A Nemzeti Táncszínház hűen hagyományaihoz, 2013-ban is megrendezi a Táncestek a Karmelita udvarban című nyári programot, ahol július 30. és augusztus 16 között hét táncegyüttes 12 produkcióját láthatja majd a Budai Várba ellátogató, táncszerető közönség.


Budapest Táncszínház: Imagine

Interjú Földi Bélával

Mi inspirálja Stravinky műveiben?
Az Imagine a Stravinsky Inspirációk című estünk egyik részlete. Az előadás a zeneszerző – a tánc irodalomban nagyon ismert – zeneműveit dolgozza fel két vendégkoreográfus által. A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat mellett ezért úgy gondoltam, hogy egy személyes témát viszek színre. Ez az Imagine, amelyben a művészet örök jelenléte, annak fennmaradása és időntúli inspirációja kerül megfogalmazásra. Egy művész hallhatatlan lelke tapinthatóvá válik. Az érdekel, hogy az idő múlásával az alkotó művész jelenléte a világban mennyire időtálló. Például Stravinsky a mai napig inspirálja a kortárs művészetet, színházakat tölt meg. Az Imagine nem cselekményes balett, nincs leírható dramaturgiája. Sokkal inkább érzelmi szálak szövevénye, amelyhez a zeneszerző Italian suit-jét, egy nagyon finom vonós, lírikus zenét választottam, nem véletlenül. Talán az embernek sajátos fogalmai lesznek a kor előre haladtával és önmaga is szentimentálissá válik.

Melyik Stravinsky darab áll Önhöz közelebb?
Szívesen mondanám művészként, hogy a saját darabom, de a Stravinsky Inspirációk című előadásból Raza Hamadi Tavaszi áldozata a leginkább elkészült, igazi mestermunka. Nagyon muzikális, és közelebb álla  ahhoz, amit úgy hívunk, hogy dramaturgikus, cselekményes balett. Ez ma már nem divat a kortárs táncművészetben, én azonban szeretem.

Milyen új darabtervek foglalkoztatják? Hogy telik a nyári szezon?
Évad vége van, ilyenkor az oxigén felvételünk már nem százszázalékos. A nyáron pihenünk egy hónapot, elmegyünk a brünoi táncfesztiválra a Sec-kel, szervezünk egy nagyszabású tánckurzust a Depo-ban és már zajlanak a következő évad új premierjének előkészületei. Anna Frank naplóját szeretnénk táncszínházi előadásként feldolgozni. E világhírű, nagyszabású esthez sikerült megnyernünk egy Kossuth-díjas színészt és egy Kossuth-díjas zeneszerzőt. Izgalmas munkának nézünk elébe.


Budai László és vendégei: Casa de Tango

Interjú Budai László táncművész, táncpedagógussal

Hogyan jött létre a Casa del tango?
Első darabunk, a Dona Lucretia háza a Szerelem ház című film hatására jött létre még 1998-ban. E darab nosztalgiája máig bennem el. Tavaly nyáron meghívást kaptunk a Budapesti Nyári Fesztivál 2012-re, ahol négy különböző darabot mutattunk be. A Casa de tango volt az egyik, amiely a fent említett első darabunk újra rendezése volt. Elsődlegesen tehát a nosztalgia miatt választottam a Karmelita programba. Másrészt azért, mert nagyon eredeti a történet. A tango kialakulásában nagy szerepe volt az argentin bordélyházakban megszületett zene es tánc az 1900-as években, amit ebben a darabban a táncszínházunk tagjai adnak vissza.

Mi a legnagyobb kihívás a tango táncszínházi adaptációjánál?
Legnehezebb talán, hogy amatőr táncosokkal, tangósokkal dolgozom. A darabok megkívánják, hogy a tánc mellett színészi attitűddel is rendelkezzen a szereplő. A koreográfia betanulása még nem elég ahhoz, hogy a néző értse, és élvezze is azt. Élethűen kell visszaadni a karaktereket. Ugye akkor kicsit könnyebben boldogulunk, amikor a táncos és az álltala alakított szereplő jelleme hasonló.

