A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Amikor 2015-ben Velekei Lászlóval beszélgettünk, már szóba került, hogy Kiss János, a Győri Balett 29 éven át regnáló igazgatója lehetséges utódjaként gondolt rá. A stafétabotot a sok éves kemény munkának köszönhetően idén júliusban át is vehette, és Lukács András művészeti vezetővel rendkívül kritikus időszakban kezdte meg igazgatói működését. Az együttes két vezetőjével most a hagyományőrzés és megújulás kettősségéről, a fiatalok megszólításáról, a lokális kezdeményezésekről és az önazonosságról beszélgettünk.

A táncművészeknek számos kihívással kell szembenézniük a korlátozások bevezetése óta, a napi táncórák megtartásától a megélhetési nehézségekig, legyen szó modern vagy klasszikus balettről, néptáncról, kortárs táncról vagy flamencoról. Az interjúkban azt jártuk körül, hogyan sikerült alkalmazkodniuk a rendhagyó helyzethez, és mit várnak a jövőtől. A művészek között többen rendszeresen tréningeznek online, mások elképzelhetetlennek tartják a próbákat személyes jelenlét nélkül, vannak, akik tanulásra használják a felszabadult időt, de néptáncos ulti csoport és különféle karantén projektek is születtek már.

Nemrég ért véget a tizennyolcadik L1danceFest, amelynek főszervezőjével, Ladjánszki Mártával a fesztivál mellett a közösségépítésről, a hazai táncéletet meghatározó érdekkörökről, az egyesület rezidencia programjáról, tavaly elkezdett egyedülálló meztelen előadás-sorozatáról és arról beszélgettünk, lehetséges-e fenntartani az egyensúlyt alkotói és szervezői tevékenysége között.

Igazi kuriózum májusban a Nemzeti Táncszínházba látogató TAO Dance Theater, akik ezúttal a világhírű Numerical Series (Számsorok) című alkotásukból az 5 & 9 számú koreográfiákat mutatják be a magyar közönségnek. Az előadás kapcsán az együttes művészeti vezetőjét és koreográfusát, Tao Ye-t kérdeztük.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója a sokszor viharos hullámzás ellenére végül sikeresen kikötőbe kormányozta a teátrumot, amelynek építési folyamatába rendhagyó módon a színház stábját is bevonták. Az igazgató többek között elmesélte, hogy milyen szempontok szerint alakították ki a színház tereit, hogyan illesztették be az épületet a budapesti színházak sorába, miként vették figyelembe a még meg sem született koreográfusok igényeit, és mit érzett, amikor a színház megnyitóján fölment a függöny.

Hód Adrienn 2007-ben alapított társulatával, a HODWORKS-szel dekonstruálja a test, a mozgás, a tér és a zene kereteit, és meglepő módokon építik újjá. A társulat keménymagját szabadúszó táncosok adják, akik változó konstellációkban már évek óta dolgoznak együtt. Előadásaikat három alkalommal válogatták be az európai tánchálózat Aerowaves programjába, Magyarországon pedig többszörös nyertese a Lábán Rudolf- és Imre Zoltán-díjnak. A Hodworks: Délibáb című új bemutató kapcsán Barta Luca beszélgetett Hód Adriennel a darab létrejöttéről, alkotótársakról, értékekről, múltról, jelenről és jövőről.

A rendkívül sokoldalú Simkó Beatrix folyamatosan közlekedik országok, kultúrák és különböző hátterű alkotótársak között, legújabb darabjában, a Long time no see!-ben pedig éppen erre reflektál. Az előadást beválogatták az Aerowaves 2019-es programjába, ami mérföldkő lehet egy alkotó számára. Emellett beszélgettünk többek között arról, hogyan segíthet egy munkafolyamatot, ha időben és térben is szét van szabdalva, honnan jön az érdeklődése a találkozások iránt, milyen a hozott kultúrával egy helyi kultúrában működni, és mit tanul Hamburgban.

Egerházi Attila, aki hazai és nemzetközi színtéren is számos tapasztalatot szerzett már táncegyüttesek vezetésében, két és fél éve vágott bele a Székesfehérvári Balett Színház létrehozásába, egy olyan korszakban, amikor nem születnek, sokkal inkább megszűnnek kulturális intézmények. Elképzelései szerencsésen találkoztak a város szándékaival, és azóta töretlenül, de forgalommal szemben haladnak előre. Bár Székesfehérváron nem egy magból, hanem egy fácskából növekszik majd erős fa, a társulatépítés és az infrastruktúra megteremtése sok küzdelemmel jár, amibe ez a beszélgetés egyedülálló bepillantást ad, hiszen Magyarországon 45 éve nem volt példa arra, hogy egy város kulturális intézményeként balettszínházat alapítson.

A Közép-Európa Táncszínháznak a 2018-19-es évadtól új művészeti vezetője lesz Feledi János személyében. Vele és Szögi Csaba igazgatóval beszélgettünk arról, hogy a harminc éves jubileumát ünneplő együttes múltjának milyen értékeit érdemes továbbvinni, és miben van szükség megújulásra, milyen változások várhatóak a társulat életében, mi kell ahhoz, hogy ismét felkerüljenek a nemzetközi tánctérképre, és hogy a társulati tagok úgy érezzék, a falat is át tudnák törni.

Nemrég mutatták be a Trafóban a Timothy and the Things Vadászat című darabját. Fülöp László saját és társai férfi létének vívódásaiból készítette az előadást. A koreográfus az interjúban mesélt arról, hogy a művész Fülöp László azonos-e a magánemberrel, az elmúlt nyolc év sikerei mennyire biztosították a Timothy and the Things helyzetét, miért tűnik fel ismét egy hangszer az előadásban, és mi köti össze az általa létrehozott brand alá tartozó darabokat.