Az olasz MD Spettaccoli Srl. ügynökség felkérésére Olaszországban turnézott a társulat a Bolero és a Carmina Burana című darabokkal. A társulat január 11-én utazott Szicíliába, ahol Messina városában négy alkalommal lépett fel. Majd Pordenonéban, Bolognában, Mestrében és Follonicában láthatta az olasz közönség a Győri Balett előadásait, a 8 előadás során több mint 5000 néző tapsolt a társulatnak.

A Bolerot Lukács András Harangozó-díjas táncművész, fiatal tehetséges koreográfus, jelenleg a Wiener Staatsballett szólistája koreografálta.

A Carmina Buranát Vámos György koreográfiája alapján mutatta be a társulat.

Idézet a Messina/ Gazzetta del Sudben (Giuseppina Borghese) megjelent kritikából:

“...A magyar tánc társulat, amely a klasszikus balett-tól a kortárs táncig gazdag kísérleti repertoárral büszkélkedhet, az egyetemes zeneirodalom két főművét tűzi műsorára, melyek annyira híresek, mint amennyire mélyen különböznek egymástól. Maurice Ravel Bolerójában a hangoknak nincs kezdete és nincs vége, ezek a hangok indítják az előadást: mint egy varázslatban, felmegy a függöny, a ballerina karjainak áttetsző mozdulatai végig futnak a teljes balettkaron, miután a nézőtér és a színpad közötti árok teljesen kitárul. Egy nagy, emberi kígyó lép színre, hullámmozgással haladva, miközben a zene egyre növekvő lendülete kiemelkedik a fények minimális és tudatos használata által (Lukács András és Szabó Attila munkája), így nő meg még inkább Herwerth Mónika lényegre törő jelmezeinek értéke, amelyek bő és hullámző fekete szoknyák köré épülnek.
A koreográfia, amit szintén Lukács András jegyez, aki a Wiener Staatsballett-nek alkotta meg a Bolerót 2012-ben, Ravel művének hipnotikus és érzéki természetét jutattja eszünkbe, különösen tiszta, sarkos figurák létrehozásával, olyan munkával, amely magas szakmai színvonala és rendkívül gyakorlott végrehajtása miatt algebrai eredményt mutat és több pillanantban is hiányzik belőle a francia zeneszerző művének sajátos testisége. A nőiesség és a férfiasság közötti feszültség a váratlan és látványos áttűnéseknek köszönhetően növekszik és kiteljesedik, a táncosok színpadra való ki és belépésével folyamatos összefonódás van a balett, a modern tánc, valamint a folklór elemek között, amelyek a sufi misztikus és nyomasztó körkörösségének közel-keleti ízére emlékeztetnek...”