Milyen új darabra készül?
Az új darabok létrehozásához kell egy kis idő és pénz. Mivel, ha darabot készítünk, abból az időből veszünk el, amelyet a tango tanfolyamokra szántunk. Mivel ez a munkám, így elég nehéz ezt összeegyeztetni. Új tervem, egy olyan történet megalkotása, ahol egy idős hölgy a halála előtti pillanatokban megtalál egy ruhát a szekrényében, amelyet eletében egyetlen egyszer, egy este viselt abban a tangóklubban, ahol megismerkedett egy fiúval és a tangóval. Soha többé nem tért vissza, férjhez ment egy másik úrhoz. Élete szép volt, de az igaz szerelem akkor este érte őt utol a tango klubban. Visszagondol erre a napra, ami talán élete legszebb pillanata volt.
A másik gondolatom pedig egy klasszikus mű „A Kékszakállú herceg vára” tangora fordítása.

Lippai Andrea és társulata, a FlamenCorazonArte Táncszínház: Las Flamencas - Anya és Lánya

Interjú Lippai Andrea táncművésszel

A flamenco táncszínházi előadásként izgalmas alapanyag. Mi az a plusz, amit alkotóként hozzátesz?
E táncműfaj tradíciói és technikája nyilván alapja színházi produkcióinknak. Saját történeteink elmesélésére használjuk, ettől lesz egyedi. Olyat hozunk ki belőle, amely még Spanyolországban sem látható. Pályám különböző szakaszaiban megélt színházi tapasztalataim is ötvöződnek előadásainkban. Saját díszletek, jelmezek, színészi játék, versek, más táncműfajokkal való egyedi fúziók teszik különlegessé estjeinket.
A flamenco eredetileg az érzelmek kifejezésére hivatott szólisztikus műfaj. Mivel minden tánc típusa más- más érzelmet fejez ki, általa a mi mondanivalónk árnyaltabb megjelenítésére van lehetőség, így válnak gondolataink színpadi mesékké.

Az anya-lánya témát hogyan lehet ezzel az eszközzel kifejezni?
A Las Flamencasban egy anya lányához fűződő kapcsolatát mutatjuk be különböző életszakaszaikban. Azt, ahogyan végigkíséri a születéstől, a felnőtté válás útján, s végül elengedi kezét.
 Zsófit én kezdtem tanítani, felkészíteni a művészi pályára. Sokféle műfajt kipróbált, mire megtalálta a saját útját. Számomra nagy öröm, hogy Ő fog ebben a műfajban kiteljesedni.  Idén diplomázott a Sevillai táncművészeti Conservatoriumban, ahol a flamencón kívül spanyol néptáncot, klasszikus balettet, modern táncot, jógát és tánctörténetet is tanult. Széles körű rálátása lett e művészeti ágra. A flamenco, mint érzelemvilág, és mint technika tehát az alap, de azon kívül sok minden kell még ahhoz, hogy egy est művészi értéket adjon a néző számára.

Mi inspirálja alkotóként?
 Az emberi kapcsolatok! Az érzelmek! A ritmusok! Engem az izgat, miért ide születtem e világra, e színes emberi kultúra aprócska részeként, mi az én dolgom itt, milyen értéket tudok adni azzal, amit én tudok. Tudok-e ezzel nyomot hagyni?
 A flamenco eredendően befogadó műfaj. Nem utasít el, nem zár ki senkit!
- de ez nem mindig volt így! Ma képes a legkülönbözőbb műfajokkal fuzionálva teljesen egyedi élményt létrehozni.
Maga a fejlődés, az örök megújulás! Engem nagyon messziről sodort ide a sors!
Ez az utam és a továbbadás!  Azok a fúziók érdekelnek, hol különböző kultúrák találkoznak, hatnak egymásra létrehozva egy speciális hangulatot, amely már nem csupán azokhoz szól, akik a flamencót szeretik.


