2011. december 7. 20:00 óra  Szkéné Színház

A Triptichon egy produkcióban egyesíti az eddigi Magenta-tapasztalatokat (vs. Balanescu, Sipos, Szelevényi, Dresch, Lukács) és lép tovább megújulva.


Fotó: Dusa Gábor

Időben
Az első tétel térszervező formája a kör, amely részben a befejezettség, a lezártság, részben a teljesség, a tökéletesség szimbóluma. Az új zenésztárs, Szandai Mátyás és a táncos e körön belül, összezárva, egymásra utalva, egymást állandóan űzve, inspirálva haladnak egy spirális (valós és szellemi) úton a kör középpontjától távolodva, majd oda visszatérve. Játékuk a harmónia és a disszonancia egymástól elválaszthatatlan egysége, egy lezártnak és befejezettnek hitt (tanított) kultúra - akár konfliktusos - továbbélésének bizonyítéka.

Hic et nunc
A második tétel szimbóluma az egyenes. A zenész, Dresch Mihály (furulya, szoprán szaxofon) és KGP együtt haladnak az úton, már a tétel elején tudhatóan a végpontig. Bár az egyenes mentén haladnak, utazásuk mégsem egyenes vonalú. Bár a színpad mélyéből előre visz az út, lehet, hogy az időben hátrafelé lépnek. A forrás az út vége vagy a kezdet?

Ratio
A harmadik tétel a tér – a körül nem határolt, strukturálatlan, homogén, profán tér.  Ebbe, a deszakralizált világba helyezi el magát a mai ember, aki – bár általában nem tudja – nem képes végérvényesen szakítani múltjával, hiszen ő maga is e múlt terméke. A világot ő maga teremti, szerkeszti, ő áll a középpontjában, ő szabja meg létezése határait – gondolja, racionálisan. „Egy sor megtagadásból és lemondásból tevődik össze, de még mindig kísértik azok a valóságok, amelyeket elutasított és megtagadott.” (M. Eliade ). A tételben a táncos társa Lukács Miklós (cimbalom).


Kovács Gerzson Péter / TranzDanz: Triptichon
Magenta V.

Koreográfus, táncos:     Kovács Gerzson Péter
Zenészek:        Hock Ernő – nagybőgő
Dresch Mihály – furulya
Lukács Miklós – cimbalom
Látványtervező:    KGP