Bemutató: 2011. október 14.  19.00 óra Sepsiszentgyörgy, Kultúrpalota
Következő előadás: október 17. hétfőn 19.00 óra

Az emberiség az idők kezdete óta a rítusokkal a természeti és természetfeletti jelenségek kifejezésében úgy akarja elmesélni (és befolyásolni) a dolgok menetét, hogy közben a rítusban résztvevők számára és önmaga számára is el kell határolni a hétköznapok arcát a kinyilatkoztatás, az isteni, természetfeletti igazságok és történések arcától: a maszk tehát kéz a kézben jár a rítussal.

Ilyenformán megkereshetjük a történelem előtti maszkjainkat: állatbőröket, halotti maszkokat és párhuzamba állíthatjuk mai népi gyermekjátékok és felnőtt dramatikus szokások, de jellegzetesen városi kultúrjelenségekig mint a színház, az álarcosbál, vagy a nők haj-köröm-arcfestése, ahol már csak nyomokban találjuk meg az eredeti rítust, viszont ebben az eleve földtől elemelt közegben, ami a város, ugyanazok a mozgatórugók hajtják előre az eredeti rítust és az álarcosbál táncosait.



Azt keresgéljük, hogy az ember miért bújt valaha állatbőrbe és a mai napig miért kényszerül arra, hogy elrejtse az arcát/magát valami mögé. És mivé válik az ember, ha elrejtette magát? A kezdetektől elindulva, a 20-21. századra kikristályosodott maszkos-dramatikus játékokon keresztül (Sóvidéki guzsalyas, Olténiai căluş, Mezőföldi Bolondok napja stb.) keressük azt, hogy az embernek melyik az igazi fedetlen állapota, valódi énje: a maszkos vagy maszk nélküli.

Az előadás kérdéseire Hamvas Béla szavai felelnek: “Azt hiszem csak a szerelem legnagyobb pillanataiban vagyunk fedetlenek.”
Köszönet Sebestyén Mártának és a Muzsikás együttesnek, hogy feldolgozhattuk előadásunkban a Dúdoltam én c. albumról a Teremtés c. számot.

Előadják: A Háromszék Táncegyüttes tánckara és zenekara (Heveder zenekar)
Ének: Erőss Judit
Koreográfusok: Orza Călin, Ónodi Béla, Gálber Attila, Bordás Attila
Zeneszerző: Orbán Ferenc
Díszlet-, jelmeztervező, művészeti munkatárs: Furik Rita
Rendező-koreográfus: Ivácson László