Az L1 Egyesület hivatalos megalakulása óta (2002) Ladjánszki Márta művészeti vezetőként tevékenykedik és 2011-től kiemelten az ő elgondolásait, művészeti irányvonalát is igyekszik segíteni az egyesület. Ritka pályafutása, ami a 20. életévében indult el célirányosan, megkerült minden eddigi hivatalos utat, csoportosulásokat, de mindig alázatosan itta magába a tudást és kimagasló mesterek tanításai, útmutatása révén ma már a magyar kortárs táncélet kiemelkedő alakja alkotóként, előadóként és nem utolsó sorban önkéntesen vállalt tehetségkutatóként kül- és belföldön. 2014-ben ünnepli 40. születésnapját és 20. évét annak, hogy visszakanyarodott a tánchoz és koncentráltan, a táncba vetett erős hittel dolgozik közöttünk, alkot és hív társakat alkotásaiba.

Ezt szeretnénk egy rendhagyó előadássorozattal megünnepelni, ahol visszaemlékezünk erre a 20 év szakmai múltjára (talán még kicsit tovább is). Egy olyan est-sorozatot hozunk létre, ahol egykori alkotótársak, előadók jelennek meg beszélgetőtársként és filmekről idézzük fel az előadásokat, valamint a jelent is ünnepelve előadásokat mutatunk be az évfordulón.

Ennek első stáduima 2014. ÁPRILIS 29-én, kedden (a tánc nemzetközi világnapján) kerül megrendezésre!

Helyszín: Trafó KMH - KONTRA Klub, 1094 Budapest, Liliom u. 41.

Időpont: 15:30-24:00

Támogatók: L1 Egyesület, Kontra Klub, Műhely Alapítvány, EMMI, NKA

Tervezett program

15:30-21:00 a 20 éves munkásság alatt bemutatott előadásokból filmen felidézünk néhányat a Kontra Klubban
22:00-23:00 UNTITLED munkacímen műhelymunka-bemutató a Trafó Stúdiójában (koreográfia: Ladjánszki Márta, tánc: Benjamin Jarrett, zene: Varga Zsolt)

1998 TORZÓ Szkéné Színház (KOMPmÁNIA) - két női szóló azonos térben és időben (9 perc)
2000 EGY Józsefvárosi Pódium (2002-ben Trafó My Kexy Angel est) - I. Szóló Fesztivál 1. díjas darabja, Műhely Alapítvány különdíja (11 perc)
2000 KETTŐ Trafó/Inspiráció 00 (15 perc)
2001 TERPESZKEDŐ COMBOK Trafó (2002-ben Trafó My Kexy Angel est) - II. Szóló Tánc Fesztivál 3. díját kapta (9 perc)
2001 SZUKA Trafó/Pólusok koreográfusok estje (2006-ban Bakelit MAC) (24 perc)
2002 MAJDNEM 3 L1 Táncművek (Berger Gyula és Ladjánszki Márta darabja) - trilógia első állomása (35 perc)
2003 PALLOS Trafó (25 perc)
2003 PONT3 L1 Táncművek (Berger Gyula és Ladjánszki Márta darabja) - trilógia második állomása (40 perc)
2004 a mi  madre MU Színház (40 perc)
2005 Ladies first! - Hölgyválasz, hölgy, válassz! Trafó (2005-ben LADIES! címen Bakelit MAC) (38 perc)
2006 sisterhood Prága Duncan Center (2007-ben női verzió Belgrád - 2. díjat kapta) (12 perc)
2007 Lankadó extázis Bakelit MAC (80 perc)
2007 only you Nemzeti Táncszínház (a darab a minneapolisi Zenon Dance Company felkérésére készült)
2007 Buka táncfilm (Csernák Boldizsár, Lajti Balázs, Ladjánszki Márta közös alkotása) (13 perc)
2007 silent witnesses Bakelit MAC/BÖF (2008 Thália/ATP) (50 perc)
2008 Kéretlen kérőim Bakelit MAC (65 perc)
2008 shelter_menedék Jövő Háza Fogadó Padlás/Budapest Fringe Fesztivál (30 perc)
2008 silence is Okay! New York Judson Church (13 perc)
2008 helyzetjelentésM Emily & AlicE L1 Táncművek (40 perc)
2008 helyzetjelentésM still L1 Táncművek (2009 Bakelit MAC) (35 perc)
2009 helyzetjelentésM Test-Tér-Kép (35 perc)
2009 helyzetjelentésM love to give Andrássy út/Színházak Évadnyitója (2010 Bialystok) (30 perc)
2009 helyzetjelentésM drifting Belgrád/BELEF (Gödör) (45 perc)
2009 helyzetjelentésM give a hug L1 Táncművek (2010 Bakelit MAC/Függetlenek Éjszakája special edition) (75 perc)
2010 helyzetjelentésM BY the way Bakelit MAC (50 perc)
2010 helyzetjelentésM (Yes Sir, I can’t) BOOGIE! L1 Táncművek (65 perc)
2011 Dead Calm Fiumei úti Temető
2011 Gombold újra Design Terminál
2011 Feels Like Heaven - 4three Klaipeda (a darab a klaipedai Fish Eye együttes felkérésére készült)
2012 JOSHA - arckép Pozsony (60 perc)
2012 SZÉKI LUCA 1. Bakelit MAC (25 perc)
2013 SZÉKI LUCA 2. Bakelit MAC (40 perc)

