A Jarmila Jeřábková Award civic association szervezésében és idén a Nemzetközi Visegrádi Alap Standard Grant támogatásával kétévente ősszel megrendezésre kerül egy koreográfusi verseny, mely fiatal alkotók számára nyújt bemutatkozási lehetőséget a prágai Duncan Centerben. Herold Eszter a döntő egyetlen magyar résztvevőjeként 2013 novemberében első helyezést ért el. Nyertes munkáit ez év májusában mutathatta be három országban.

Herold Eszter beszámolója
A Jarmila Jeřábková Award civic association szervezésében és idén a Nemzetközi Visegrádi Alap Standard Grant támogatásával kétévente ősszel megrendezésre kerül egy koreográfusi verseny, mely fiatal alkotók számára nyújt bemutatkozási lehetőséget a prágai Duncan Centerben. Szólót és kis csoportos munkát is lehet nevezni, meghatározott időkerettel, a témát, mozgásanyagot és szcenikát illetően azonban teljes alkotói szabadságot biztosítva a koreográfusok számára. A nevezett pályamunkákat ebben az évadban öt tagú zsűri értékelte - köztük magyar részvevőként az L1 Egyesület művészeti vezetője Ladjánszki Márta - , majd kiválasztott párat közülük, melyek lehetőséget kaptak a debütálásra a novemberi döntőben Csehországban.




A 2013/14-es évadban a mintegy két tucat jelentkező közül öt fiatal alkotó munkájának szavazott bizalmat a nemzetközi team, közülük egyetlen magyar résztvevőként nekem. A döntőre nem csupán a már elkészült s nevezett koreográfiával kellett érkezni: a finalisták kötelező versenyfeladatot is kaptak - Lukas Matousek kortárs cseh zeneszerző megadott komolyzenei tételei közül egyre kellett koreográfiát készíteni, annak muzikális világát, íveit és lüktetését a lehető leghűebben tükrözve s visszaadva.
Nevezett s beválogatott koreográfiám olyan témában született, mely a Jarmila Jerabkova díj kiírását megelőzően is foglalkoztatott már, s melyben saját kutatásokat és összművészeti együttműködést indítottam el 2013 áprilisában. A fókuszban olyan női jelenlét állt, mely mind biológiai mind mentális értelemben készen áll az anyaságra – mégis gyermektelen. Fiziológiai és pszichológiai folyamatok kerültek a vizsgálódás majd a tánc gyújtópontjába. A nő próbálja késleltetni a biológiai és pszichikai eróziót, amit a hiány váj benne. Mátka című szólómban (mely szó a szláv nyelvekben édesanyát jelent) kísérletet teszek arra, hogy békét és nyugalmat találjak a – talán nem meddő – várakozásban.
A döntőbe bejutván a kötelező versenyfeladattal nehezen birkóztam meg. Matousek zenei világa túlságosan epikus, már-már filmaláfestésül szolgálhatnak az egyes tételek. Többnyire szimfonikus zenekarra ír, de legalább kvartettre, a megannyi hangszer egyszerre csendül, a szólistát könnyen agyonnyomja ennyi hang és ilyen telt zenei közeg. A szelídítés hosszas kísérletei után végül úgy döntöttem, megadom magam a zene markáns epikus vonalvezetésének, s én is történetet mesélek majd, törekedve persze a didaktikusság elkerülésére. Maradtam a témánál, mely foglalkoztatott, a gyermek nélküli érett, életet adni kész létállapot önmagát emésztő problematikájánál, s elkészítettem Hajlék című szólómat, melyben egy fehér bölcsőt hozok a világra, majd vele, körülötte, miatta táncolok. Megismerni próbálom közben a női létezés emberi és ösztönszerű felületeit. Ha a testem a hajlékom, ha a testem bölcső, vajon miféle késztetéseket, reményeket, jövőt és múltat dajkál magában?

Fotó: Jókuti György

A versenyre Prágába 2013 novemberében másodmagammal utaztam. Elkísért Horváth Ádám Márton, Mátka című szólóm zenei hátterének megalkotója, aki idén, 2014-ben már az L1 Egyesület rezidense. Az ő hang- és fénytechnikai közreműködésével állítottuk színpadra a két szóló munkát. A zsűri végül két díjat osztott ki. Harmadik díjat adtak Markéta Kuttnerová (CZ) V Zemi című szólójáért, valamint első díjban részesítették Mátka és Hajlék című munkáimat.
Az első helyezésnek köszönhetően s a nyeremény részeként ez év májusában meghívást kaptam Szlovákiába és Csehországba, hogy nyertes munkáim valamelyikét szélesebb közönség előtt is bemutathassam, valamint felkérést kaptam egy új koreográfia elkészítésére, melynek ezen turné alkalmával kellett debütálnia. Szlovákiában Besztercebányán volt alkalmam táncolni a Zahrada nevű alkotóházban Milan Zvada zsűritag szervezői közreműködésével, Magyarországon a Nemzeti Táncszínházban Ladjnászki Márta supervisor-i segítsége mellett, Prágában pedig a NoD nevű kortárs befogadó színházban Eva Blazickova támogatásával mutathattam be Mátka című szólóm mellett új koreográfiámat Fehér címmel.

Az alapvetően kétfázisú Jeřábková-élmény - 2013 őszén a verseny s 2014 későtavaszán a turné - tapasztalattal, elismeréssel és értékes emberi-szakmai kapcsolatokkal tett gazdagabbá. Független alkotói munkám számára mindenképp fontos és támogató, megtartó erőt jelent a bíztatás és voks, amit értékes és színes, sűrű pályát maguk mögött s magukénak tudó táncos-koreográfus alkotóktól ebben az időszakban kaptam. Őszintén értékelték mindhárom koreográfiámat, fejlődést és esetleges ismétlődést egyaránt felfedezve ebben az alig egyéves intervallumban is. Nagy lehetőség volt bemutatkoznom itthon a Nemzeti Táncszínházban, melynek sikere esetleg további lehetőségeket nyit majd a jövőben. A legkülönbözőbb fizikai és technikai paraméterekkel rendelkező terekbe kellett nagyon rövid időn belül adaptálnom a három tánctanulmányt, önállóan megtervezve azok vizuális környezetét - ez elhatározásomban stabilabbá, ugyanakkor elképzeléseimet tekintve flexibilisebbé tett - tanultam alkalmazkodni és gyorsan dönteni. Boldog vagyok, hogy bemutatkozhattam Magyarországon kívül két visegrádi országban is - szerzett kapcsolataimat ápolni fogom s immár csak rajtam múlik, mennyire éltetem őket.

Az első helyezéssel járó anyagi támogatásból a projektté teljesedő elképzelésen és témán tovább dolgozom, nyáron többek között a Visegrad Artist Residency ösztöndíjprogram keretein belül. Alkotótársaim továbbra is Horváth Ádám Márton zeneszerző, valamint Palman Zsuzsi festőművész lesznek. A Domború Projektnek keresztelt alkotói elképzelés következő stációja Mátka, Hajlék és Fehér után Vizitáció címmel az L1danceFest-en lesz látható 2014 szeptemberében.
Őszi és tavaszi felkészülésemben egyaránt nagy segítséget kaptam az L1 Egyesülettől, a Műhely Alapítványtól, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolától valamint az Orkesztika Alapítványtól, akiknek ezúton is hálás köszönetet mondok.