A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
A testünk mozdulataink által vajon képes-e az érzelmek, emberi viszonyok, intenzitás, dinamika ábrázolásán túl komoly filozófiai kérdések megválaszolására? A Szegedi Kortárs Balett ennek a kettős feladatnak megvalósítására tesz kísérletet és egy-egy koreográfiát két értelmezésben mutat meg új előadásában. Egyszer önmagában, minden külső eszköz és irányított tartalom nélkül, csak a táncosok mozdulatait, egymás közötti viszonyait figyelve.

A Presi-danses programsorozat keretében a Trafó bemutatja
Képzeljük csak el egy pillanatra azt, hogy az utcán találunk egy fotóalbumot. Kinyitjuk, képek ismeretlen emberekről, családi vakációról, szülinapokról, az idegen arcok úgy mosolyognak ránk, mintha a mi rokonaink lennének, mintha nekünk szánták volna emlékül a fotókat…Nem furcsa, zavarba ejtő érzés, ha valakinek, akit a véletlen sodort elénk, belelátunk a magánéletébe?

 

 

Andrea Paolini Merlo Magyarországon élő olasz származású táncművész, koreográfus és fotográfus, a Magyar Nemzeti Balett megbecsült művésze. Az utóbbi időben reneszánszát éli a táncfotózás, azonban a fotográfusok zöme nem táncos. A kiállítás a képek szépségén túl azért is érdekes lehet, mert egy, a balettet belülről ismerő, érzékeny művész szemén illetve fényképezőgépén keresztül láthatjuk Balanchine mesterművét.

A SÍN Kulturális Központ, a British Council és a Forte Társulat bemutatja

Izgalmasnak ígérkezik a Forte Társulat és Nigel Charnock közös munkája. A nemzetözi hírű koreográfus, aki az Arts Council szerint igazi brit nemzeti kincs, a London Metro című lap szerint pedig a fizikai színház rosszfiúja, Európa szerte ünnepelt előadóművész, valódi sztár.

41 éves korában hosszú szenvedés után december 22-én elhunyt Kovács Anita táncművész és balettmester, a Szegedi Balett alapító tagja. Hamvasztás utáni temetése a Farkasréti Temetőben 2011. január 14-én 12 órakor lesz.

Az ókor fellegvárának meghódítására készül a Szegedi Kortárs Balett. A Carmina Burana című népszerű Juronics- koreográfiával ezúttal Egyiptomban lépnek fel a táncművészek. A Carl Orff zenéjére készült produkció ezzel megközelítőleg kétszázadszorra áll színpadra a Szegedi Kortárs Balett előadásában, ezzel a huszonhárom éves együttes eddigi leggyakrabban játszott, valamint számtalan hazai-és nemzetközi díjat hozó produkciója.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza és a Műhely Alapítvány  2011. január 20-22. között szervezi meg a dunaPart2011 Kortárs Előadóművészeti Platformot.Céljuk továbbra is változatlan: olyan előadásokkal felhívni a külföldi szervezők figyelmét a mai magyar (független) színházi- és táncélet alkotóinak munkáira, melyek adott kontextusukból kiszakítva, más és más közönségnek is releváns és befogadható formával, tartalommal és üzenettel bírnak.

A Gyulai Várszínház elhatározta, hogy 2010-ben, az Erkel-évben rekonstruálja az elveszett művet, amelynek megvalósítására Horváth Csabát és a Forte Társulatot kérte fel. A nyáron elkészült egyfelvonásos táncjáték szövegkönyve Szálinger Balázs költő verses szövegén alapszik. A táncmű önéletrajzi ihletettségű, melyben megjelenik Erkel nemzetközi karrierjének kudarca, illetve az emiatt érzett keserűsége is: ebben az értelemben a Bach-korszakról ad hiteles látképet.

A SzólóDuó Fesztivál egyedi rendszerű, nyitott pályázati formában működő táncfesztivál, ahol személyre szóló részletes szakmai visszajelzést kap a nemzetközi zsűritől valamennyi táncos-koreográfus, ezáltal lehetőség nyílik egy innovatív alkotófolyamatban való részvételre. A SzólóDuó 2011 programjába 73 produkció, magyar, amerikai, belga, bolgár, cseh, francia, holland, horvát, izraeli, kolumbiai, lengyel, német, osztrák, skót, svájci, svéd, szerb, szlovák és török alkotások jelentkeztek.

Búcsúzunk egy helytől és egy közösségtől! 1998 óta működik az L1 Független Táncművészek Társulása (6 alapvetően meghatározó táncos-alkotóval megalakulva, később két taggal bővülve, de az utóbbi években már csak három fő társulat képviseletében), akik 2001 óta (immár 9 éve) béreltek egy helyet, az L1 Táncműveket. A stúdió nemcsak a tagoknak, hanem más, főleg kortárs tánc és színház területén dolgozó alkotónak adott “otthont” és teremtett lehetőséget arra, hogy elmélyültebb munkát lehessen folytatni a tökéletesen felszerelt két próbateremből álló stúdióban és irodában.