2005. december 13-14-15. Trafó KMH

A darab a táncosok árnyjátékán alapul, amelyet video vetít ki a színpadon elhelyezett négyzet alakú platóra. Az árnyak birodalmában tett fantáziautazás egyértelmű szimbólum. Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél.

Az ember legmélyebb rétegeinek, tudatalatti tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igaz, lemeztelenített valóság meglelése a mindenek felett hajszolt, vágyott cél. A szemünk előtt életre kelt fantomokról egyetlen pillanatra sem tudjuk eldönteni, hogy valódiak-e vagy csupán a képzelet szüleményei, vajon végletes vonzalmat vagy éppen pusztító gyűlöletet ébresztenek a nekik kiszolgáltatott nézőkben. Véres csatákat, vagy érzéki játékot látunk? Kik ők és miféle ezerarcú viszony fűz bennünket hozzájuk? Frenák kirobbanó, elsöprő erejű tánccal, sokkoló és olykor groteszk szimbólumokkal jeleníti meg mindezt. A lenyűgöző mozgáshoz Fabrice Planquette alkotott rendkívül erős zenét, amelynek a lüktetését a zsigerekben érezni. A Frenák Pál által képviselt gondolkodás- és kifejezésmód, stílus a testtudat része: a jelnyelv alkalmazása a táncban. Ebben a test olyan belső erőkről mesél, melyek az expresszivitás talaján a tiszta formán, lendületen és letisztult mozgáson keresztül magukba foglalják a színház dimenzióit, aminek erős, egyedi karakterű előadóművészei tükröt tartanak a nézők elé.

Táncosok: KOLOZSI Viktória, Johanna MANDONNET, Nelson REGUERA PEREZ, Guillaume SAUNIER MARTINEZ
Koreográfia: FRENÁK Pál
Díszlet: KIS Péter, Emmannuel PIRET, Stéphane VONTHRON
Jelmez: Maryse KHORIATY
Zene: Fabrice PLANQUETTE
Videó: Jean-Sebastien LEBLOND DUNIACH
Fény: MARTON János
Hang: HAJAS Attila
Színpad: FERENCZI László