2008. december 5., 6. 20.00 óra MU Színház

Kovács Gerzson Péter legújabb darabjában, amelynek bemutatója idén májusban volt a Trafóban, azokat a lét-stratégiákat keresi, teszteli, vizsgálja, amelyek nem csak az „aranykor” túlélésének, de alakításának esélyét is kínálják. A Tranzit – Bankett – Örök élet termékek trilógia ezzel lezárult.

„De hiába, minden lehetséges itt, csak nem lenni nem lehet. Voltam, vagyok öröktől fogva, és leszek, parányi porszem, de egykorú magával az idővel, a csodálatos, megfoghatatlan véghetetlenséggel...” (Krasznahorkai László, 2001)

A kor ajánlata az „új végtelenség”: a kiterjedés nélküli idő, ahol nincs se múlt, se jövő, csak az intenzív pillanatban megtestesülő most! Ebben a jelenbe penderített „aranykorban” itt vannak mind:
az örök fiatalság, a pro- és anti-age szerek, a mindig fokozható luxus, milliós tömegeket mozgató politikai és kommerszizált vallási ünnepek, a fanatikus, irracionális rajongás futballcsapatokért, pártvezérekért, hűség, árulás, remény, reménytelenség, fényes felemelkedés és szörnyű bukás, hatalom, siker, gazdagság, botrány, rajongás, rajongás, rajongás … és a (csak virtuális) halál!

Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter
Táncosok: Kántor Kata, Venekei Marianna, Gera Anita, ifj. Zsuráfszki Zoltán, Debreczeni Márton
Zene: Csodafarkas
Jelmez: Szűcs Edit
Technikai munkatárs: Payer Ferenc