2012. április 27 - 28., 19.30 óra Bethlen Téri Színház

A Fehér fal a GoBe Társulat első darabja, társulatépítő, stílusteremtő munka. 2007-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozón mutatták be, 2008-ban finn-magyar koprodukcióvá nőtte ki magát: Helsinkiben érett tovább. A finnországi bemutatót számos nemzetközi fesztiválmeghívás követte: a szerbiai Infant Fesztivál, a németországi scene:ungarn in nrw és a törökországi „Europe on Water” fesztivál vendége volt, s érett, változott előadásról előadásra. A mostani budapesti felújítás újabb jelentős változásokat hoz…

„Itt csak az élet élt, ezerszeresen jelen volt minden percben, a vágyban és a fájdalomban, az őrjöngésben és félelemben, a veszteségben és a nyereségben. Mérhetetlen sóvárgás égett itt, szomjúság, akkora, hogy tüzében egyetlen cseppként száradt ki a világ minden vize – itt nem volt hazugság és titkolózás, s az adás és elfogadás mozdulata is nagy volt és igaz. Vétek és káromlás, kárhozat és üdvösség fakadt itt, s egyszerre világossá vált, milyen szegény az a világ, amely mindezt rejtegette, mélyre temette, mintha nem is léteznék. Létezett…”
(Rilke: Rodin)

Íme, a kérdések közül néhány, melyek feszültségterében született, megújult előadásunk, ám nem feltétlenül, nem mindenáron a „válasz” igényével:
A szobrász szobrot alkot, de ki (vagy: mi) az ember, aki vés, farag, kalapál? Egy elevenné váló, mozgásban lévő test saját öntörvényeinek engedelmeskedik csak, vagy annak a külső tekintélynek is, aki neki életet adott? A falak, melyek határt szabnak a térnek, a teremtő képzelet korlátai csupán, vagy az alkotás idejének, a szabadságnak létfeltételei? Az érintés, az egymás testén munkálkodás, a hatalom akarásának, az önmagunkká levés eseményének, vagy inkább meglévő identitásunk elvesztésének történése? Igaz lenne a mondás: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni?



GoBe Társulat: Fehér fal
- Testképek Rodinre hangolva-

Alkotók - előadóművészek -táncművészek:
Rózsahegyi Orsolya, Kőnig Lilla, Bocsi Eszter, Veres Flóra, Fülöp Tímea, Sinthavong Zsófia, Góbi Rita, Kaszás Andrea – testépítő, Duo Steel - akrobaták

Zene: Gáspár József, Fehér Károly, Kovács Bendegúz
Ének: Laborfalvi Soós Béla
Jelmez: Andrea T. Haamer
Fény: Szirtes Attila
Bandagazda: Góbi Rita
Produkciós vezető: Parti Péter
Produkciós partner: PerformanceSirkus (Helsinki)

További alkotótársak: Vörös Zsolt, Lanka Kajanovicova, Budai Rajziskola (beavató program), Bese Zoltán – arhív fotókiállítás (2007-2011)


A kritikákból:
„A Fehér fal fizikai színház, melyet magyar táncosok adnak elő emlékezetes jelenetkavalkádot teremtve a törékeny magányról. Az előadás meghatározó inspirálója Auguste Rodin és az ő realista, impresszionista szobrai. Fizikai mibenlétében a koreográfia rezdülésmentes és emiatt tiszteletre méltóan, őrülten keménykezű: a legkisebb mozdulat is masszívan energikus jelenlétet követel, mely úgy tűnik, az előadás világában az egyetlen módszer megtalálni a saját identitás egy darabkáját. A koreográfia szabálya abból születik, hogyan próbál mindenki egyénileg táncolni saját részében, és végül mégis hogyan kerekedik felül rajta a kollektivitás. A csoportképek alaktalan harmóniája az impresszionista alkotások kicsúfolásának tűnik Ezek a véletlenszerű csoportmozgások az előadás gyöngyszemei. Ezekben egyesül a három táncos pontos koncentrációja valami jelentéktelenre, melyen keresztül fulladozásuk szórakoztatásként vagy reménytelenségként tárul elénk. Az előadás sikeréhez a táncosok intenzitása a kulcsszó. Kemény pillantásuk és törékeny végtagjaikkal produkált durva mozgásuk sokrétű értelmezést tesz lehetővé.“ (Hinriikka Lindqvist, Fordította: Kovács Andrea - Megjelent a Táncművészet c. folyóirat XXXIX. évfolyam 2008. 4. számában)