2016. március 2-3. 19:00 óra MÜPA - Fesztivál Színház
A Budapest Táncfesztivál külföldi vendége az albán származású francia táncos-koreográfus, Angelin Preljocaj által alapított világhírű Ballet Preljocaj, akik március 2-án és 3-án a Spectral Evidence / La Stravaganza című produkciójukat hozzák el a fővárosi közönségnek.
SPECTRAL EVIDENCE
(2013)
Koreográfia: Angelin Preljocaj
Zene: John Cage
Kosztüm: Olivier Theyskens
Világítás: Mark Stanley
2013 júniusának elején Angelin Preljocaj New Yorkba repült két hétre, hogy megkezdje a munkát az új baletten a Társulattal (New York City Ballet).
Egy barátja nemrég CD-t adott a koreográfusnak, rajta Cage vokális kompozíciójával, amelyet ő addig még nem hallott. „Mindig úgy gondoltam, hogy jól ismerem Cage műveit,” mondta Preljocaj, aki már több balettet komponált a kísérletező komponista zenéjére. „Ez a darab azonban meglepett. Semmi nem volt benne a Cage-re jellemző, és általam ismert hangulatból vagy stílusból.
A kompozíció egy része, amelyben semmi más nincs, csak lélegzés hangja, mozgásba hozta Preljocaj képzelőerejét. „Meg akartam találni a mozgásban is azt, amit a lélegzésben hallunk,” mondja.
Az ilyen darab szerinte egyfajta „kutatómunka”, ami olyasmikkel foglalkozik, mint a tömeg, az energia, a dinamika és a tér.
A balett környezetét egy ismert történelmi esemény adta, nevezetesen az 1692-es salemi boszorkányper, ahol a túlvilági lények létezésének bizonyítéka, amely csak a vádlók képzeletében született meg, ártatlan nők halálát okozta. „Amikor Cage zenéjét hallottam, a képzeletem addig a különös pillanatig ment vissza az időben,” mondta Preljocaj.
LA STRAVAGANZA
(1997)
Koreográfia: Angelin Preljocaj
Zene: Antonio Vivaldi (Concerto n°8, RV249, részletek a Dixit Dominus, Laudate Pueri
Dominum-ból), Evelyn Ficarra (Source of Uncertainty), Serge Morand (Naives), Robert
Normandeau (Eclats de voix), Ake Parmerud (Les objets obscurs)
Díszlet: Maya Schweizer
Kosztüm: Hervé Pierre
Világítás: Marc Stanley
„A La Stravaganza című művet valahogy ösztönszerűen készítettem el 1997-ben, miután Peter Martins megrendelte a munkát a New York City Ballet számára. Először nem volt igazán pontos témám, és a zenét sem választottam ki. New Yorkba repültem, hogy találkozzam a táncosokkal.
Mivel én magam is bevándorlók gyermeke vagyok, a város mindig is mitikus volt nekem. A bevándorlás szimbóluma, azoké, akik mindent újra akarnak kezdeni, és az „újvilág” élménye jelentősen befolyásolt a munka elkészítése során. Az egyik oldalon ott van valaki, aki keletről érkezett, az ősei kultúrájával, a másik oldalon pedig ott van Amerika, a Broadway és Balanchine.
Egy olyan, a múltból merített történetet akartam bemutatni, amely bumerángként tér vissza újra és újra. A sírjukból kikelőkét. A darab elején hallani, ahogy egy fiatal lány azt mondja, „emlékszem”. A múltból hirtelen jövő lesz. Mintha az idő egyfajta hurok lenne, a végtelenség. A zenét is ennek alapján választottam. Vivaldi mesteri, és nagyszerűen kidolgozott zenéje organikus hangokkal áll szemben.
A 17 éve készített alkotás most olyan, mint egy felnőtt gyermekkel találkozni újból.
Mindig is vonzódtam a repertoár eszméjéhez. A műveket újra el kell olvasni, és újra kell értelmezni őket. Alig várom már, hogy lássam, a táncosok hogyan ötvözik ezt a darabot saját személyiségükkel.” Angelin Preljocaj
SAJTÓ
SPECTRAL EVIDENCE
Tünékeny, mint valami álom az ébredés után
„A túlvilági lényeket úgy mutatja be, mint az érzékiség egyfajta levegőszerű, tovatűnő és suttogó megtestesítőit körülöttünk (…) ritkán látni, hogy valami ennyire áthatja a táncosok mozgását (…) A Spectral Evidence mintha csak egyfajta látogatás lenne a túlvilágról.”
The Financial Times, 2013. szeptember 23.
A Spectral Evidence fenomenális
„Preljocaj a táncosait a középkori novellák hőseihez hasonlítja. És ahogy ezeknek a meséknek a szerzői feltárták hőseik sötét, természetfölötti tulajdonságait, ugyanúgy mutatja be Preljocaj is, hogy a szépség nem egyenlő az ártatlansággal. (…) Miközben Cage zenéje hallatszik, szinte állatias hangok, nyelés, lélegzés vagy szipogás, a négy pár a pas de deux ritmusára táncol, amikor is nem világos, melyik partner lesz a másik áldozata. (…) Nem titok, hogy a művészet kultúráját megigézte a természetfölötti világ, és ahogy Preljocaj a 19. századi, vizuális képeket a 20. század zenéjével és a 21. század technológiájával kombinálja, valami olyasmit mutat be, ami nemcsak elbűvölő, de határozottan ijesztő is.”
Point of Contact, 2014. február 4.
A boszorkányok idénye
„ A Spectral Evidence allegorikus történet a félelemről és a vágyról, amikor is kérdéses, hogy ki van kinek a hatalmában.”
The New Criterion, 2014 április
LA STRAVAGANZA
A világos és a sötét szépség váltakozása
„Pezsdítő virtuozitás, kiválóan bemutatott képek, élénk mozgás, kellően kifejezett gesztusok, bravúrosan atletikus elemek. (…) Olyan művészi kiteljesedés, ami valóban igazi, és ezért is olyan nagy élmény a koreográfiát nézni.”
The New York Times, 24 May, 1997
Fantáziát mozgató kihívás a táncosok számára
„A mű lehetne közönséges dráma olyan táncosokról, akik az időn átutazva találkoznak. Preljocaj azonban azt érzékelteti velünk, hogy mit is jelent valójában a modern művészeknek egy másik kor zenéjét játszani. (…) A táncot áthatja mindaz, amit nem ismerünk egy másik kultúrában, vagy amit nem tudunk abból befogadni, és ennek nyomán máris másképp halljuk a zenét.”
The Guardian, 2001. szeptember 3.
„Kultúrák összecsapása és egymásnak feszülése… (…) Angelin Preljocaj olyan, kiváló művet alkotott, amely egyszerre költői és dinamikus.”
L’Est Républicain, 2004. május 14.
Preljocaj egy új remekműve
„A múlt és jelen törzsi konfliktusai és összecsapásai, az Óvilág és az Újvilág, társadalmi viták és a személyiség szabadsága ? ezeket jeleníti meg a szerző az intelligenciájával, a színházi találékonyságával, valamint a koreográfiai eszközök zeneien érzékeny használatával, és olyan finom átmenetekkel, amilyenek megteremtésére csak egy mester képes.
www.ballet.co.uk, 2006 május