Budapesti bemutató: 2007. április 29. A Táncfórum No.7. keretében a Tánc Világnapján
További előadások: 2007. június 6. , 19.00 óra Művészetek Palotája
Zene: Bartók Béla, Ligeti György, Eötvös Péter
Rendezo-koreográfus: Juronics Tamás
Dramaturg: Almási-Tóth András
Jelmeztervező: Földi Andrea
Világítás: Stadler Ferenc
A XX. század talán azzal fogja magát beírni a Nagy Világtörténelem könyvébe, hogy még egyetlen század sem alakította ennyire gyorsan és dominánsan-nemcsak a történelmet, a politikát, a gazdaságot, vagy a tudományt, hanem az emberi kapcsolatokat. Azelőtt sosem volt az egyes ember, két ember, egy család mindennapi életében, az emberek egymás közötti viszonyaiban ennyire sarkítottan meghatározó az, hogy mi van odakint. Hogy háború van, vagy forradalom, vagy ellenforradalom, vagy hidegháború, vagy globalizáció. Vagy csak mi érezzük így? Lehet, hogy a történelemkönyvek tényei mögött ugyanilyen háttér van? A történelem valójában nem az évszámok, a csaták, a békekötések idoszakosságában mérheto, hanem abban, hogy két ember hogyan éli meg a szeretetet, szerelemet, szenvedélyt, ragaszkodást.
Michael Foucault híres könyve, a Szexualitás története három kötetben elemzi, hogy az ember legintimebb szférája valójában a leginkább meghatározott a külso, politikai-társadalmi kondíciók által. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy szerelmes ölelésben valójában minden korban ott van a történelem maga. Máshogy öleltünk a századelon, 45-ben, 56-ban,89-ben. Ha ezeket az öleléseket egymás után vágjuk egy filmen, ott a 20.század. És, mivel közel van, van rálátásunk, hiszen magunkban hordjuk szüleink öleléseit: bennünk van az elozo század, ismerjük, tudjuk, még nem puszta évszámok, hanem viszonyok, családtörténetek, ölelések formájában. És ezzel kezdenünk kell valamit.
A viszonyháló, melyben az ember minden korban létezik, nagyon összetett és bonyolult rendszer, kezve a másik emberrel való viszonnyal, folytatva a társadalommal, a hazával, az Istennel való viszonnyal, számtalan összetevot sorolhatunk fel, melyek meghatározzák a kor emberét. Ez az állandóan változó matrix maga a történelmileg meghatározott ember, akiben egymásra rakódnak az örökölt hitek, erok, kérdések és az ezekre adott válaszok. És mégis, talán mégis van valami, amely a folyton változó világban állandó: ez pedig a vágy a kapcsolatokra, az a génjeinkbol eredo ero, mely a másik ember felé hajt bennünket. Történhet bármi odakint, mi mindennyian a másik embert keressük, hozzá menekülünk, belole merítünk hitet a túlélésre. Kapcsolatot keresünk, a másikkal, az Istennel, a hazával, bármivel, mert csak kapcsolatban tudunk létezni, csak valamivel való viszonyunkban vagyunk képesek meghatározni magunkat, felismerni, kik is vagyunk, sot, egyáltalán érezni, hogy vagyunk.
Három zeneszerző három muve: Bartók, Ligeti és Eötvös. Három kor, három pszichológiai állapot lenyomata. Belso zenék, intim gondolatok a korról, amelyben éltek. Bennük rejtjelezve az elmúlt száz év minden gondolata, félelme és reménye. Nem évszámok, nem politikai elemzés, hanem az igazi történelem: az embereké. Vizuális varázslat, melyben az egyéniségek megsokszorozódnak, külso és belso képek, álmok önmagunkról, apró mozdulatok és hatalmas enegriák, lelassult lépések és lemaradó árnyékok: képek a bennünk élo századról, a neurozis, a narcizmus és a borderline-szindróma századáról. (E három pszichológiai kórképet tekintik a XX.század három meghatározó jelenségének.) Mindez három, a "hazát" különböző okok miatt elhagyó, de lelkében mindvégig mélyen belül hordozó zeneszerző műve, és a magyarságot, viszonyainkat a társsal, a hazával és istennel, ezt a speciálisan magyar viszonyrendszert a legkomplexebben ábrázoló költő: Ady Endre szövegeivel.
Az egyéniség történelmileg meghatározott. A mai harmincas-negyvenes generáció éppúgy nem igazán találja helyét hétköznapjaiban, viszonyaiban, hitében, mint nagyapáink, szüleink. Mindenki más miatt: mert mindenkiben ott él az előző század lenyomata. Így lesz ez a színházi este nagyon mai, nagyon kortárs tematikájú táncest. Arról szól, hogyan tudjuk feldolgozni azt a múltat, mely nem a történelemkönyvek lapjain jelenik meg, hanem hétköznapi viszonyainkban úgy, hogy talán nem is tudjuk, miért gyűlölünk, miért szeretünk, miért keresünk, miért vágyakozunk, és mire, és miért pont így. Utazás a történelmileg determinált lélekben, feltárva titkos rétegeit.
Fotó: Dusa Gábor
Koprodukciós partner: Nemzeti Táncszínház Kht.
Támogatók:fő támogató: Invitel Távközlési Szolgáltató Zrt
kiemelt támogatók: Kész Kft, C-Mobil Kft-BMW Márkakereskedés és
Márkaszervíz, Tisza Volán,
támogatók: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szegedi Nemzeti
Színház, NKA, Ikesz Autócentrum Szeged, Szegedi Fürdők
médiatámogató: Rádió88