2008. május 23-24. 20.30 óra Trafó KMH
Gergye Krisztián nevével és munkáival gyakran találkozhatnak a kortárs tánc iránt érdeklődők. Több mint egy évtizede dolgozik táncosként, 2001 óta rendszeresen koreografál és rendez. Munkáit eddig számos díjjal jutalmazták. Saját táncszínházi produkciói mellett Ágens kortárs operaénekesnő állandó alkotótársa. A műfajok közötti átjárások lehetőségeit kutatva rendezett tánckoncertet, kortárs táncoperát, koreografált színházi és operaelőadásokban, hangversenyeken. Legújabb produkciójában a melankólia fogalmával, jelentéseivel, árnyalataival kísérletezik.

Fotók: Hapák Péter
"Veszve szemhéjam,
kigúvadt szememből szüntelen bánat kopog,
árnyeső hull és az élő szív
az üres világon mégse szakad meg."
(népi imádság Weöres Sándor magyarosításában)
".a mélabúnak a tudás űrjéről való érzés, vagy az érzés űrjéről való tudás a legjellemzőbb tulajdonsága." (Nádas Péter)
A melankólia földjegy, a Szaturnusz bolygó jegyében áll. A gravitációhoz, a testhez kapcsolódik, ugyanakkor a gondolkodás aktusát is magában foglalja, a kivételes szellemi teljesítményt. A kétségbeesés az "esésnek" egy különös formája: melankolikus zuhanás. Ahhoz, hogy ne a földre zuhanjunk, meg kell támasztani a fejünket, gondolkodni kell, átadni magunkat a szellemi erőknek.
Aby Warburg (1866-1929, művészettörténész), aki a test prehisztorikus emlékképeit is kutatta, összefüggést talált az antik mítoszokban fellelhető fejvesztés (lefejezés) és a gondolkodás "testbeszéde" között: a saját kézzel megtámasztott fej, a lefelé billenő halánték a támasz nélkül maradt ember "érthető" gesztusa. Ez a melankolikus testtartás jellemzi Dürer Melankólia című rézmetszetét épp úgy, mint a Rodin-szobrokat, vagy Dalí mesterséges mankóit.
Az értelmező szótár szerint a melankólia búskomorság, mániás depresszióból fakadó tartós lehangoltság, levertség. Eredetét tekintve ógörög szó: "melainé cholé", magyarra fordítva "fekete epe". Hippokratész szerint, akiben ez a testnedv túlteng, rendkívüli tudás birtokosa.
A melankóliát korunkban az orvostudomány "depressziónak" hívja, a filozófia pedig szorongásról beszél (Kierkegaard, Heidegger). A szorongás - mint hangulati állapot - sajátsága, hogy semmije "van", azaz nem tudható, hogy mitől is szorongunk. (A léttől?) Éppen ezért megragadhatatlan, nem tárgyszerű. Folyamatosan mozgásban van, néha a gyengeség, a passzivitás álarcát ölti magára, miközben hihetetlen erők összpontosulhatnak benne. Mindenütt jelen van, és sehol sem található. (Hegedűs Sándor)
Gergye Krisztián a Trafóban műsorra tűzött előadások közül legutóbb a 2006 márciusában bemutatott Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva produkciójában (Pre-actio) működött közre. Ez utóbbi a művészcsoport "haláltrilógiájának" harmadik darabja, melyet az első kettővel 2009 novemberében újra láthat majd a Trafó közönsége egy különleges, többhelyszínes előadás keretében.
Táncosok:
Blaskó Borbála, Gresó Nikoletta, Négyesi Móni, Virág Melinda, Domokos Flóra, Bora Gábor, Szabó Gábor, Téri Gáspár, Major László, Gergye Krisztián
Zene: requiem-fragmentumok és gyászénekek montázsából álló zenei mű (Mozart, Verdi, Fauré, Brahms, Bach, Purcell, Part, népi Kaddis, Zombola, Jeney, Schnittke, Mahler, De Falla, Josquin)
További szereplő, bábművész: Tárnok Marica
Jelmez: Béres Móni
Smink, maszk, testfestés: Károlyi Balázs
Hang: Pálinkás Márton
Fény: Fogarasi Zoltán
Produkciós asszisztens: Trifonov Dóra
Dramaturg: Miklós Melánia
Rendező, koreográfus, látvány: Gergye Krisztián
Támogatók:
FLÓRIÁN MŰHELY - Mozgó Ház Alapítvány , Közép-Európa Táncszínház, Citysound Hangstúdió és Produkciós Iroda