Elhunyt Györgyfalvai Katalin, Erkel Ferenc-díjas, érdemes művész, a Magyar Művészetért Díjjal kitüntetett táncművész-koreográfus.

Hosszan tartó, súlyos betegség után 2012. március 19-én, életének 75. évében távozott közülünk a magyar néptáncművészet nagy nemzedékének egyik meghatározó személyisége. A hajdani Néphadsereg Központi Művészegyüttesben kezdte táncművészi pályafutását, majd annak feloszlatása után 1957-től a Bihari János Táncegyüttesben asszisztensi feladatokat látott el.  Ugyanezen időben a Népművelési Intézet Gyermektánc Munkaközösségében – énektanári és táncos gyakorlata birtokában – a magyarországi gyermeknéptánc oktatás pedagógia-módszertani tankönyveinek meghatározó munkatársa. Gyermektáncetűdjei és didaktikai gyakorlatai már ekkor megsejtetik a szakemberekkel a későbbi nagyhatású koreográfust. 1962-től férjével, Szigeti Károllyal a Vasas Művészegyüttes tánckarát vezetik, s irányításukkal a hazai néptáncművészet egyik legjelentősebb professzionális szintű amatőr tánctársulatává emelik az együttest. Műveit a zenei formák táncbéli transzpozíciója, a szigorú és logikus szerkesztés mellett a mélyen átgondolt filozofikus megközelítés és a folklór mélységes tisztelete jellemezte. Nem dekoratív céllal használta a magyar néptánc mozdulatkincsét, hanem a belső indíttatások kifejezésére élt a megfelelő matériával. Műveinek formálásában gyakran alkalmazta a társművészetek, elsősorban a filmművészet eszköztárát, s a koreográfiáiban mindig érezni lehetett széleskörű zenei, irodalmi, képzőművészeti, filozófiai jártasságát. A Vasas „Műhelyben” kiérlelődött alkotóművészete (Káin és Ábel, Ostinato, Rondo, Montázs, Aszinkron) az 1979-ben megalakult Népszínház Táncegyüttesének élén teljesedett ki. Az itt készült alkotások (Játék, Kettős), s a korábbi műhelyből átemelt és újrafogalmazott művek (Lánc, Bújócska, Változatok egy munkásmozgalmi dalra) a nemzetközi táncszakma állandó érdeklődését, tiszteletét váltották ki, s őt a Kelet-európai táncművészet újító koreográfusai között az egyik vezéregyéniségként értékelték.

Az Állami Balett Intézet 1971-ben indult Néptánc Tagozatának vezetője volt Timár Sándor mellett, s tanítványainak (akik között ma már magas művészeti díjakkal honorált művészeket, alkotókat találunk) az előadó-művészet titkai mellett – az ő kérlelhetetlenül szigorú etikájával – a művészi alázat gyakorlatát, a tehetség diktálta kötelesség felismerését adta tovább. Valahai növendékeinek, táncosainak, művésztársainak szeretete és aggódása vette körül. Tőlük, tőlünk: barátoktól megkapta azt a művészi kitüntetést – a Kossuth-díjat –, amelyet talán épp kérlelhetetlen erkölcsisége okán egyetlen hatalom se volt képes neki megadni. Györgyfalvay Katalin – nekünk Gy.K. – nyugodj békében!
Kővágó Zsuzsa

Györgyfalvay Katalin
(Budapest, 1937. január 12.– 2012. március 20.): táncosnő, koreográfus, pedagógus. 1954–1956 között a Honvéd Művészegyüttes táncosa, majd 1957–1962 között a Novák Ferenc vezette Bihari Együttes társvezetője. Férjével, Szigeti Károllyal együtt 1962-ben átvették a Vasas Együttes irányítását, amely a hazai amatőr néptáncmozgalom vezető társ.-a lett. A kibontakozó koreográfusi tevékenységgel párhuzamosan Györgyfalvay pedagógiai-módszertani tanulmányokat is végzett a gyermekek iskolai táncos oktatásának megalapozásához. 1970-ben oklevelet szerzett a SzAk kor. szakán, majd az ÁBI néptánctagozatának vezető tanára lett. Az 1978-ban alakuló Népszínház Táncegyüttes vezetőjeként bontakozott ki sajátos, egyszerre intellektuális és érzékletes koreográfusi munkássága, amelyhez eligazítást adott több ízben deklarált ars poeticája, mely szerint a táncalkotónak a „folklór szavaival” kell kifejeznie kortárs önmagát. E program jegyében mindig behatóan tanulmányozta a folklórt, de soha nem a dekoratív színpadi reprodukció céljával, hanem a belső indítékok kifejezésére. Számos – már a Vasas-műhelyben megszületett műve – tovább élt a Népszínház repertoárján, ám az egy. átalakulásával e koreográfiák eltűntek a színház műsorából. Erkel Ferenc-díjas (1975); érdemes művész (1984). F.K. Montázs; Ostinato; Tusa; Változatok egy munkásmozgalmi dalra; Bújócska; Utcák és kitérők; Mintha; Commedia senza parole; Klarinét-zongoraszonáta.


Györgyfalvai Katalin: Montázs (Pécsi Balett, 1974), Fotó: Mezey Béla


Köszönönet a képekért az OSZMI Táncarchívumának.