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

“Kerestem, mindig is kutattam a test pőreségének fogalmát és elkezdtem hinni a test formáinak igazságában. Észrevettem, hogy sokszor a kosztümmel ügyesen lehet elrejteni, palástolni, megmásítani alkati jellegzetességeket, de az én szememben inkább úgy tűnt, homogenizál a kosztüm létezése és arra vágytam inkább, hogy a test önmagáért beszélhessen. Ezért lassan, de biztosan el-levetettem a kosztümöt és a bőr felületével, színével, a bőrben lévő hússal és az egész testet kitöltő érzelmekkel foglalkoztam.

Nagy inpsirációt adott a performerek világa mellett a butoh műfaj megismerése, még akkor is, ha később (találkozva személyesen is ezekkel a stílusokkal) rá kellett jönnöm, hogy nekem a test fedetlensége más miatt kell.
Nem provokálni, nem kiabálni, nem mutogatni, nem riogatni vele, mindössze bízni benne és a lehető legközelebb engedni a befogadás és átadás élményét előadó és néző között. Mintha megszűnne az előadó bőre által szabott határ és kitágulna a tér, érzékelésünk sokkal intenzívebbé válik, s ha a néző részéről is sikerül egy ehhez hasonló nyitott állapotot létrehozni, teljes az átjárhatóság ember és ember között.

Fotó: Jedlicska Márton

KOSZTÜMÖM A TESTEM

MELL
Nő vagyok, s elég hamar fontossá vált a mell szerepe előadó- és alkotóművészi életemben. Komolyan akkor kezdtem foglalkozni a test(em)mel(l), amikor több éven keresztül alkotója és társalapítója voltam az ún. kompMánia táncszínházi együttesnek. Testközelbe kerültem a vállalt és bizonytalanságba taszító nemiség problémájával, állandóvá vált a biszexualitással foglalkozó témák körüljárása, s mint ilyen a felfedezés, hogy a szexus nem feltétlenül az elsődleges nemi jelleghez köthetö, mint inkább egy túlfókuszált állapothoz.
Emellett megérintett a mellrák témája is, ami a családomban ütötte fel a fejét, s mint olyan elkezdtem foglalkozni a csonkultság, tökéletlenség, mell-nélküliség problémakörével is.
Nyitott megismerés és tapasztalás volt számomra a folyamat, amit egy előadásra készülve éltem át, de nem feltétlenül ezt akartam egy az egyben a nézőkkel is láttatni. Így született meg első önálló szólóm után a KETTŐ című duettem, aminek markáns részét képezte egy a darab (térbeli és időbeli) középpontjába helyezett mell-szaggató szólóm, amit hagytam, hogy mindenki maga és úgy értelmezzen, ahogy neki tetszik.
Számomra inkább vezeklés volt, s mindemellett határaim feszegetése, átváltozás, átlényegülés.
http://martaatwork.com/two

