2007. szeptember 28., 20.00 óra Bakelit MAC

Gondolatok a színfalak mögül.

Az én kis piszkom előadás, apró fricskát hordozó címével és egy mosókonyhát megvilágító csupasz, pislákoló villanykörtéjével kéredzkedett a gondolataimba.

Tudtam, hogy szeretnék két nőalakot, akik eltérő karakterüknél fogva másképpen élik meg a világot. Az egyik kezdett az Almodovár filmekből ismert nőalakokhoz hasonlítani, aki éli az életét, meglehetősen optimista, semmin nem akad fent, nem szégyelli hús-vér dolgait.
A másik nőalak inkább intellektuális, befelé tart, képzelete útján keresi a határait. Amire kíváncsi voltam melyik kerül közelebb a valósághoz...

Egy idő után a két figurából egy lett. Az egyik magába olvasztotta másikat, vagyis a darabban csak az egyik szereplő valóságos a másik csak az ő vetülete, amivel a végén megbékél.

Majd rátaláltam Ingmar Bergman önéletrajzi írásaiban, azokra a gondolatokra, amelyek engem is foglalkoztattak és kapcsolódtak a darab témafelvetéséhez. Ez nagyon inspiráló volt, egy érettebb gondolkodó, valaki, aki korban és művészetben előrébbjárt. Párbeszéd, gondolatcsere, ami nem egy asztal körül zajlik...

Az előadásban megjelenő emberi viszonyok, intimitás, őszinteség kérdése Bergman: Personájának egy kemény hangvételű párbeszédjére támaszkodik. Ez számos improvizációnk magva volt...

Az alkotófolyamatot a két táncos: Dombi Kati, Kovács Kata, valamint Lukács Levente (Másfél zenekar) segítette. A zenész, aki sokszor interakciói révén gördíti tovább az eseményeket, néha olyan, mint egy társadalmon kívüli, aki helyzeténél fogva pártatlan, és ártalmatlan. Vele nyugodtan lehetünk őszinték, úgysem árthat nekünk...

Mészöly Andrea

Koncepció: Mészöly Andrea
Koreográfia: Dombi Kati, Kovács Kata, Mészöly Andrea
Zene: Lukács Levente (Másfél zenekar)
Előadják: Dombi Kati, Kovács Kata, Lukács Levente
Fény: Bánki Gabriella
Díszlet: Studium Design
Kosztüm: Tabbouch Linda
Fotó: Gróf Annamária
Smink: Matis Edit
Produkciós asszisztens: Jávor Zsófia, Bajzák Anna