2011. április. 5-8. MADRID BAILA EN … BUDAPEST – MADRID BUDAPESTEN TÁNCOL
A budapesti Cervantes Intézet rendezvénye a MU Színházban
április 5. 20 óra Compañía Losdedae (E): Karga
április 6. 20 óra Compañía Daniel Abreu (E): Perro
április 7. 20 óra Compañía Arrieritos (E): El sollozo del hierro
április 8. 20 óra Compañía Larumbe Danza (E): Más o menos un día
Fotó: Jesús Vallinas
Április 5. 20 óra
Losdedae: KARGA
* Karga - török szó, jelentése: holló
„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem; a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.” (Lovecraft)
Félelem: „Közelgő valós vagy képzelt veszély, kellemetlenség vagy fájdalom keltette szorongó érzés. / Szorongás-érzet konkrét fennállása vagy szorongásra való hajlandóság.”
Neurotikus félelem. Valós inger okozta akkut félelem, mely az inger megszűnésével elmúlik.
Krónikus félelem. Összetettebb, mivel kézzelfogható ingerhez kapcsolódik is – és mégsem.
Félelem az eseményektől, saját magunktól, apánktól, anyánktól, a hatóságtól, a munkától, általában az élettől, repüléstől, sötétségtől, magánytól, sebességtől, haláltól… Mi a félelemmel való együttélés legjobb ellenszere?
A táncfelfogásáról közismert Chevi Muraday a Karga c. előadásában új megközelítésben tárja elénk a mozgással való kommunikációt. Egy üres tér és öt táncos, akik mind megtapasztalják saját félelmüket, a megbékélést keresve kísérleteznek az egyre erősödő félelemmel. A Ricardo Miluy által megteremtett hangtáj megfelelő környezetet biztosít arra, hogy a csak ritkán felszínre kerülő titkokra is fény derüljön.
Fotó: Yassiek
Április 6. 20 óra
Daniel Abreu Company: PERRO
"A történet egy üres színpadon játszódik, ahol kezdetben csak egyvalaki tartózkodik. Valaki, aki emberi történeteket mesél. Valaki, aki testi és lelki véletlenek folytán született, akárcsak mi mindannyian. A történet egy címmel kezdődik, talán a Perro (Kutya) a legtalálóbb. Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ám ez a Perro félúton van a vad és a szelíd, a hűséges és a veszett, az ösztöneb és a kölyök között. Lesznek, akik azt mondják, hogy egy állatról szól, a magányról, valami személyesről... Akiről és amiről szó lesz, az egy személy és egy hely, ahol nincsenek szempillantás alatti magyarázatok, sem igazoló érvek. Ez itt az ösztönösen-intuitíve született össze nem illések terepe. A hétköznapira nincs magyarázat. Az egyedüli látható, vagy legalábbis előre látható eszköz a test. Annak, ami előbb vagy utóbb elhangzik, nincs túl sok értelme, csupán örömet okoz. Újra egyedül állok a színpadon, ám ezúttal mégsem vagyok egészen egyedül, itt vannak a barátaim, vagy éppen nincsenek, és talán csatlakoznak hozzám, és segítenek abban, hogy megmutassam, mit látok az emberekben és mit felejtek el.“
Fotó: Marcos Gpunto
Április 7. 20 óra
Arrieritos: EL SOLLOZO DEL HIERRO
Egy sarokban Josefina Manresa ollóval vagdossa ki az időt és a teret, szabja ki jövőjére és Miguellel való kapcsolatára tervezett ruháját. Se varrógépe, se asztala, se egyéb szerkezete nincs, amivel megtervezhetné a megálmodott mintát, de egyre csak próbálkozik, lelkiismeretesen: amint az ollóval felveszi a megfelelő ritmust, dobogni kezd a sarkával, majd vár, mielőtt újrakezdené…
Az El Sollozo de Hierro (A Vas Sikolya) szerelmi történetét Miguel Hernández és Josefina Manresa kapcsolata ihlette, amelyre egy kor és egy háború is rányomta bélyegét, meghiúsítva a szerelmet. Patricia Torrero és Florencio Campo, Carmen Werner rendezői felügyelete alatt elkészített szuggesztív és bensőséges színpadi változatban tárják elénk szerelmük erőteljes költői oldalát.
Fotó: Daniel Ochoa
Április 8. 20 óra
Larumbe Danza: MAS O MENOS UN DÍA
A produkció célja a Juan de Torres-Daniela Merlo rendezői páros 25 éves évfordulójának megünneplése. A Mas o mennos un día egyetemes témát vet fel: a párkapcsolatok témáját, és azt, hogy ez hogyan irányítja az emberek életét. A két rendező több oldalról közelíti meg a párkapcsolat témáját, más-más nézőpontból is megvizsgálták azt. „Körbejártuk a félelmet és az elutasítást, melyeket az a gondolat szül, hogy életünket és szabadságunkat egy másik emberrel osztjuk meg. Találkoztunk olyan helyzetekkel is, amelyekben a kompromisszum átsegíti a párokat a nehézségen, és a kapcsolat folytatódik. Megnéztük, hogyan romlik meg és hogyan áll helyre a párkapcsolat azon problémák hatására, amelyek ezeket az örök karaktereket fenyegetik. Miután tudtuk, hogy ez egy meglehetősen bonyolult és sokoldalú témakör, úgy döntöttünk, mélyrehatóan foglalkozunk vele. Önéletrajzi ihletettségből kiindulva és figyelembe véve az idő (a könyörtelen bíró) múlásának hatását, segítségül hívtuk a humort és a bűnrészességet, hogy rekonstruálhassuk a párkapcsolatokat.“
A bevezető jelenetben a két szereplő a színpad két végében látható, a nő, felfüggesztve a levegőben, talán alszik, talán…
Az előadás során a néző bekapcsolódik a szereplők párbeszédébe, néha kénytelen is beleszólni.
A darab békés jelenettel zárul, vihar utáni csenddel, kiegyezéssel a fontos dolgokban, és a pár hajlandóságával, hogy folytatják.