2008. szeptember 23-án 15 órakor kerül sor Eck Imrének, a Pécsi Balett alapítójának, a hazai modern balett megteremtőjének tiszteletére készített szobor avatására - a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Kék Szalonjában. A 35 éve kiemelkedő szakmai eredményekkel működő táncművészeti tagozat létrejötte is Eck Imre személyéhez kötődik. A szobor a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola és Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója összefogásának eredményeként született meg. Alkotója Kincses Előd Gyula, az iskola képzőművészeti tagozatának növendéke, mestere Nyári Zsolt szobrászművész.

Uhrik Dóra köszöntője

"Eck Imre 1960-ban történt műhelyalapítása és munkássága mérföldkő a magyar táncművészet történetében.
Túllépve a klasszikus balettek mesevilágán a modern tánc megteremtőjeként tiszteljük. Alkotói forradalmának lényege a mozdulatok és formák gondolattal való megtöltése, a mai ember problémáinak, morális kétségeinek, érzelmi amplitúdóinak táncszínpadi megvalósítása.
Az Ecki megjelenítés sohasem volt illusztratív, hanem mindig a belső állapotok hiteles ábrázolására törekedett. A tánc absztrahált művészeti ág, a koreográfusnak a közönség megtartása érdekében mindig gondolnia kell az érthetőségre. Közönségét az új és szokatlan formák ellenére megtalálta és elvarázsolta.

Az ő világa mindig remény kicsengésű, emberközpontú és emelkedett volt. Komplex színházi igénnyel alkotta balettjeit, a társművészeteknek fontos szerepet szánva.
Tanítandó dramaturgiai érzékkel állította színpadra mozgásvízióit, koreográfiáit. Zenei választásában mindig igényes volt, a klasszikus zeneművek mellett helyett fontos szerepet tulajdonított a kortárs komoly és könnyűzenének is.

Mindhalálig elkötelezettje volt az alkotásnak.
Műveinek megszületésében, kialakulásában partnerként fogadott minket, táncosokat, a fontosság érzetével felruházva.
Nála az utolsó sorban álló táncos is főszereplő volt.
Színházi tudása, instrukciós módszere egyedülálló volt, képes volt extatikus állapotba hozni táncosait a próbafolyamat alatt adott instrukcióival. Művészetpedagógiájára jellemző volt a személyiség kibontása, az individuum körvonalazott, meghatározott megjelenítése. Nála sosem kellett "játszani", csak élni kellett az adott szituációt.
"ha háttal állsz, akkor is fontos, hogy mit gondolsz, írd meg a saját forgatókönyvedet, tudd, ha belépsz a színpadra honnan jössz és hová mész..."
Ő megalkotta a táncost, de nem ráerőszakolt klisékkel, hanem önépítkezésre késztetve. Munkamániás volt, imádott próbálni, pontos volt, hihetetlenül kitartó, mindemellett rugalmas, színházi vészhelyzeteket azonnal megoldó.

Iskolai, intézményes táncművészeti oktatásban vajon hogyan is alkalmazható ez a szellemi örökség?

Eck Imre kritériumai evidenciák a táncművészeti oktatásban, nevelésben is:
- a szakmai kérlelhetetlenség,
- emberi rugalmasság,
- személyiségfejlesztés,
- tehetséggondozás,
- a csoportmunka morális működtetése,
- művészi alázat,
- kreativitás mind emberi és oktatói feladataink pillérei.

Köszönjük Eck Imre! "

Uhrik Dóra

Forrás: pecsibalett.hu