estünk, A fából faragott királyfival és A csodálatos mandarinnal, amelynek Garrett Smith és Velekei László lesz a koreográfusa. Majd tavasszal Jamie Winchesterrel lesz egy közös produkciónk One Way to Heaven címmel.

Horváth Eszter, Soós Gyula András

Horváth Eszter szólista és Soós Gyula András tánckarvezető, a Duna Művészegyüttes tagjai a házi karanténban is napi munkarend szerint dolgoznak, hogy ne essenek ki a gyakorlatból, emellett arra is született ötletük, hogyan vigyék el a néptáncot gangos házakba. Abból a szempontból szerencsések, hogy nem csak a színpadon, de az életben is egy párt alkotnak, így a műsorokat együtt is gyakorolhatják.

Milyen munkafolyamatban vettetek éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?

Soós Gyula András: Az együttesnél éppen egy felkészülési időszak zajlott az új bemutatónk kapcsán, amely a Gyertyaláng címet viseli, és a trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából készül. A bemutató május 2-án lett volna, és a felkészülési és alkotási folyamat kellős közepén ért minket a rendkívüli helyzet.

Horváth Eszter: A próbatermi munkáink mellett párhuzamosan játszottuk a már repertoáron lévő előadásainkat, és folytak az azokra való előkészületek. Közvetlenül a végletes leállás előtt már több vidéki előadásunkat lemondták, illetve ünnepi műsoraink is elmaradtak.

Hogyan tudjátok megoldani, hogy megfelelően tréningben maradjatok a munka folytatásához?
S. Gy. A.: A karantén kezdetén létrehoztunk egy zárt csoportot, amelyben minden munkanap, ugyanúgy, mint azt megelőzően, reggel 9 órától egy-másfél órás tréninget tartunk. Balett mesternőnk mellett a táncosok is aktívan részt vesznek a tréningek megtartásában. A bemelegítés mellett van rendszeresen balett, erősítés, nyújtás. Minden nap kapunk munkarendet is, hogy az adott napon milyen táncanyagot kell felvételről átnéznünk, mit kell gyakorolnunk.
H. E.: Mindannyiunk érdeke, hogy a testünket, a kondíciónkat a körülményekhez képest megfelelő szinten tartsuk. Erre tudatosan figyeltünk már az elején, hogy ne álljunk le teljesen a munkával, hanem a helyzetünkhöz igazodva átalakítsuk. Oldjuk meg úgy, hogy együtt maradjunk akkor is, ha nem egy légtérben vagyunk. Jelenleg bizonytalan, mikor tudunk visszaállni a teljes munkavégzésre, így nagyon fontosnak tartjuk a napi rendszeres mozgást, amit közösen vagy fakultatív módon végzünk online. Emellett saját igényeinknek megfelelően keressük a másfajta mozgásformákat is. Andrissal az együttesi munkánk mellett mindketten napi szinten foglalkozunk tánccal, táncanyagok tanításával, ezeket online oktatásban végezzük a csoportjaink részére. Szinten tartjuk az erőnlétünket. Nagyon szeretek futni, a mostani helyzetben adott a lehetőség, hogy rendszeresen eljárhassak, emellett a jóga és a pilates is a részévé vált a napjaimnak.

Vannak kifejezetten a házi karantén ideje alatt készült, a helyzetre reagáló projektjeitek?
S. Gy. A.: Az együttes a karantén elejétől tudatosan készült online megjelenési formákkal, azóta is folyamatosan ötletelünk, hogy milyen módon képviseljük az együttes arculatát az interneten elérhető felületeken. Számos formában jelen vagyunk a webes térben, ilyenek az „Otthon elsajátítható tradicionális hajfonási technikák” és a „Táncba hívunk otthon” (https://youtu.be/a-Dk6dlageo) sorozatok, utóbbihoz egy nyereményjátékot is létrehoztunk, valamint a már korábban bemutatott előadásainkat is folyamatosan megosztjuk. Ezeken kívül készültünk külön „karantén hangulatú” videókkal a költészet napjára, húsvétra, a föld napjára, anyák napjára, amelyek létrejöttében a teljes társulat kivette a részét, tehát nem tétlenkedünk. A visszajelzések azt mutatják, hogy a kedvelőinknek tetszenek ezek a tartalmak, azonban nem fér hozzá kétség, hogy szomjazzák a személyes jelenlét varázsát. Együttesünk ezért önerőből arra vállalkozott, hogy betartva a szükséges két méteres távolságot, élőzenés néptánc etűdökkel teszi színesebbé a gangos házban élők napjait, május 19-én egy pár fős kis csapattal több belvárosi bérház udvarán fogunk zenélni, táncolni.

