A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

2011. október 19-én este, hosszan tartó súlyos betegség után, életének 65. esztendejében elhunyt Kaán Zsuzsa, a Táncművészet című szaklap főszerkesztője, az operaházi Táncpaletta Gálák rendezője.

Az Art Balett - Százhalombatta repertoárját hazai és külföldi koreográfusok, alkotók korábban készült nagysikerű műveiből, valamint az együttes számára készült új darabokból hozza majd létre. Bemutatkozó előadásuk, a két részes, „Testek éneke” c. modern balett est hazai és nemzetközi szinten is elismert koreográfusai: Lukács András – magántáncos, Bécsi Staatsoper, Vincze Balázs – magántáncos, a Pécsi Balett igazgatója, Andrea Paolini Merlo – táncművész, Magyar Nemzeti Balett, és Bajári Levente –, első magántáncos, Magyar Nemzeti Balett.

Vári Bertalan a hangulatok, érzelmek megjelenítője. Felvillantott képek sorával, lüktető rit-musokkal, különleges muzsikákkal, az ismert elemekből újat, egyedit alkotó koreográfiákkal mutatja meg a tánc általa kikevert sajátos, szépséges színeit. A Montázs – Fergeteges táncok című új darabjában is a magyar néptánc elemeiből építkezik, ezeket montírozza össze ismert táncstílusokkal úgy, hogy a látvány az újdonság élményével és erejével ra-gadja meg a néző figyelmét.

A bemutató után egy évvel, október 27-én és 29-én látható újra a MU Színházban Gergye Krisztián Társulatának nagy sikerű kortárs táncestje, az Adaptáció Trikolor. Gergye a saját identitásának nyomában járva arra keresi a választ, hogy mit jelent ma magyarnak lenni kortárs táncművészként.

Az emberiség az idők kezdete óta a rítusokkal a természeti és természetfeletti jelenségek kifejezésében úgy akarja elmesélni (és befolyásolni) a dolgok menetét, hogy közben a rítusban résztvevők számára és önmaga számára is el kell határolni a hétköznapok arcát a kinyilatkoztatás, az isteni, természetfeletti igazságok és történések arcától: a maszk tehát kéz a kézben jár a rítussal.

2011 őszén izgalmas együttműködésnek néz elébe a Duda Éva Társulat. A francia táncos-koreográfus Lionel Hoche készít új bemutatót, mely egyben az első ilyen jellegű közös, nemzetközi együttműködés a dinamikusan fejlődő társulat életében. Most készülő - Duda Éva Társulattal közös megvalósításban létrejövő - új RetourAuNoir című darabjában a fantasztikum zsánerének esztétikájával és a benne rejlő megszállottsággal, valamiképp e kettő viszonyrendszerével foglalkozik.

Az Élő Martin Archívum sorozat VI. állomása az ezeréves határ mentén fekvő erdélyi Gyimes. Zsuráfszky Zoltán a 70-es évek közepétől gyakran járt Gyimesben, amely akkor még mind néprajzilag, mind a táncgyűjtések szempontjából igazi fehér foltnak számított. A vidék szépsége és a tánc ősi, archaikus jellege lenyűgözte és örök rajongójává tette a fiatal táncművészt és táncgyűjtőt, aki így a legelsők között tanulhatta meg és leshette el az ott élő magyarság tánckultúráját.

Tollra és kamerára cserélte a balettcipőt P. Szabó István, a Szegedi Kortárs Balett egykori táncművésze, aki hasonló sikereket zsebelt be filmes, színészi és fotós berkekben, mint anno a táncos szakmában. Írói vénáját több vonalon is kamatoztatta, két regénye jelent meg Peet Goodman álnéven : Újra, meg újra és Arcok a sötétből. 2010. november végén saját kétszereplős darabjával, a Délutánnal „történelmet írt” a Pilvax Revolution Kult Szalonban, amikor a kávéház új mini színpadán elsőként színházi estet prezentálva Brózik Klárival előadták a szomorú-víg történetet.

Balássy Betty és Varga Feri közreműködésével mutatja be az Inversedance – Fodor Zoltán Társulata Vackor kalandjai című legújabb mesejátékát október 26-án a Nemzeti Táncszínházban. Kormos István lányainak engedélyével a társulat készíti az első táncszínházi adaptációt a meséből.

Zenés, táncos foszladozó élet show, melynek zenei világa elsősorban Karády Katalin ihlette dalokra épül, azonban a zene melankóliáját a darab folyamatosan ellenpontozza. Dalok, kérdések, válaszok, karaoke, koporsó és tangó! Oszlás, hiány, felhő, radír, köd.
Akarunk róla beszélni!