2008. tavaszán, 42 éves korában hunyt el ifj. Nagy Zoltán Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, az Egyetem jogelődje, a Magyar Táncművészeti Főiskola korábbi rektora. Macher Szilárd DLA, a Dózsa Imre Táncművészképző Intézet igazgatója idézi fel a nagyszerű balettművész és kiváló kolléga emlékét.

"Sokunk számára hihetetlen, ma is felfoghatatlan, hogy már 2008 óta nincs velünk ifj. Nagy Zoltán Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas balettművész, Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház egykori első magántáncosa, a Magyar Táncművészeti Egyetem (akkor Főiskola) balettmestere és rektora.

Megdöbbentő, hogy még csak ma, 2026. február 18-án lenne 60 éves.

A fotó és a borítókép forrása: Operaház Emléktár – Mezey Béla
Szeretettel és tisztelettel emlékezünk rá: egykori kollégái, munkatársai, volt tanítványai – és minden balettrajongó, aki láthatta őt színpadon. Eleganciáját, nemes vonalvezetésű mozdulatait, technikai virtuozitását és precizitását, kiemelkedően megbízható partneri munkáját, és szenvedélyes, odaadó lírai szerepei mellett humorát, és férfias kisugárzását például Spartacus emblematikus szerepében őrizzük magunkban a mai napig.

Kedves Zolcsi (mindenki így hívta őt)!

Hiányzol! Hiányzik a kedves, mindenkihez pozitívan forduló és nyitott személyiséged, Hiányzik az a képességed, hogy a szakmai megosztottságot képes voltál áthidalni, mert Téged mindenki szeretett, tisztelt és elfogadott.

Az Egyetemen halálod óta megvalósítottuk a rektori terveidben szereplő legfontosabb újításaidat és igyekszünk méltók lenni a munkásságodhoz.

Az emlékezetünkben Te örökre fiatal maradsz, de azért boldog 60. születésnapot kívánunk! "

Fotó: Kanyó Béla

Ma lenne 60 éves ifj. Nagy Zoltán, Kossuth- és Liszt-díjas kiváló művész, a Magyar Állami Operaház posztumusz örökös tagja.  Balettművész szülők gyermekeként számára a pálya szinte elrendelt volt. Az Állami Balettintézetben kiváló mesterek formálták művésszé, majd 1985-ben szerződött az Operaház balettegyütteséhez, ahol 1987-től magántáncos, 2000-től első magántáncos volt.

Kezdetben a klasszikus danseur noble szerepekben tündökölt – hercegek, lírai hősök megformálójaként –, de csakhamar felfedezi magának Seregi László balettjeit, aki az ő összes művében főszerepekkel ajándékozza meg. Az 1990-es évekre nemcsak nemzedékének egyik legkiemelkedőbb táncosa lett, hanem olyan karizmatikus egyéniség, aki estéről estére képes volt egymaga vinni a repertoárt. Két és fél évtizedes pályája során eltáncolta a klasszikus és a modern balettirodalom szinte valamennyi nagy férfi főszerepét. Alakításait mély átélés, drámai erő és kivételes technika jellemezte, legyen szó Rómeóról, Spartacusról, Albertről vagy éppen Anyeginról.
2006-tól a Magyar Táncművészeti Egyetem rektoraként nagy tervekkel fogott hozzá az intézmény megújításához. Álmai megvalósítására azonban már nem maradt ideje: 2008. március 23-án, mindössze 42 évesen hunyt el. Korai távozása pótolhatatlan veszteség a magyar táncművészet számára.
Emlékét nemcsak díjai és legendás alakításai őrzik, hanem mindazok a pillanatok is, amelyekben a színpadon a művészet legmagasabb fokán szólította meg közönségét.

Fotó: Éder Vera

Forrás: Magyar Táncművészeti Egyetem, Magyar Állami Operaház
Fotók: Kanyó Béla, Mezey Béla, Éder Veronika