Duna Táncműhely: Metszetek

Bemutató: 2008. november 25. 19.30 Nemzeti Táncszínház - Refektórium

Előadásunkban ezúttal is – mint legutóbb – „ősmaradványok" (fosszíliák) lesznek láthatók, de most nem a nők hervadhatatlan, örökzöld nőiességére, hanem a férfiak eredendő, titokzatos „férfiasságára" fókuszál a koreográfia. Az, amit a tánc megidéz majd, a mélyből felszínre hoz, három metszet az elmúlt, ősi időkből. Pogány-szertartásos lesz az első, mely a természetet megbabonázni képes férfierőt példázza majd. Beteljesült-szerelmetes a második, s benne az ájult lágyság „gyémánt-kemény" állapota – így definiálta Hamvas Béla a szeretni tudást. Tragédiás-mitikus a harmadik, az önmagával szembenéző, önmagára támadó hőst idézi. Mindháromnak saját karaktere van bár – titkuk nem vegyül más titokkal, idejükben sincs közös –, de összeköti őket a tiszta képzelet, a férfi-öntudat holdfényes világa, idegrendszerünk gyökérerezete. Bennünk laknak bizony, joguk van – ha másképp nem is: egy „pillanatfelvétel" erejéig legalább – bemutatkozni.

Hogy látva láttassék az, amiről Rilke a Harmadik Duinói Elégiában szólni próbál: „Látod, mi nem úgy szeretünk, mint a virágok, épp csak / egy év körein; karunk, ha ölel, benne, ki tudja, / mily ős kor nedvei keringnek." (ford: Tandori Dezső)

Szereplők:
Vámos László, Bednai Nikolett, Soós András, Antonopoulos Georgios, Charitonidis Chariton 
Zene: Kortárs zenei válogatás
Jelmez: Túri Erzsébet
Látvány: Lendvai Károly
Rendező – koreográfus: Juhász Zsolt