Duna Művészegyüttes: Tavaszi szél

Interjú Juhász Zsolttal, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjével

Milyen élményvilágot nyújt az előadás?
A Tavaszi szél egy erősen a néphagyományokon alapuló előadás, amely azonban már az újítás szellemében készült. Olyan irányzatot kezdtünk megvalósítani, amelyben az autentikus néptánc egy nagyon mai, színházi közegbe került. Ezen a felfrissült táncnyelven keresztül beszél a magyar kultúráról, a magyar emberek életérzéséről, egészen pontosan a tavaszi rítusokról.

Időszakonként megújítják?
Ezt az darabot hét éve táncoljuk és minden alkalommal, amikor elővesszük hozzákeveredik valami apró újdonság, egy kicsit mindig  újraértelmeződnek, mindig másfelé fejlődnek.
Egyrészt a táncosaink előadói szintje folyamatosan fejlődik, másrészt a Duna Művészegyüttes már jól ismert arculata is szépen lassan, de változik. Az évtizedek alatt már nagyon sokféle nézőnek táncoltunk. Ez fontos stratégia a együttes életében, mivel alapvetően sokkal szélesebb rétegnek szánom az előadásokat, mint kizárólag a néptáncot ismerő és szerető közönség. Azoknak táncolunk, akik szeretik a táncszínházat, szeretik a látványt és a képzőművészetet.

Milyen témák foglalkoztatják mostanában?
Alkotóként most értem abba a fázisba, amikor az emberi létezés mélyebb szintjei, megélése foglalkoztat. Jelenleg a szabadság kimeríthetetlen témaköre érdekel. Az egyén szabadsága a közeli és tágabb környezetének viszonyrendszerében.  Utóbbi táncszínházi előadásunk, a Magyar anzix már ezt a témakört járja körül. A közönség erős látványra épülő táncszínházi előadást kap, de főként impressziókból áll a két részes est. Erős, izgalmas képeket szeretek használni, emellett – mivel a téma inkább intellektuális mintsem populáris – fontos szempont volt, hogy azon néző számára is befogadható előadás szülessen, aki a színházban inkább szórakozást keres.


Botafogó Táncegyüttes: Sakk

Interjú Dalotti Tiborral, a Botafogo Táncegyüttes művészeti vezetőjével
 
Mi inspirálta az előadás létrehozása során?
Az előadásunk témája a kimeríthetetlen, végtelen számú kombináció a sakkban, ami nem csupán matematikailag lehetséges, de visszaköszön az emberi élet megismételhetetlenül sokféleségében. Ennek a végtelennek egy – általunk elképzelt és fontosnak tartott – szeletét táncoljuk el a Sakkban.
 
Mi a legnagyobb kihívás a Botafogo által képviselt a táncműfajban?
A világon egyedülállóként használjuk a showtánc formanyelvét színpadi produkcióinkban. Az úttörőknek mindig nehéz, mert az ismeretlent kell felfedezniük, ugyanakkor végtelen lehetőséget biztosít, mert nem kell alkalmazkodnunk. Számunkra a sokféle érzelmi állapot megjelenítése, és a formanyelvünktől eltérő mozdulatok megalkotása és kivitelezése jelenti a legnagyobb kihívást. Azt gondolom, hogy úttörésünk sikerét, a több mint  negyven teltházas előadás igazolja.
 
Milyen témák foglalkoztatják mostanában, mi ad inspirációt?
Egy alkotó mindig nyitott szemmel és lélekkel jár. Kiválasztani a számos téma közül a legérdekesebbet azt, amely a legtöbbet mondja, inkázz ez nehezebb. Három egymástól teljesen eltérő téma mozgat mostanában: egy kiállítás képei; a Szentivánéji álom; és a virtuális világ betörése a lelkünkbe. Reméljük hamarosan tárgyiasulnak a gondolatok és új előadással lephetjük meg a közönséget.

