Fotók: Csillag Pál
Kartáncosként vagy a Magyar Nemzeti Balett társulatának tagja. Mégis nagy főszerepben mutatkozol be hamarosan.
Mindössze második évadomat töltöm az Operaházban, és elképzelni sem tudtam volna, hogy már idén ekkora lehetőséget kaphatok. Váratlanul ért, hogy egyik vezető balerinánk partnereként két előadást is kaptam.
Mit gondolsz, minek köszönhető ez?
Részben annak, hogy nagyon sokat dolgozom, rengeteg energiát fektetek a munkámba. Másrészt a Nemzeti Balett új vezetésének, elsősorban Solymosi Tamásnak, aki nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mi, fiatalok adottságainknak megfelelő feladatokkal ellátva megmutathassuk a tudásunkat és kipróbálhassuk magunkat a színpadon.
Leblanc Gergely haladt el előttünk az előbb, kortársad, aki szintén Basil szerepében mutatkozik be az előadás másik szereposztásában. El lehet vonatkoztatni ettől, vagy vetélytársként tekintesz rá?
Nem, egyáltalán nem tekintem annak. Biztos vagyok abban, hogy kölcsönösen tudjuk egymást motiválni, sőt mindketten tudunk tanulni is a másiktól. A társulatunkra alapvetően nem jellemzőek a véres csaták.
A másik szereposztás színpadi próbáját meg is nézted. Ha közönségnek tekinted magad, mit gondolsz, miért érdemes megnézni a Don Quijote előadást?
Annál is inkább pozitív élmény volt számomra az előadásuk, mert az Operaház színpadán először láttam ezt a darabot. Eddig csak DVD-n volt hozzá szerencsém főiskolásként, és most, a felkészülési időszakban. A teljes darab élőben nagyon nagy élmény volt, különösképpen azért, mert engem személyes szálak is kötnek a Don Quijotéhoz: az utolsó nagy pas de deux-vel koncertvizsgáztam, de már azt megelőzően is számos alkalommal szerepelhettem vele színpadon. Ezért életem fontos darabja ez. Hogy a közönség szemével milyen? Nincs benne semmiféle dráma, könnyen emészthető szerelmi történet, ami hihetetlenül jókedvű, s még jó adag spanyolos temperamentum is adódik hozzá, színes látványvilággal.
Az említett pas de deux-n kívül mi még a kihívás ebben a szerepben?
Az egész darab nagyon érdekes válogatása a klasszikus balettben megtalálható nehéz technikai elemeknek, ugrások és forgások tekintetében iszonyatosan sűrű, ezért nemcsak nekem, de minden táncosnak nagy feladat. Az a bizonyos nagy pas de deux a történet végén van, amikor már jól kitáncoltam magam, így konkrétan a tüdőmön érzem, hogy megterhel, mire vége lesz. Jó fizikai erőnlét kell hozzá. Egy jó partner jelentősen könnyít a terheken. Az enyém Radina Dace. Szerencsés vagyok, és igazán örülök, hogy vele sikerült párba kerülnöm. Nagyon jó vele dolgozni, nálam jóval tapasztaltabb művész, aki a próbafolyamat egésze alatt türelmes volt hozzám.
Most, hogy belekóstolsz a szólista szerepkörbe, hogy érzed, mi tart téged lelki biztonságban? A karban, úgymond tömegben dolgozni, vagy az is, ha te vagy a középpontban?
Igazából nagyon élvezem, hogy most én állhatok elől, hogy ezúttal személyesen nekem tapsolnak. Jól érzem magam ebben a helyzetben, nem terhel meg feszültséggel. A tegnapi színpadi próbán a nézőtér dugig volt iskolásokkal, akik utána sorba álltak, hogy dedikáljunk nekik. A gyerekek érdeklődése, elismerése is olyan élmény, ami fontos visszajelzése a munkánknak, szóval nemcsak a szakmai előmenetel miatt, hanem a közönségért is érdemes ezt csinálni.
Másra jut időd?
Minimális az Operaházon kívül töltött időm. Az eddigiekben is az volt, de most, hogy főszerepre készülök, tényleg nem tudok kilépni innen, még akkor sem, ha fizikailag már nem vagyok bent. Este, hétvégén, otthon, és bárhol máshol csak a szerep zakatol a fejemben, hónapok óta nem tudok tőle elvonatkoztatni. Az utóbbi hetekben a mozgásterem is lecsökkent, az otthonom és a színház között ingázom. A Don Quijote sorozat 24-én kezdődik, én április elsején lépek benne színre másodszor. Az idő már nem romolhat el, ha túl leszek mindenen, kimegyek a napsütésre és levegőt veszek.
Don Quijote előadások: 2012. március 24., 27., 30., április 1., 5., 8., 14., 15.
Forrás: TT / MÁO