Fotó: Juhász Attila
Solymosi Tamás igazgató az új szereposztást egyben személyes lehetőségeknek szánja, célzottan arra, hogy a tehetségek több szerepben, különböző feladatokban mutatkozhassanak meg. Jellinek György első nagy szerepét kapta meg a Karamazov testvérek című modern koreográfiában, amely Bajári Leventének most igazi kihívást szolgáltat, a gyermekáldás után visszatérő Süveges Nórának pedig méltó kezdés ez a szép, szóló feladat.
Bajári Levente úgy fogalmaz, Eifman mindenki számára világosan közelíti meg a drámai történetet, amelyben az élesen különböző jellemeket a mozgás eszközeivel tökéletesen ábrázolja, véleménye szerint ennek köszönhető a darab sikere. „A nézők érzik és értik ezt a modern balettet, ezért különös, hogy amikor repertoárra vettük, inkább nekünk jelentett újdonságot. Hiszen nemcsak a történet sajátságos, amit eljátszunk, de a mozgásvilág is más, mint amit addig megszoktunk. Azon felül, hogy a klassszikus lépések modern köntösbe bújtak, rengeteg olyan pas de deux és partnerolás szerepel a darabban, amelyekben a fiúk egymást emelgetik, ami különösen megviseli a testet.” A 2009-es bemutató előtt, kemény fizikai munkával, három hónap alatt készült fel a premierre a társulat; a lépésanyag technikai kivitelezésén túl külön figyelmet fordítva az attraktív elemekre. „Az első impulzusaim alapján azt hittem, nem leszek képes Dmitrij szerepét eltáncolni, cirkuszi mutatványnak tűnt a feladat: van egy komoly jelenetem az asztallal, majd kötélen húznak fel a magasba és kifeszítenek. Utóbbi nemcsak kifogástalan összmunkát igényel, de még a műszaknak is felelősség a színfalak mögött.”
Fotó: Mezey Béla
Idén, Dimitrij megformálása után Iván szerepe különös kihívás a művész számára. „Két előadáson a megszokott, vad karaktert játszom, majd a filozofikus alkatú, gondolkodó Ivánt, aki a darab végére saját lelkiismerete alatt megroppan, tolószékbe kerül. Nem tudja feldolgozni, hogy apjuk ellen uszította Dmitrijt, aki az apa halála után börtönbe kerül. Mindkét szerep mentális ráhangolódást igényelt. Dmitrijjel kapcsolatban először kételyeim voltak: nekem nagy feladat volt megjeleníteni egy lobbanékony, energikus, meggondolatlan, forrongó, lázadó karaktert – ezek a jellemvonások nyilvánulnak meg a lépésekben, ezért az akrobatikus elemek is. Túl kell lépnem önmagamon, amikor őt játszom, szó szerint feladom a személyiségemet. Iván személyét megformálni viszont azért okozott számomra nehézséget, mert sok közös részben szerepel Dmitrijjel, aki eddig szintén én voltam, ezért át kellett állítanom az agyamat. Iván feladata fizikálisan nem kevésbé nehéz, ugyanis számos közös része van a többi szereplővel, és végig színpadon van. Mára eljutottam oda, hogy a technikai tudáson felül a fizikai állapotom is alkalmas arra, hogy eljátsszam Ivánt, hiszen az erőbeosztás is másképp működik a két szerepben. Az ő karaktere a technikai elemek megoldása mellett azonban a szerepformálás tekintetében ugyancsak nehéz, érzelmi élesváltásai mind külön feladatot rónak rám. Egy nyugodt, határozott úriember, eleinte fölényes magatartással, végül pedig, amikor az elméje megborul és elveszíti a kontrollt, az őrület határára kerül, s közben még egy szerelmet is megél.”
Bajári Levente megszokott szerepét 10-én és 11-én alakítja a darabban, újonnan beálló partnereivel, Iván szerepében 20-án és 21-én mutatkozik be. További előadások: október 13., 18., Magyar Állami Operaház.
Forrás: MÁO