Tartjátok a kapcsolatot a művésztársaitokkal, részt vesztek olyan próbafolyamatban, amit át lehetett emelni a virtuális térbe?
H. E.: A napi online találkozásaink elmaradhatatlanok és motiválók mindannyiunk számára, mert ezek adnak állandóságot a kialakult helyzetben. A repertoáron lévő műsoraink áttanulását is beemeltük a virtuális térbe, ez szerencsére könnyen és egyedül is kivitelezhető. A mindennapi reggeli tréningjeink mellett előfordul, hogy nem önállóan foglalkozunk a táncanyagokkal, énekekkel, hanem közösen online meeting formájában. A tanult táncanyagok, műsoraink mindannyiunk számára elérhetőek egy közös webfelületen. Az aktuális táncanyagot, archív filmet láthatjuk otthonról, így saját magunk is fel tudunk készülni belőle, el tudjuk táncolni, figyelve arra, hogy ez egyedül is elvégezhető legyen, mert nem mindenki került egy fedél alá a táncos párjával.

Talált valamilyen módot a társulatotok, hogy a karantén idején is összefogja a művészeit?
S. Gy. A.: A kollektív tréningjeink után mostanra már állandóvá vált, hogy nem lépünk ki rögtön a webről, hanem beszélgetünk egymással, ha születésnaposunk van, éneklünk neki, mint amikor a próbateremben köszöntjük fel. Az online felületre készülő projektekbe a teljes társulatot igyekszünk bevonni. Fontosnak tartjuk, hogy mindenki érezze, ebben a helyzetben is megbecsült és fontos tagja a társulatnak, függetlenül attól, hogy milyen technikai lehetőségekkel rendelkezik az otthonában. A fiúk létrehoztak egy Karantén Ulti csoportot, amiben nemcsak az együttes ultizni tudó és nem tudó, de szerető tagjai vannak, hanem az együttesen kívüli barátaink is.
H. E.: A szakmai megnyilvánulásaink mellett a társulatunk mindig is nagy hangsúlyt helyezett az emberi kapcsolatokra. A rendkívüli helyzetben erre még nagyobb szükségünk van, a kohézió erejére. Nem telik el napunk anélkül, hogy ne teremtenénk valamilyen formában kapcsolatot a webfelületen vagy telefonon. Szoktunk kijelölni estéket például, amikor csak mi, lányok beszélgetünk, vagy a teljes csapat online van, és ott beszéljük ki magunkat. Ennek ellenére érezhető az emberi kapcsolat hiánya, hogy nem látjuk egymást személyesen, nem érintkezünk egymással. A mi szakmánkban az érintés, a kontaktus nehezen pótolható. Az otthonlétünk alatt erre fordítunk a legnagyobb figyelmet a fizikai teendőink mellett, hogy mire visszatérünk, emocionálisan is rendben legyünk.

Fotó: Dusa Gábor

Hogyan látjátok a következő hónapokat, milyen terveitek vannak, milyen munkákban fogtok részt venni?
S. Gy. A., H. E.: Bizakodóan. Pozitívan. Készülünk a további online megjelenésekre, amelyekről egyelőre nem számolunk be, legyenek meglepetések. Illetve már kezdünk tervezni, és felkészülni arra az időre, amikor újra a próbateremben folytathatjuk a munkát, nem beszélve arról, mennyire várjuk, hogy újra közönség elé állhassunk a színpadon, mert legyünk őszinték: az a mi lételemünk.

