"Ahány álca, annyi máz
Egyre több, mi meggyaláz
Szól a hang, hát jól vigyázz
Magad vagy, ha ég a ház"
(S. E.)
Gelsomina Fellini Országúton című filmjének főhősnője. Az ő alakját idézi meg az előadás. Az esendő, helyét kereső, önmagát foglalkozásából fakadóan folyvást produkálni kénytelen mutatványosét, aki egyfelől szereplés- és megmutatkozásvágytól hajtott bohóc, másfelől az énszörnyei, démonai, tüneményei világában létező magányos alak. Szeretetre, gyengédségre, odafigyelésre, kommunikációra vágyik, s persze arra, hogy produkciójával örömet szerezzen a nagyérdeműnek.
"Az úton levés, a ködképekkel való versenyfutás, a megfelelni akarás, a szeretetre vágyás rém- és ábrándképei soroltatnak. A tánc-Gelsomina összetett kórkép ábrázolásának ambíciójával jött létre: Ki ez a figura? Hová tart? Mit gondol? Kántor Kata magányosan ábrázolja őt, Zampano-esélyes társ nélkül. Gelsomina azonban – mint ezt e műből is érzékelhetjük – társas lény. Támasz és feladat, kolonc és kulcs. Magába zárva saját mélységeibe zuhan: egyedül lenni számára büntetés. A maga démonaival megharcoló kis női kobold, elképzelt, fiktív személy továbbgörgetett, fiktív utóéletét (előéletét?), önkényesen elképzelt és megmutatott magányát láthatjuk itt. Emberi drámák, kín látomásos, szimbolikus képei sorakoznak Kántor Kata szóló-koreográfiájában.” (Halász Tamás, Ellenfény 2008. 08. 07.)