Marc VanRunxt táncos, koreográfus, dramaturg, kísérletező művész, különböző összművészeti projektek értelmi szerzője és társalkotója. Táncosként több mint 20 éve van a pályán és olyan világsztárokkal dolgozott, mint Jan Fabre. Koreográfusként húsz éve feszegeti a kortárs tánc határait, munkáját meghatározza a tiszta esztétikum és a társadalmi érzékenység közötti feszültség.
Fotó: Hiel Reinout
Formailag a mozdulatlanság, az ismétlés, a felnagyítás és a túlzás eszközeit felhasználva a színpadon a giccset a cult-tal, a pop-ot a barokkal keveri, vagyis sikerrel vegyíti mindazt, ami elvben összevegyíthetetlen. Munkájának elismertségét jelzi, hogy a kortárs tánc világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb „egyetemén” a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban tanít kompozíciót. Ebből az előadást követő héten egyhetes workshop formájában ad ízelítőt a hazai feltörekvő koreográfusoknak.
A most Pesten is látható Lamentatio című előadása döbbenetes erejű szóló, melynek „főszerepét” Marie de Corte alakítja. A darab egy minimalista eszközökkel előadott némajáték Penderecki zenéjére, így a kortárs zene kedvelői számára is komoly élményt nyújt majd.
Krzysztof Penderecki 1967-ben komponált Dies Irae című oratóriuma, amelynek ugyancsak Lamentatio című első tétele elhangzik majd, ma már alapmű, a zenetörténet része.
Születése idején azonban a klasszikus zene válságos korszakát élte. A széles közvélemény gyanakvással tekintett az avantgárd zeneszerzők formai kísérletezéseire és elutasította azokat. Penderecki egyike volt azon keveseknek, akik az új hangok és kifejezésformák utáni kutatással sikert értek el – ennek oka talán az absztrakció és a formalizmus mögött meghúzódó társadalmi elkötelezettség, valamint a világ szenvedése és reményei iránti érzékenység voltak, amelyek Van Runxt munkáit is jellemzik.
Az előadás a Futurspektív 2. flamand művészeti fesztivál programjának része, és egyben a SÍN Kulturális Központ őszi évadnyitó előadása.
Forrás: SÍN KK