TEST
A fenti előadás után, amit még a 2000-es évben készítettem és ami talán az EGY utáni nagy kiugrásomat jelentette hazai és nemzetközi téren is, folyamatosan fogva tartott saját és mások testének megismerési vágya, feltérképezése, megmutatása is (amennyiben a ruhanélküliség indokolt volt).
Szólóelőadásaim után elkezdtem partnereket hívni az előadásaim létrehozásához, előadásához és a LANKADÓ EXTÁZIS (ami inkább a szakmabeliségbe vetett hitemet, mint egy fallikus szimbólumot akart költői képként megjeleníteni) után még ugyanazon évben (2007) olyan közelségbe kerültem két zenész-társammal, hogy egész estét betöltő előadásra készültem velük. Tudtam, hogy egyetlen határozott, képi kiindulópontja (s egyben végpontja is) lesz: a teljes meztelenség és el nem takarás, őszinteség, nyitottság, lágy közelség. Így született meg SILENT WITNESSES című triónk http://martaatwork.com/silent-witnesses , ami két fő témát mutatott meg: a teljes egységet és a teljes naturalitással a testet magát.
Egy őszinte, nemiséget túllépő, hármas egységre támaszkodó előadás jött létre, amit a mai napig öröm látnom.
A nézőket körbe ültettük, egy egyszerű bevonulás, vetkőzés, majd a végén felöltözés és kivonulás fogta keretbe a körben történteket tabuk nélkül, nyitottan és nem fenyegetően.
Nagyon érdekes élményünk volt, amikor a naturista egyesület (hallva a testet dicsőítő táncszínházi aktivitásomról) megkeresett és ki”bérelt” egy előadást, ahol ők is meztelenül nézték végig az eseményeket.
Vajon gondolt-e már bárki is arra, mi történik, ha a test, aki néz is meztelen. Csupán csak fiziológiáját tekintve, hőt termel, s mivel a ruha nem fogja azt fel, sokkal intenzívebb energiaszinten indul meg a kommunikáció a nézők és előadó(k) között. Hőt termelünk, s ezen hő egy levegővétellel még közelebb tud minket egymáshoz szorítani. Minket, előadókat, hiszen testünk még intenzívebben bocsájtja ki a hőt, s csúszik egymáson (technikailag igencsak nagy kihívást okozva), és minket nézőket is.
Ebben az előadásban ébredtünk rá arra a tényre is, hogy a három előadó (két férfi és egy nő, két zenész és egy táncos képében) bőrének színe teljes mértékben különbözik. Ha azt hisszük, mindannyian fehér emberként fehér bőrrel bírunk, hát mi már tudjuk, hogy nem így van, egyikőnk inkább kreolos, másikunk inkább sárgás, harmadikunk inkább rózsaszínes bőrtípussal máris a testek egységét megtörve egyediségről árulkodott. És ez volt benne a szép.

ÁTMENET
De senki ne higgye, hogy munkámat csak és kizárólag a test megmutatása motiválja, viszont tény, hogy úgy gondolok rá, mint munkaeszközöm, kifejező eszközöm és az a konténer, amiben teljes valóm jelenlegi állapotomban létezik, létezni tud és akar.

SZOKNYA
És elérkezem pályafutásom jelen állomásához (2013), ahol nemrég megvalósult új táncelőadásunkra készültünk és kiindulópontunk egy sűrün ráncolt posztó szoknya, megannyi alsószoknyájával, amit gazdagon díszitett, mégis egyszerű gyöngy nyakdísz egészít ki. A széki viselet két alapdarabja. A páratlan szépségű letisztult kelme váratlan vándorútra indult alkotó fantáziánkban és most olyan új ösvényekre csalogat, amelyek tisztaságukkal, belső rendjük vonzó ismeretlenségével kutatásra, megismerésre, analízisre és újjáalkotásra bíztattak. A széki szoknya perdülése így suhintotta meg vibráló elménk és tett kíváncsivá, hogy elmélyedhessünk a hagyomány, az egykor mindenki számára értelmezhető szokások, a körtánc, a “pörgés” mitológiájába és saját jelenidőnkön, félig természeti-félig urbánus lényünkön átszűrve, mai nyelven újrafogalmazhassuk. Forrást és inspirációt láttunk a tárgyakon keresztül (szoknyák, hímzett gyöngyös nyakékek) a hagyományban, amit a kortárs kultúra számára az általa dekódolható nyelvezeten kívátunk bemutatni. Kutatómunkánk majd az azt követő alkotói folyamat legfontosabb eszközének az analízist választottuk, hogy az általunk biztos kézzel (és lábbal) használt klasszikus és kortárs technikákat, elméleti, művészetfilozófiai megközelítéseket jó eséllyel tudjuk végül szintetizálni egy számunkra eleddig ismeretlen, de annál gazdagabb ösztön-, forma- és jelentésvilággal. A hagyományok kutatását egyedi, technikailag új hatásokkal test- és emberközelivé tettük. Nem akartuk pusztán leutánozni azt, hanem saját értelmezésünkön át tükrözni. Nem kívántuk felidézni, sokkal inkább továbbgondolni a szinte már hungarikummá vált széki táncformát, ruhadarabot, kötődést.
Ez a munka a SZÉKI LUCA címet kapta és 2013. június 10-11-én került bemutatásra egy szóló első rész és egy csoportos második rész együttes jelentésében.”
http://martaatwork.com/SZEKI-LUCA
(2013. gondolatok)