– Miközben a darabot készítettük, rádöbbentünk, mennyire aktuális most ez a téma – meséli Fitos Dezső, rendező-koreográfus. – Nagyon sokan elmennek ma is külföldre egyszerűen azért, hogy meg tudjanak élni. De a témaválasztás véletlenül alakult így. Az ötlet alkotótársaimtól, Kocsis Enikőtől és Kocsis Rozitól származik, az ő nagyapjuk ugyanis egyike volt azoknak, akik a múlt század elején kimentek Amerikába.
Fotó: Majnik Zsolt
Amerika a jövő országa, Amerika az ígéret földje, Amerika a lehetőségek hazája, egy tündérmese, főleg a XX. század eleji magyar nincstelenség felől nézve. A magyarországi szegénylegények, zsellérek, napszámosok, cselédek százezrei hagyták el a hazát az itthoni gondok enyhítésére, a könnyebb jövő reményében.
– 1900-1913. között volt a kivándorlás legnagyobb hulláma – meséli a koreográfus. – A magyarok nagyon kemény munkát végeztek; bányákban, kohókban, öntödékben dolgoztak, viszont napi kétszer-háromszor tudtak enni, amire itthon nem volt lehetőségük. Ez egy tragédia, mint ahogy az is, hogy legtöbbjük azt tervezte, egyszer majd visszatér a szülőföldjére, ám végül a kivándorlóknak csak a negyede jött haza.
A darab négy legény történetén keresztül mutatja be azt a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, amit ezek az emberek átéltek. A koreográfia alapja a magyar néptánc, de az argentin malambo és dél-afrikai bányásztánc is látható lesz az előadáson, a zenét pedig kifejezetten erre a produkcióra készítette Pál Lajos és Makó Péter. A történet hitelességében Dr. Balogh Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének igazgatója nyújtott segítséget.
„Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk. „
/József Attila: Hazám/