Mit gondoltok, a kialakult helyzet mennyiben fogja átalakítani a táncéletet?
S. Gy. A.: Véleményem és reményeim szerint fel fog értékelődni, ugyanúgy, mint más közösségi formák.
H. E.: Én is így gondolom, és bízom benne, hogy ez az időszak mindenkit „jobbá” formál egy kicsit önmagához képest a sok nehézség ellenére. Hiszem, okkal történt, hogy lelassultunk mi is és a világunk is. Kettőnknek és saját magunknak is tanulás ez az időszak. Minden művésznek nagyon fontos és felelősségteljes feladata van ebben a rendkívüli helyzetben is, jelenleg az online felületeken, később a valós létükben. Az ő közlésük legyen az tánc, ének, zene, irodalom, rajz, napjainkban gyógyírt nyújthat az emberi léleknek, és segíthet könnyebbé, nyugodtabbá tenni a mindennapokat ezekben az időkben. Hiszek abban, hogy amikor újra „teljes” életet élhetünk, jobban megbecsüljük és értékeljük majd, amiről eddig azt véltük, hogy természetes, bármikor megkaphatjuk, elérhetjük.

Kóbor Demeter

Kóbor Demeter, Drezda és Varsó után a 2019-20-as évadban szerződött a Magyar Nemzeti Baletthez. A balettművész, aki számára a filmezés sem ismeretlen terep, a korszellemet már jóval a járványhelyzet előtt megérezte, és létrehozott egy online videós projektet, amiben társaival azt igyekszik bizonyítani, hogy a balett nemcsak klasszikus, de humoros is lehet.

Milyen munkafolyamatban vettél éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?
A karantén bevezetése előtt a Magyar Nemzeti Balettel mutattuk be a Laurencia című balettet. Amikor délután bejelentették, hogy bezárnak az egyetemek, már sejtettük, hogy az aznap esti lesz az utolsó előadásunk, hiszen a színházak is erre a sorsra fognak jutni. A show után a színpadon maradtunk, és a vezetőség bejelentette, hogy a Laurencia volt az utolsó előadásom.

Mi a legnehezebb számodra a jelenlegi helyzetben?
A legmegterhelőbb számomra a szociális elszigeteltség, de hogy őszinte legyek, valójában nagyon hasznos nekem ez az időszak, sokat tanulok belőle. Rengeteg lehetősége van az embernek, hogy fejlessze magát otthon. Természetesen ez nem ér fel egy intenzív balett tréninggel, de a nappali is remek teret szolgáltathat némi testmozgáshoz, én főleg biciklizéssel edzem magamat a természetben.

Vannak kifejezetten a házi karantén ideje alatt készült, a helyzetre reagáló projektjeid?
A FunBalletBoys csapatával, Rónai András és Majoros Balázs kollégáimmal a karantén ideje alatt is készítünk videókat. A FunBalletBoys alapötlete, hogy lerántsuk a leplet a balettművészet zárkózott, sztereotip és nehezen emészthető világáról, és közelebb hozzuk a fiatalabb közönséghez is. A humor és a könnyedség szemszögéből mutatjuk be a táncos élet mindennapjait. A nézők betekintést nyerhetnek a kulisszák mögé, de olyan videókat is találhatnak az oldalunkon, amik egyszerűen szórakoztatóak. Nemrég meghívtak minket egy tehetségkutató műsorba, de sajnos a kialakult helyzet miatt ezzel a lehetőséggel még nem tudunk élni. Néhány hete Hófehérke törpéinek mindennapjait mutattuk be a karanténban (https://www.facebook.com/funballetboys/videos/625691728275672/), ezenkívül Tudor külön is felhívta a társai figyelmét a kézmosás helyes technikájára (https://www.facebook.com/funballetboys/videos/642295429923438/). Az ötlet annak idején egy fárasztó próbafolyamat szünetében pattant ki a fejünkből, miközben a balett teremben a pihenő időnket töltöttük. A videókat én veszem fel, és vágom meg, miközben a társaimmal együttműködve korrigálok az elképzeléseken. Jól működik közöttünk az összhang, és azt hiszem, ameddig „fun”, azaz szórakozás céljából tudjuk készíteni a videóinkat, addig ennek megmaradhat a varázsa.

Fotó: Moldvay Zoltán

Tartod a kapcsolatot a művésztársaiddal, részt veszel olyan próbafolyamatban, amit át lehetett emelni a virtuális térbe?
A mi társulatunkban ebben az időszakban elmaradnak a próbafolyamatok, nem is igazán látnám értelmét, hogy bármit is Skype-on keresztül próbáljunk. Ez egy csapatmunka, együtt kell lélegezni és verejtékezni ahhoz, hogy a gépezet hiba nélkűl működhessen, szerintem ez nem megvalósítható az internet világán keresztül.

