2015. május 21. 20:00 óra MU Színház
Mi történik akkor, amikor a kifinomult, művelt, a végtelenségig érzékeny, jó családból származó úrilány, Blanche Dubois egy szál bőrönddel megérkezik szeretett húgához, Stellához, a poros és unalmas New Orleans-ba? A látogatásból akár egy kellemes családi rendezvény is kerekedhetne, azonban nagyon hamar kiderül, hogy Stella lengyel származású férje, a vérbeli macsó Stanley, és a durvaságot nem tűrő Blanche ki nem állhatják egymást, hiszen olyanok ők ketten, mint tűz és víz: Blanche lenézi és megveti Stanley durva stílusát; Blanche modorossága pedig Stanley csípős megjegyzéseinek állandó céltáblájává válik. Mindeközben kettejük közt ott áll a várandós Stella, aki szenvedélyesen szerelmes a férjébe, és nővérét is nagyon szereti. A családi perpatvar végül egészen odáig fajul, hogy Stanley nyomozni kezd sógornője viselt dolgai után. A kutatás nem marad eredmény nélkül: Blanche-ról kiderül, hogy valójában minden szava hazugság, és egyáltalán nem rokonlátogatóba érkezett, hanem egy bűnös élet elől menekült el a Vágy villamosán, a Vágy soha révbe nem érő villamosán...
Tennessee Williams ma már klasszikusnak számító világhírű drámája 1947-ben született, és még ebben az évben megtartották az ősbemutatót a Broadway színpadán, amiben Marlon Brando játszotta a férfi főhős, Stanley Kowalsky szerepét. A darab akkora sikert aratott, hogy az előadást két évig folyamatosan repertoáron tartották, a szerzőt pedig 1948-ban Pulitzer-díjjal tüntették ki. A ma már klasszikusnak számító, világhírű mű kortárstánc adaptációnkban mellőzi a szöveget: sokkal inkább a történet érzetek általi tolmácsolására törekszik. A hét táncos közreműködésével megvalósuló előadás koreográfiájában a szerep és a karakter összhangját keresi. A darabban Blanche szerepében a külföldön is elismert balett művész és táncpedagógus, Lőrinc Katalin tűnik fel, Stanley Kowalsky-t pedig Csere Zoltán alakítja. A színes zenei palettát felvonultató, díszleteiben és jelmezeiben minimalista, főként szimbólumokra és szimbolikus eszközhasználatra épülő előadás az elszalasztott, vissza nem térő lehetőségek drámája. Legfőbb kérdésfeltevése az, hogy mi az, ami már nem tehető jóvá, hogyan tudunk úrrá lenni egy olyan helyzeten, amely már visszafordíthatatlan?
Fotó: Lázár Noémi
Alkotók:
Blanche Dubois: Lőrinc Katalin
Stanley Kowalski: Csere Zoltán
Stella Kowalski: Lázár Eszter
Harold Mitchell: Grecsó Zoltán
Továbbá: Tóth Brigitta, Bukta Gergő, Schell Martin
Zene: montázs
Látvány, jelmez: Kulcsár Noémi
Fény: Payer Ferenc
Rendezés-koreográfia: Kulcsár Noémi
Kulcsár Noémi koreográfus, táncművész színpadi tapasztalatait Hamburgban és Münchenben szerezte, 2005-től szabadúszó táncművészként dolgozik Magyarországon, 2005-től Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola, majd 2011-től a Magyar Táncművészeti Főiskola mestere. 2008-tól az egri Gárdonyi Géza Színház Badora társulatnak tagja. 2013-ban Fülöp Viktor ösztöndíjban részesült. Számos színdarabhoz készített koreográfiát az egri Gárdonyi Géza Színházban, ezen túl több alkalommal is koreografált a Zsidó Nyári fesztivál felkérésére, a Győri Balett, a Miskolci Balett és a Magyar Állami Operaház számára. 2012-ben létrehozza saját társulatát, a Kulcsár Noémi Tellabor, balett és vizuáltechikai műhelyt, amelynek legutóbbi bemutatói a Kert és a Body Building című kortárstánc előadások voltak.