Czár Gergely, a Szegedi Kortárs Balett művésze az egyik legrangosabb hazai elismerésnek számító Harangozó-díjat vehette át Budapesten a Szépművészeti Múzeumban. A táncművész ezzel majd egy tucat elismerést tudhat magáénak, köztük a szakma legfontosabb jutalmaként az évad legjobb férfitáncosa díját is.

Az idei Czár Gergely hatodik évada, amelyet a Szegedi Kortárs Balettnél tölt, ez idő alatt szinte minden előadásban kiemelkedő szerepet táncolt, most Juronics Tamás hamarosan debütáló  koreográfiájában, A fából faragott királyfi című Bartók-mű legújabb színpadi megvalósításában bízott rá újabb főszerepet a Kossuth-díjas művészeti vezető. Pataki András, a társulat igazgatója Czár Gergelyt kiváló táncosnak tartja, aki nemcsak vezető művészként erősíti a Szegedi Kortárs Balettet, de évek óta profi próbavezető is, a társulat oszlopos tagja.




Kemény fából faragott királyfi
Beszélgetés Czár Gergellyel

A Szegedi Kortárs Balett darabjainak állandó főszereplője, Juronics Tamás jobb keze. Szereti a spontán helyzeteket, ahol kevés a szó és sok az érzelem, zenében a funkyt, a rockot, a dzsesszt, a sokoldalú színészeket, az igényes mozit. Falja a könyveket. Most éppen Kundera világában kalandozik. Imád falat mászni, úszni, dobolni, zongorázni és főleg koncertekre járni. Hamarosan harminc éves lesz, eddig majd egy tucat komoly díj tulajdonosa. Mint minden táncos számára, neki is fontos az esztétikum. A lezser elegancia és a visszafogott klasszikus fehér-fekete-szürke kombináció híve, mint egy igazi modern herceg. Most is ilyen összeállításban siet a találkánkra.

Királyok udvariassága a pontosság, jegyzem meg csendben, mikor 15 percet késik a délelőtti kávézásról. „Czár vagyok, nem király”- válaszol Gergely nevetve, majd elnézést kér. Ötödik éve látom nap, mint nap, sugárzó megjelenése, lenyűgöző, izgalmas, úriember stílusa és vér profizmusa szembetűnő, de most titkaiba is bepillantást enged, újdonságokat tudok meg. Például, hogy végletes embernek vallja magát, aki nagyon kedves, de nagyon kegyetlen is tud lenni. Bárkivel képes együtt dolgozni, de volt már olyan helyzetben, amikor kemény döntést hozott és elhagyott egy társulatot. Abszolút maximalista, nem tartja magát olyan jó táncosnak, amilyennek egykori mesterei Kovács Zsuzsa és Uhrik Dóra mondja, elégedetlenségével viszont addig küzd, míg le nem győzi saját magát, el nem éri a maga elé kitűzött célt és akkor megnyugszik. Csak akkor.



„Van egy belső szabályzatom, amihez minden körülmények között igyekszem ragaszkodni. Egy út, amelyet kijelölök magamnak. Nem azért dolgozom, hogy díjakat kapjak, persze nagyon jól esnek, de ezek elsősorban az útjelzők, azt mutatják nekem, hogy amerre tartok, az valószínűleg jó. Ehhez lehetőségek is kellenek, amelyeket elsősorban Juronics Tamásnak és Pataki Andrásnak köszönhetek. Nekik nagyon hálás vagyok.”- magyarázza, miközben minden különösebb zavartság nélkül a megszokás könnyedségével veszi tudomásul, hogy Dusha Béla fotóművész folyamatosan körülötte kattogtatja a gépét, így nem kis feltűnést keltünk a Klauzál tér közepén. Különösen a hölgyek tekintetében...

„Észreveszem, ha figyelnek, ha nincs barátnőm, szeretek is élni ezzel a figyelemmel, de természetesen nem visszaélni. Folyamatosan keresem önmagam és ezzel párhuzamosan a nekem való társat. Szerintem az élet különböző szakaszokra osztható, amelyen elkísér egy-egy partner. Nagy szerencse, ha olyat találsz, aki egész életedben veled tart. Hiszem, hogy számomra is van egy ilyen nő.”

És itt vége is szakad a nyilvánosság számára szánt magánéleti információknak. Mint mondja, ma már csak egy bizonyos szintig nyitott, azon túl csak a legkedvesebb ismerőseit engedi. A legjobb barátja egyébként az öccse.
„Tudod, a tánc kevésbé racionális, sokkal inkább szív irányította műfaj”- evezünk szakmai vizekre– „viszont mióta a társulat próbavezetői státuszát rám bízták, nem létezhetek ilyen hozzáállással a balett-teremben. Nem foglalkozhatok csupán azzal, hogy én a legtökéletesebb teljesítményt nyújtsam, mert ugyanígy felelős vagyok az egész társulatért. Megtisztelő, de nem könnyű pozíció táncos társaimmal szemben. A mai napig tanulom ezt a feladatot, ahogy minden mást is az életemben.” 

Geri táncolt már kevély legényt, bolondozó békát, kiábrándult katonát, nőfaló férfit, volt már Csipkerózsikáért hiába epedező királyfi. Most hamarosan újból herceget játszik, kemény fából faragottat…

Készítette: Gáti Katalin Teodóra / Szegedi Kortárs Balett
Fotók: Dusha Béla