Hogyan látod a következő hónapokat, milyen terveid vannak?
A jövőt nagyon pozitívan látom. Az egész helyzetet egy lehetőségnek fogom fel, és izgatottan várom, mit tanulhatok belőle, és hogy új kalandokban vegyek részt. Az itthon töltött időt tanulással és olyan dolgokkal töltöm, amikre eddig nem volt lehetőségem. Szerintem nincs olyan helyzet, amit az ember ne tudna önmaga fejlesztésére használni. A FunBalletBoys csapatával pedig éppen egy nagy projekten dolgozunk, ami hamarosan látható lesz.

A mostani, csonkára sikeredett évad volt az első, amit a Magyar Nemzeti Balettnél töltöttél. Hogyan telt, milyen szerepekben láthatott a közönség? Miért döntöttél úgy, hogy Drezda és Varsó után hozzájuk szerződsz?
Igen, valóban ez az évad volt az első itthoni színekben. A szezont Alexander Ekman darabjával kezdtük. Szerencsés vagyok, hogy a koreográfus beválogatott, és táncolhattam a darabjában. Ezt követően A diótörőben, majd a Karamazov testvérekben láthatott a közönség. Az utolsó produkció a már említett Laurencia volt. Az évad közben az a szerencse ért, hogy főszerepet kínáltak nekem egy amerikai filmprodukcióban, az Amazon készített egy táncos filmet, aminek a rendezője Sarah Adina Smith hosszas casting után kiválasztott engem. A filmet többek között Budapesten forgattuk volna, de sajnos a felvételek időpontja ütközött a Laurencia próbafolyamatával, így le kellett mondanom a lehetőségről.

Maurer Milán

Maurer Milán a hazai kortárs táncélet egyik meghatározó fiatal művésze, aki szabadúszó táncosként többek között a Frenák Pál Társulat számos előadásában látható, február végén New Yorkban adta elő Frenák Pál híres MenNonNo című szólóját, élete egyik legmeghatározóbb fellépése után nem sokkal pedig a feje tetejére állt a világ.

Milyen munkafolyamatban vettél éppen részt, amikor életbe léptek a korlátozások?
A korlátozások előtt Góbi Ritával a Sziget című darabunk premierjére készültünk, amelyet április 29-én mutattunk volna be a Trafóban. A Frenák Pál Társulattal pedig a POSZT-ra vittük volna 2019-ben bemutatott CAGE című nagy sikerű, új generációs darabunkat.

Mi a legnehezebb számodra a jelenlegi helyzetben?
Sok nehézséggel kell megküzdenem. A teljes bevételem kiesett, és lelkileg is nehéz megélni a színpad elvesztését. Ebben a kritikus helyzetben sok művész küzd az életben maradásért. Sajnálatos módon én nem érzékelem, hogy a szakma érdekvédelmi képviseletei mindent megtennének a szabadúszó művészekért. Ez azért is sajnálatos dolog, mert Budapesten rengeteg független művész van. Számukra ez az időszak, akárcsak nekem, a bizonytalanságról szól.

Hogyan tudod megoldani, hogy megfelelően tréningben maradj a munka folytatásához?
Nyújtok, és improvizálok. Az improvizáció nagyban segít megőrizni a mentális egyensúlyt és emocionális impulzusaim kiengedését, amelyet a színpad hiánya miatt most nehezen tudok átélni.

Vannak kifejezetten a házi karantén ideje alatt készült, a helyzetre reagáló projektjeid?
Egy héttel ezelőtt kaptam Berlinből egy felkérést, hogy több nemzetközi művésztársammal együtt beválogattak egy táncfilm castingjára, amelynek keretein belül nyolc szerencsés táncos leforgathatja a saját hét-tíz perces improvizációját Sam Marzbani készülő táncfilmjéhez. A fő téma a szabadság és bezártság.

