A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Az Élő Martin Archívum sorozat VI. állomása az ezeréves határ mentén fekvő erdélyi Gyimes. Zsuráfszky Zoltán a 70-es évek közepétől gyakran járt Gyimesben, amely akkor még mind néprajzilag, mind a táncgyűjtések szempontjából igazi fehér foltnak számított. A vidék szépsége és a tánc ősi, archaikus jellege lenyűgözte és örök rajongójává tette a fiatal táncművészt és táncgyűjtőt, aki így a legelsők között tanulhatta meg és leshette el az ott élő magyarság tánckultúráját.

Tollra és kamerára cserélte a balettcipőt P. Szabó István, a Szegedi Kortárs Balett egykori táncművésze, aki hasonló sikereket zsebelt be filmes, színészi és fotós berkekben, mint anno a táncos szakmában. Írói vénáját több vonalon is kamatoztatta, két regénye jelent meg Peet Goodman álnéven : Újra, meg újra és Arcok a sötétből. 2010. november végén saját kétszereplős darabjával, a Délutánnal „történelmet írt” a Pilvax Revolution Kult Szalonban, amikor a kávéház új mini színpadán elsőként színházi estet prezentálva Brózik Klárival előadták a szomorú-víg történetet.

Balássy Betty és Varga Feri közreműködésével mutatja be az Inversedance – Fodor Zoltán Társulata Vackor kalandjai című legújabb mesejátékát október 26-án a Nemzeti Táncszínházban. Kormos István lányainak engedélyével a társulat készíti az első táncszínházi adaptációt a meséből.

Zenés, táncos foszladozó élet show, melynek zenei világa elsősorban Karády Katalin ihlette dalokra épül, azonban a zene melankóliáját a darab folyamatosan ellenpontozza. Dalok, kérdések, válaszok, karaoke, koporsó és tangó! Oszlás, hiány, felhő, radír, köd.
Akarunk róla beszélni!

A „MAGYAR DENIM” Folk Jeans divatperformansz a Blue Paprika és a GoBe Társulat koprodukciója 2011. október 9-én 17 órakor látható az Eventuell Galériában, a Design hét utolsó napján. Együttműködésük 2010-ben kezdődött Stuttgartban, a Stuttgarti Magyar intézetben.A 2010-es Design hét a lendületre és humorra koncentrálódott, idén pedig a titok, sejtelmesség fog a divatperformansz előterébe kerülni.

December elsejétől a Nemzeti Táncszínház jelenlegi igazgatója, Török Jolán vezetheti tovább az intézményt – tudatta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sajtóosztálya. Török Jolán a kezdetek óta irányítja a teátrumot, amely december 1-jén ünnepli a 10. születésnapját. A pályázatot még nyáron írták ki a 2011. december 1-től 2012. december 31-ig tartó időszakra. Az igazgató csak további egy évre tervez a színház élén, a 2012-ben kiírandó pályázaton már nem indul.

Victor Quijada táncos és koreográfus Los Angeles utcáinak rap kultúrájában nőtt fel, majd balettet tanult Montrealban, és ennek a kettőnek talál osztott teret az általa alapított RUBBERBANDance Group munkájában. Tánca mind a breakdance, mind a balett konvencióit áthágja, méghozzá egymással. Mi több, ugyanezt csinálja a zenével is: a klasszikus és a jazz művekben rátalál a hiphop lehetőségeire.

A táncszínházi előadás a csodák világát, valamint a saját magával küzdő Mózes és a Jó Istennek megfelelni vágyó ember belsőséges harcát, gondolatait, küzdelmét eleveníti meg. Nagymamám utolsó története azt mesélte el, hogy Mózes, aki már vénséges vén ember volt, amikor a népe az ígéret földjére lépett, ezt kérte a Mindenhatótól: Csak egy madárka szeretnék lenni egy fán, engedd meg, hogy láthassam a Te csodálatos adományodat. Az Úr azonban elutasította Mózes kérését: Nem! Nem! És nem! A válasz elgondolkoztató…

A „Nya” arab szó, melynek jelentése az „életbe vetett bizalom”, és nem véletlenül választottuk az előadás címeként. Algériában már kisgyermekkorunkban megtanuljuk ezt a szót a szüleinktől, mivel Istenhez kapcsolódik, és mindennapos szókincsünk részét képezi. Aki a Nya birtokában van, képes rá, hogy a szenvedésből erőt nyerjen, minek segítségével végül kibontakozhat, és megmutathatja magát a világ számára. Ez a bemutató kétarcú, mivel mind a francia, mind az algériai hagyományokat megjelenítve két különböző zene ötvöződik benne: Maurice Raveltől a Bolero, valamint Houria Aichi dalai.

A Madrid tartományában található Coslada nevű város társulata, a Larumbe Danza az alkotásról és munkáról vallott filozófiájának megfelelően arra törekszik, hogy az utazásaik során felkeresett országok és városok jellemző sajátosságaival, az ott élő emberekkel és művészekkel kapcsolatot létesítsen, és kialakítson egyfajta kommunikációt. A cél: olyan kölcsönös érdeklődési pontokat találni, amelyekből idővel kezdeményezések és közös projektek jöhetnek létre.