Interjú Kocsis Enikővel, a Fitos Dezső Társulat táncművész-koreográfusával

A Tántorgók története a hazát elhagyókról szól.  Miből ered a témaválasztás?
Elsőként személyes élmény és személyes vonzódás e téma iránt inspirált. Úgy gondolom, hogy nagyon sokunk családi legendáiban felbukkan egy kivándorolt ős kalandos története. A mi családunkban is volt egy nagyapa, akinek a történetét beleszőttük az Tántorgók című előadásunkba.
A történet azokról a bátrakról szól, akik Fiumében beszálltak a hajófenékbe, és a manhattani szigetcsúcson várták éhesen és tétován az ügynököt, hogy vigye őket rabszolgamunkára Pennsylvania bányáiba. Azokról a kitántorgókról, az úgynevezett hunkykról szól a táncszínházi estünk, akik az I. világháború előtt érkeztek Amerikába. A jelenség azonban ma is aktuális, mai jelenség, ugyanezt átéljük.
Az előadás ezt az örökös nyugtalanságot, bizonytalanság érzését dolgozza fel, amelynek középpontjában az áll, hogy hogyan találjuk meg a helyünket egy új közösségben. Tudunk-e asszimilálódni , vagy merünk-e mások lenni? Vállaljuk-e önmagunkat, vagy elveszünk örökre?

Mennyire harmonikus eszköz a néptánc e téma formanyelveként?
A néptánc egy ősi mozgás, amely nemcsak hogy képes, de kifejezetten alkalmas a modern tartalmú, nagyon aktuális, kortárs témák, érzések, gondolatok megmutatására. A nyitott és befogadó közönséget képes megszólítani. Mi is arra törekedünk, hogy mindezt szélesebb körben érintve tegyük. Igyekszünk beemelni, társítva más művészeti ágakkal, melyek segítik és gazdagítják a látványt és a tartalmat.

Mi inspirálja művészként?
Talán ami minden művészt: a világ körülöttünk. Mindaz, ami körül vesz bennünket emberként, ami velünk történik. A körülöttünk lévő világ minden  mikro- és makro közösségével együtt ad inspirációt a művészeti munkáinkban.

PROGRAM


Július 30. kedd, 20.30
Imagine
Imagine/Sec/Bolero
Budapest Táncszínház

Július 31. szerda, 20.30
Casa de Tango
Budai László és vendégei
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 1. csütörtök, 20.30
Tango Sabor
Josip Bartulovic, Kulik Johanna, valamint a
Pesti Tangózenekar
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 2. péntek, 20.30
Las Flamencas - Anya és Lánya
Lippai Andrea és társulata, a FlamenCorazonArte Táncszínház
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 6. kedd, 20.30
Imagine
Imagine/Sec/Bolero
Budapest Táncszínház

Augusztus 7. szerda, 20.30
Tántorgók
Fitos Dezső Társulat

Augusztus 8. csütörtök, 20.30
Las Flamencas - Anya és Lánya
Lippai Andrea és társulata, a FlamenCorazonArte Táncszínház
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 9. péntek, 20.30
Tavaszi szél
Duna Művészegyüttes
(előadás után táncház)

Augusztus 13. kedd, 20.30
Tango Sabor
Josip Bartulovic, Kulik Johanna, valamint a
Pesti Tangózenekar
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 14. szerda, 20.30
Sakk
Botafogo Táncegyüttes
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 15. csütörtök, 20.30
Casa de Tango
Budai László és vendégei
(előadás után tánctanítás)

Augusztus 16. péntek, 20.30
Tavaszi szél
Duna Művészegyüttes
(előadás után táncház)