Fotó: Bobál Katalin

Tartod a kapcsolatot a művésztársaiddal, részt veszel olyan próbafolyamatban, amit át lehetett emelni a virtuális térbe?
Néhány kollégával tartom a kapcsolatot, de valamiért egy ideje akadozva történik a kommunikáció. Öröm az ürömben, hogy régi barátságokat tudtam felfrissíteni, amelyek a lezárások előtt és a munka miatt kispadra kerültek. Sajnos munkafolyamatot nem igazán lehetett a virtuális térbe emelni. Sokan az online tréningekben látták meg az esélyt az életben maradáshoz, bár én személy szerint ebben nem igazán látok fantáziát.

Találtak valamilyen módot a társulatok, amelyekkel dolgozni szoktál, hogy a karantén idején is összefogják a művészeket?
Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy nem. Nem igazán kaptam olyan kérdést vagy támogatást, ami megnyugtatott volna afelől, hogy jó helyen vagyok, és megbecsülnek. Lehetséges, hogy ez csak az egymással szembeni figyelmesség hiánya ebben a nehéz helyzetben.

Hogyan látod a következő hónapokat, milyen terveid vannak?
Eddig másmilyen jövőképet tartottam magam elé, de a tény, hogy még nem vagyunk túl a rendkívüli helyzeten, és valószínűleg még hónapokig nem lesz munkám, gondolkodásra késztetett. Alaposan és sokszor átgondolva, élve a szabadúszás nyújtotta lehetőséggel, fontolóra veszem azokat a megkereséseket, amelyeket külföldi társulatoktól kaptam a világjárvány előtt. Számomra fontos Magyarország, továbbra is a hazámat szeretném szolgálni a művészetemmel. Remélem, eljön az idő, amikor elismerik, és megbecsülik a munkánkat.

Pirók Zsófia

Bár Pirók Zsófia flamenco táncművész számára elengedhetetlenek a valójában megélhető pillanatok, a virtuális térhez is próbál alkalmazkodni, és azon keresztül motiválni a diákjait. A jövővel járó bizonytalanság aggasztja, de úgy érzi, a járványhelyzettel járó dráma és bonyodalom ihletforrásként is szolgálhat számára.

Mire készültél, mielőtt életbe léptek a korlátozások?
Talán túl sok mindenre. Az általános óráimat tartottam minden este, és a tanítványaimmal az évadzáró gálára készülő koreográfiákon dolgoztam. A testvéremmel sétáltam, amikor jött egy e-mail a művelődési háztól, ahol mindketten táncot tanítunk, hogy másnap be se menjünk dolgozni, mert az épület határozatlan időre bezár. Közben két nagyobb előadásra is készültem külföldi vendégművészekkel, akiknek az utazásait már leszerveztem. Ezenkívül Kállay‑Saunders András meghívására lemezbemutató koncertjén vendégszerepeltem volna. Más kisebb fellépések mellett be szerettem volna fejezni a szakdolgozatomat a második diplomámhoz, és áprilisban három tanítványomat készültem elkísérni Sevillába a Feria de Abril-ra egy rövidebb tanulmányi útra. Van úgy, hogy az embert egy sérülés vagy betegség kényszeríti pihenőre, megálljra. Ezt a helyzetet én hasonlóan élem meg.

Mi a legnehezebb számodra a jelenlegi helyzetben?
Próbálok nem a nehézségekre koncentrálni, és az online térben is motiválni a tanítványaimat, a videókon keresztül mindig pozitív energiát sugározni, hogy azok, akik ebben a helyzetben is folytatják az órákat, töltekezhessenek belőlem. Az egyik fő nehézséget mégis épp ez okozza nekem. Úgy tűnik, most minden korábbinál jobban felerősödött a virtuális jelenlét fontossága, és bár tudom, hogy a munkámnak ez is része, valahogy mégis minden porcikám tiltakozik ellene. Úgy látom, hogy a valójában megélhető pillanatok és a virtuális élmények közötti balansz mérlege elbillent. Nekünk, akik mozgással és befelé figyeléssel foglalkozunk, talán ez még nagyobb kihívást jelent, mint azoknak, akik megszokták, hogy a képernyő előtt dolgoznak. A másik nehézség, hogy bár lehet otthon a nappaliban „edzeni”, és mindenki próbálja a maga lehetőségeihez mérten valahogy betartani vagy pótolni az edzést, de valójában képtelenség teljes körűen kivitelezni. Táncművészeknek, sportolóknak hosszútávon nem igazán játszik a home office mint opció. Nyilvánvaló, hogy vannak anyagi nehézségek is, hiszen a kultúra képviselői esnek ki először, és kerülnek vissza utoljára a körforgásba. A mentális nehézség pedig az, hogy nem tudni, meddig tarthat ez. Így nehéz tervezni, és célokat kitűzni.

