Két estére szóló balett-kínálattal csalogatta a közönséget a "Bartók+Párizs 2007" Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. A Bécsi Állami Operaház Balettegyüttesének Manon-előadásával és a Nagy Moszkvai Klasszikus Balett Színház gálájával, amelynek fő programja a Giselle volt.

A Manont kétszer is telt ház előtt játszotta a Bécsi Állami Operaház Balettegyüttese az operafesztivál második napján. Csalogathatta a közönséget a Harangozó Gyula vezette társulat, vagy a Massenet-operából készült koreográfia hírneve, netalán mindkettő? Sokadrangú kérdés. A lényeg: a Massenet muzsikájára 1974-ben készült Kenneth MacMillan-féle koreográfia világhírű. A háromfelvonásos darabot a bécsi társulat 1993-ban vette fel műsorába, s a darab legújabb betanítása idén májusban volt - Monica Parker jóvoltából. Alig egy hónap múltán már ezt a szerteágazó cselekményű, látványos, egész estés remekművet láthatta Miskolcon a közönség Peter Farmer sötét tónusú, nyomasztó díszletei között.

Az előadásban közreműködők közül azonban csupán a táncosok és a karmester, Kevin Rhodes érkezett fesztiváli vendégségbe, mivel a darab zenei alapját adó Miskolci Szimfonikus Zenekar a "hazai pluszt" jelentette. A zenekar pedig produkciójával igazolta azt a várakozást, amelyet a bécsi balettigazgató, Harangozó Gyula dicsérő szavaival ekként előlegezett meg a fesztivált nyitó fogadáson: összeszedett, felkészült, kiváló hangzású zenekar a miskolci, számukra is, akik a bécsi filharmonikusokhoz szoktak hozzá.

Az együttes munka lenyűgöző teljesítmény a táncosok és a zenekar részéről is - már sak azért is, mert a délutáni és az esti előadás között csupán az öt címszereplő változott. A Manont, Des Grieux-t, Monsieur G. M.-et és a Lescaut szeretőjét alakító táncosokat nem is lett volna szabad kétszer egymás után színre küldeni, hiszen azokat a bonyolultan összerendezett, finom mozgásokat, emeléseket és ugrásokat csak kipihent, a feladatra lelkileg felkészült táncosok mutathatják csak jól be. Úgy adhatnak számot arról a technikai felkészültségről, amely lenyűgözi a nemcsak a látványos produkcióra, hanem az érzelemgazdag szépségre vágyó közönséget.

Az operafesztivál második balett napja biztos sikert ígért: a Miskolcon három évvel ezelőtt, a "Bartók+Csajkovszkij"-on már bemutatkozott Nagy Moszkvai Klasszikus Balett Színház társulatát, amely most francia darabokra készült koreográfiákkal érkezett. A klasszikus balett hőskorában a darab cselekménye sokszor csak ürügyként szolgált arra, hogy újabb és újabb táncokat adjanak elő - a moszkvaiak nyitódarabja, a Giselle azonban igazi, táncban elmesélt történetet kínált: a balett-műnek a temetőben játszódó zárófejezetét. A titokzatos, lidérces órát, amikor az elhagyott menyasszonyok lelke kiszáll a sírból és nyugtalanul bolyong a beteljesületlen élet miatt. A nyomasztó hangulatot a koreográfus, Vladimir Vassilyov az árnyként mozgó tánckarral, a szúrós, szigorú szemmel néző karvezetővel hitelesítette. Szólótáncosai pedig tökéletes tánctudással, ütemre pontosan koncentrálva követték az Adolphe Adam muzsikájában megjelenő történet szerinti cselekményt. Érzelmi töltéssel teli duettjeikkel, finom, hajlékony mozgásukkal érzékeltették: nemcsak bosszú, hanem megbocsátás is létezhet a halál birodalmában.

A klasszikus táncestek kötelező része a "technikai bemutató" - készül erre a közönség, és készültek rá a moszkvaiak is. Egy-egy koreográfia erejéig sorra vették a leglátványosabb, legtradicionálisabb, a táncosoktól a legkeményebb felkészültséget megkívánó pas de deux-ket a Coppelia, a Don Quijote, a Carmen, A hattyúk tava balettekből. A rövid táncos bravúrokat pedig magánál a jelenetnél is hosszabb tapsvihar zárta - díjazva a balett-technika profizmusát és a szólisták felkészültségét.

Méhes László

 

Fotó: Bócsi Krisztián