A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Részletek

Nehéz eldönteni, hogy Gál Eszter magabiztos művészi merészségből, vagy inkább - sokat elbíró, tág értelmezési tartománya miatt- az egyszerűség kedvéért választotta a kertet témájául. Az elemző-értelmező olvasathoz fontos lenne tudni az alkotó motivációját, de az előadás során egyértelmű jelekbe nem tudunk kapaszkodni. A koreográfust láthatóan nem inspirálta az a súlyos, szimbólumokkal terhelt jelentéskör, amely a kert fogalmához kapcsolódik, hiszen az előadás hangulata saját élményekből felépülő próbafolyamatra és dramaturgiai koncepcióra enged következtetni.

Részletek
Frenák Pál munkáinak legmarkánsabb ismertető jegye a szokatlanságuk. Társulatával immár tíz éve hoz létre olyan színpadi valóságokat, amelyek egyrészről jócskán próbára teszik a befogadót, mert alig lehet őket konkrétumokhoz és saját élményekhez kötni, ráadásul alig lehetséges az összevetésük más hazai táncos előzményekkel, másrészről viszont ezek az előadások mind olyan világba avatnak be, amelyekről nem is tudunk igazán.

Részletek

Felnőttest játszani vagy felnőttet játszatni a MU Terminál V. évadának fiataljaival kétarcú eredményhez vezet. Ahogy Bicskey Lukács, az est konferansziéja elmondta: az „A”, vagyis a sorozat első estje a beavatást szolgálja. A két előadást látva ez nyilvánvalóan a technikába, az együttlétezésbe, nem az együttgondolkodásba való bevezetést jelenti, mert a koreográfiák egyelőre a táncosok helyett a koreográfusokat láttatják.

Részletek

Örjan Andersson öt fős csapata kiállja a próbát. Felkészült, magabiztos táncosok lépnek színre, erőteljes színpadi jelenléttel. Fekete jelmezük - a motoros dzsekihez hasonó cipzáras felsőrész és a szintén fekete alsó- uniformizálja megjelenésüket, a szubjektum számára kis mozgásteret enged. A koreográfus vállalja és érti a tiszta tánc lényegét. Biztos kézzel operál a cullbergi motívumok rengetegében.

Részletek
Hangkép!: Egy férfi táncol a mennyezetből lelógó rudak között, amelyek olyanok, mintha óriási fém jégcsapok lennének, az aláfestőzene érces, fémnyikorgásszerű, pont olyan, mint ahogy el lehet képzelni ezeknek a rudaknak az énekét, nyikorgását az erős szélben. Szép!

Részletek

Boris Eifman azon kevés mesterek közé tartozik, aki még a XXI. században is koreografál nagy balettet. A Dosztojevszkij regény adaptációja nagy kihívás, a cselekményt nehéz lenne teljes egészében végigkövetni. A Karamazov testvérek épp ezért inkább karaktereket, lélek rezdüléseket ábrázol, így elégítve ki a közönség igényét a teljes estés, történetet elmesélő produkciókra.

Részletek

Az Artus – Goda Gábor Társulata előadásához a Trafó részéről rendelt hívószavak: „installáció”, „keleti bölcsesség”, „japán” (utóbbi nyilván nagy kezdőbetűvel is helytálló). Utóbbi kettő az előadás filozófiáját és formáját adja, az „installáció” viszont a valósidejűségen túl a KAKASKAKASKAKAS esetében néha nyomasztó elnyújtottságot is jelent, ami a leleményesebb megoldásokat is unalmassá tompítja.

Részletek

A címben álló 69:09 nem egy futballmérkőzés aránytalan végeredményét, hanem a hatvanas és a kétezres évek dimenzióját jelöli. Utóbbiból néz szembe fiatalkori önmagával az élete alkonyára ért főhős. A tükör, amit az előadás tart, profi mestermunka, de homályos.

Részletek

Az általam látott tavalyi előadásaihoz képest a Trafó szeptemberi felütése mintha visszavenne az elmúlt évad formabontó lendületéből: az Akram Khan Company és a Kínai Nemzeti Balett bahok című közös produkciójával hagyományosabb dramaturgiát és világosabb gondolat-világot kínál a nézőinek. Persze ez kizárólag a Trafó műsorának kontextusában értelmeződik könnyedebb és visszafogottabb, derűsebb és emészthetőbb darabnak, sok más színházunkban ez maga lenne a fenekestül való felforgatása a színpadi világnak, táncnak.

Részletek
„A homokbarázdák arcunk barázdái, a sivatag a mi hiteles tükrünk.” – írja Hegedűs Sándor szakmai konzultáns az ismertető néhány sorának végén: Fehér Ferenc első koreográfiája csakugyan valami hasonló hangulatot kap el. Ahogyan a szél felborzolja a homokot, felkap pár szemet és arrébb dobja őket, önkényes vonalakat húz a porba, és az ember rúnáknak látja, és azonnal értelmet vetít a természet működésébe, saját hangulatát látja maga előtt kirajzolódni.

  1. Halász Glória: Turkáló
  2. Vida Virág: Emelkedett pillanatok
  3. Vass Kata: Értelem és érzelem Szegeden
  4. Vass Kata: Napraforgó tánc
  5. Sz. Deme László: Svihák öröm