Hogyan tudod megoldani, hogy megfelelően tréningben maradj a munka folytatásához?
Nehezen. Alternatív módszereket kell találni. De számomra ez kevésbé, inkább a motiváció megtartása a nagyobb kihívás. Lesz előadás, nem lesz előadás? Ha lesz, mikor lesz? Ha lesz, lesznek-e nézők? Ha elmarad, mindent át kell szervezni. Ha átszervezzük, akkor sem biztos, hogy tényleg meg lehet majd tartani. De pont ilyenkor kell erősnek maradni. Ez a helyzet figyelmeztet arra, hogy amit állandónak vagy természetesnek gondolunk, azért is hálásnak kell lennünk, mert valójában semmi sem állandó. Éppúgy, ahogy ez a helyzet sem lesz az.

Vannak kifejezetten a házi karantén ideje alatt készült, a helyzetre reagáló projektjeid?
Az első helyzetre reagáló projektem a szakdolgozatom befejezése volt. Nagyon örültem, hogy végre volt lehetőségem belemerülni, és nem kell tovább halogatnom. Ezen kívül régóta tervezgettem kipróbálni az online oktatást is, aminek most számtalan különböző verziójával lehet kísérletezni. Testvérem Facebook Live órákat tart, édesanyám Zoom-os edzéseket, én oktató videókat készítek, és más módszereket is tanulmányozunk. Szóval próbálkozunk. De a visszajelzés az, hogy az embereknek nagyon hiányzik a közösségi élmény.

Fotó: Kaszner Nikolett

Tartod a kapcsolatot a művésztársaiddal, részt veszel olyan próbafolyamatban, amit át lehetett emelni a virtuális térbe?
Ennek az ideje most fog kezdődni számomra. Eddig szerintem a művészvilágban mindenki kivárt, és figyelt, annyi változás történt, és annyi a bizonytalanság. Nem lehet egyik pillanatról a másikra egy kompletten új rendszerben működni úgy, hogy nem tudod visszaállhatsz-e, és mikor. Jelenleg számomra az a hír, hogy az előadásaim elmaradnak, de azért készüljek rájuk, ha esetleg mégis úgy alakulna… Na, ez egyáltalán nem egyszerű, hiszen az edzéseken túl egy előadás rengeteg szervezéssel jár, és elengedhetetlen személyes jelenlétet igénylő próbákkal, valamint egyéb előkészületekkel. Van, amit nem lehet online helyettesíteni.

Hogyan látod a következő hónapokat, milyen terveid vannak?
Minden fronton új rendszert kell beiktatnom. Az edzéseket, a napi rutint és a tanítást illetően is. De ahogy említettem, igyekszem kevésbé a nehézségekre fókuszálni. Valahogy azt látom, hogy a maga nemében ez a helyzet egy lehetőség is arra, hogy teljesen más szemüvegen keresztül szemlélhessük a világot és a viszonyrendszereinket. A viszonyulást az időhöz, az emberekhez, a társasághoz, a munkához, a pénzhez, az egészséghez, az online térhez, a természethez, a belső hithez, egyszerűen mindenhez. A terveim között csupa olyan dolog szerepel, amiket eddig nem tudtam preferenciaként kezelni, ezért halogattam. Ebben is próbálom meglátni a jót, hiszen régóta vágytam arra, hogy ezekkel a terveimmel foglalkozhassak. Ezek között természetesen alkotómunka is szerepel, de a legegyszerűbb dolgok is, mint hogy lefessem a szekrényemet, kiüljek a napra, vagy új terveket szövögessek. Nekünk, akik művészettel foglalkozunk, természetes, hogy a katarzishoz, a megtisztuláshoz a drámán és a bonyodalmon keresztül vezet az út. Csak egy picit kell távolabbról tekintenünk a helyzetünkre, hogy meglássuk, ebből is táplálkozhatunk, sőt akár ihletet is meríthetünk.

Az interjúkat készítette: Halász Glória