2006. január 27-28. / 20 óra Trafó KMH

A most bemutatásra kerülő Fremdkörper című koreográfiában ismét egzisztenciális kérdéseket boncolgat. A darab, bár sci-fi elemekre épül, mégsem cyborg-táncelőadás akar lenni, sokkal inkább egy idegen teremtmény belső életét kutatja. A mozdulatok kidolgozása során folyamatosan jelen volt a törekvés, hogy a táncosok olyan lényeket képzeljenek el, akik önmaguk számára is idegenek. Ezek a lények olyan testekben ébrednek fel, amit anélkül kaptak, hogy bárki elmagyarázta volna, hogyan kell használni őket - ez a helyzet egy táncelőadás létrehozásakor is.

Chris Haring Bécsben élő szabadúszó táncos, koreográfus, aki dolgozott már a közelmúltban nálunk járt DV8 Physical Theatre-rel és Nigel Charnock-kal is; és akinek D.A.V.E. című darabját 2003 januárjában láthatta először a Trafó közönsége. A most bemutatásra kerülő Fremdkörper című koreográfiában ismét egzisztenciális kérdéseket boncolgat. A darab, bár sci-fi elemekre épül, mégsem cyborg-táncelőadás akar lenni, sokkal inkább egy idegen teremtmény belső életét kutatja. A mozdulatok kidolgozása során folyamatosan jelen volt a törekvés, hogy a táncosok olyan lényeket képzeljenek el, akik önmaguk számára is idegenek. Ezek a lények olyan testekben ébrednek fel, amelyeket anélkül kaptak, hogy bárki elmagyarázta volna, hogyan kell használni őket.

"Voltál valaha is szerelmes egy földönkívülibe? Úgy hallottam, zseniális..!" (Philip K. Dick)

Tudományos-fantasztikus filmek szolgáltak inspirációs forrásként Chris Haring új munkája, a Fremdkörper alapjául. A koreográfus olyan lényeket képzelt el, akik általuk nem ismert testben kell, hogy leéljék életüket, s ennek feldolgozása határozza meg minden mozdulatukat. Küzdelmes ismerkedésük fizikai adottságaikkal, földöntúli, torz pózaik rendkívül izgalmas koreográfiát eredményeznek. A színpadkép is meghatározó: hat fehér kört látunk, amelyek a lények behatárolt életterét, minimalista otthonát jelképezik. A leszűkült térben való mozgás, tánc olyan közvetítő elem, amely különösen megfelel a test és a lélek közötti elidegenedés ábrázolására.

" Elidegenedés - hosszú éveken át ez volt a kortárs táncművészet egyik meghatározó paradigmája. A bécsi Museumsquartier G halljában a koreográfus és performer-művész, Chris Haring ezen a vonalon egy gyöngyszemet alkotott: a Fremdkörpert. 5 előadó, és a darabot pár monitoron filozófiai instrukciókkal kommentáló Katherina Zakravsky. A táncosok: Stephanie Cumming, Julia Mach, Olaf Reinecke, Robert Tirpak és maga Haring is zárt, keskeny, magányos fénycsóvák alján jelenik meg egyedül. Kicsavarodva. Torzan. "Valami" végtelenül lassan mozgatja a testüket, "valami" fokról fokra elfordítja a végtagjaikat és változtatja a már eleve feszülő testet még túlhajtottabbá. Egyikük karja ernyedten ütögeti a hozzá tartozó felsőtestet, a másik feje úgy lóg, mintha csak épp a vállakra tűzték volna. Tiszta cselekvés. Később Peter Rehbergs mennydörgő hangjai alatt minden arcba beleég egy kényszeredett mosoly... Hosszú ideig tanulmányozta Haring a sci-fi filmeket és a kapcsolódó irodalmat. A Fremdkörperrel ehhez a vitához kíván a maga módján kapcsolódni � avagy hogyan szólhatnak a táncosok a konceptualizmus és ön-megértés vitájához. "Ha nem vagyunk aktívak, pusztán standby-on létezünk." Nem lehet kifejezőbben megragadni a mesterségesen létrehozott "lények" és a lélek-test kettőséből álló, embernek nevezett entitások közti párhuzamot... A tisztaságban rejlik az anyag sűrűsége."
("Az ember idegen önmagának" Kurier, 2003. okt. 11., Andrea Amort)

Hang /Sound: Peter Rehberg / Mego
Tánc /Dance: Stephanie Cumming, Julia Mach, Olaf Reinecke, Robert Tirpak, Chris Haring
Koncepció /Concept: Katherina Zakravsky
Video: Julia Willms
Monitorinstalláció /Monitorinstallation: Oliver Bokan
Kosztüm /Costum: Max Wohlkönig
Konzultáns /Consultant: Thomas Jelinek
Támogató /Supported by: Tanzqartier Wien, Wien Kultur, Bundeskanzleramt Kunst

www.chrisharing.com, www.fremdkoerper.at