2007. február 27. , 20.00 óra MU Színház

Narcissus és Echó mitikus világában (tér-idejében) nem egy pszichológiai baleset kórképe eleven, s nem is az "önimádat társadalmának" kritikája, hanem a tükörlét maga: valóságnak és nem valóságnak, látszatnak és lényegnek, fénynek és árnyéknak egymást feltételező, meghatározó kettőssége. Narcissus ebben az értelemben a reflektálatlanság áldozata, saját tükörképének idegenje; - olyan költő, aki képtelen különbséget tenni az "égre kelt", s "az éji folyó csillagai" között. Echó pedig, a hallomásból ismert, a csak végszavakban válaszoló...
"Illó képek után mért nyúlsz, te szegény, te hiszékeny?
Nincs, mire vágyakozol: fordulj meg s kedvesed eltűnt.
Nem más, mit szemlélsz: magad árnya, mi visszaverődik:
Semmi magán e kép..."
/Ovidius: Átváltozások. III. 431-435/

Ketten

Koreográfia: Horváth Csaba
Táncolják: Ladányi Andrea, Horváth Csaba
Zene: ifj. Kurtág György
Technika: Kondás Zoltán
Fény: Fogarasi Zoltán


&Echó

Koreográfia: Horváth Csaba
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Hang: Kondás Zoltán
Színpadkép: Horváth Csaba
Zene: Dmitrij Sosztakovics - Symphony No. 15 op.
Táncolják: Lőrinc Katalin, Ladányi Andrea, Bajári Levente, Koháry István, Kerényi Miklós Dávid