"A hagyomány, mely megszólít bennünket - a szöveg, a mű, a történeti emlék - maga is kérdést tesz fel, s ezzel nyitottá teszi vélekedésünket."

(Hans-Georg Gadamer)

A Trafó Kortárs Művészeti Szabadegyeteme az esztétika, a pszichológia, a színház- és tánctörténet, illetve a társadalomtudományok közös határterületeinek felfedezésére invitálja a hallgatót. Egy közös expedícióra, melyben a magunk teremtette világban még felfedezetlen tájakra juthatunk el. A Szabadegyetem annak a mindannyiunkat izgató problémakörnek néz utána, hogy a művészetkedvelés - annak ellenére, hogy társadalmi, de legalább is társasági esemény - miért marad egyéni élmény, magányos felfedezőút, ahol mindenki egyedül találhatja meg az igazi válaszokat a saját maga által feltett kérdésekre.

Bármilyen műfajról legyen is szó: tánc, színház, zene, képzőművészet, építészet, a találkozási pont, a közös fórum művész és néző között maga a műalkotás. És ahogy a műalkotás sem ragadható ki a születését meghatározó szocio-kulturális kontextusból, úgy a néző és az alkotó is adott pszichés, társadalmi, kulturális körülmények között kerül �testközelbe� a produkcióval, és mindez nemcsak az alkotást, de a befogadást is sokban meghatározza.

Mit is értünk befogadáson? Van-e különbség - a befogadás szempontjából - a klasszikus és a kortárs között? Esetleg túlzó és felületes e két kategória használata? Beszélhetünk-e egy mű �megértéséről�, vagy egy adott alkotásnak csak egyes részletei értelmezhetők, a többit pedig nem intellektuális, hanem más eszközökkel kezeljük? Vajon a művésznek fontos-e, hogy a befogadó értse a műalkotást? Mi volt a helyzet - amennyire ezt ma fel tudjuk mérni - kétszáz évvel ezelőtt, száz évvel ezelőtt? Vannak-e történelmi előzményei a mai befogadói viselkedésnek, avagy nagyapáink is éltek azzal a szabadsággal, amit ma a művész és a néző is élvezni vél a műalkotással való találkozáskor?

A Szabadegyetem előadásai azokra a kérdésekre keresik a választ a kortárs műfajok tanulmányozásánnak, műalkotások elemzésének segítségével, melyek egy-egy ismertető elolvasásakor, vagy az előadás utáni pillanatokban, esetleg egy-egy kiállítás megtekintésekor merülnek fel.

Kiindulópontként Ragó Anett pszichológus előadása azokat a befogadói sémákat vázolja fel, melyek a műalkotással való találkozáskor - legyen az klasszikus, vagy kortárs - a befogadó részéről felépülhetnek. Az elméleti keretet számos képi illusztráció díszíti majd, képek és előadásrészletek segítségével saját, nézői szerepünket elemezzük. A színház és a tánc területét egy-egy külön előadás mutatja be: Dr. Kékesi Kun Árpád és Fuchs Lívia felkért előadók a két területet sajátosan, a történetiséget szem előtt tartva, a műfajra jellemző �beidegződöttségek� és azok �megbontásának� dinamikáját mutatják be. Mi számít klasszikusnak, és mi kortársnak? Miért tartunk kortársnak adott előadást, és miért mondjuk más előadásokról, hogy a hagyományos értékeknek felelnek meg? A vizuális művészeteket is érintő előadások már nemcsak a befogadó, hanem a művész nézőpontját is bemutatja, a mai művészeti irányzatok megfigyelésén keresztül. Páldi Lívia független kurátor saját �kiállítás-szerkesztői� tapasztalatain keresztül mutat be társadalmi kérdésekkel foglalkozó alkotókat és alkotásaikat. �Mi a műalkotás?�, �Mi különbözteti meg a műalkotást bármilyen más tárgytól, ha vizuálisan egyformák?�, �Mit jelent, hogy vége a művészetnek� Dr. Szűcs Olga, az Iparművészeti Múzeum Marketing Igazgatója előadása ezekre a kérdésekre keres választ, Dr. Magyari-Beck István, a Corvinus Egyetem (alias BKAE) professzora pedig �A kanonizáció kanonizálatlansága� címmel a befogadó és alkotó kommunikációját tágabb kontextusban tárgyalja.

Az előadássorozat záró darabja, Dr. Rényi András előadása visszavezet a kiinduló kérdéshez: az értés és megértés közti összefüggést és különbséget elemzi különböző műfajú művek bemutatásával. A megértés eseményét vizsgálja, azokat az automatizmusokat, melyek előmozdítói, illetve fékjei lehetnek a néző és előadó, befogadó és műalkotás közötti kapcsolatnak. Bemutat néhányat a műalkotással való találkozás megannyi mozzanatából, olyan szituációkat elemezve, amiket mindannyian megéltünk, ismerünk. �Ez mitől művészet? Ezt én is meg tudnám csinálni�?! Ez hogy nem jutott nekem az eszembe!? Pontosan ezt éreztem én is!�

Az előadássorozat ráadásaként Wayne McGregor, a szeptember 16-án, 17-én és 18-án újra a Trafó színpadán látható Random Dance Company koreográfusa egy igen izgalmas kutatás eredményét mutatja be, amelyet Cambridge-i tudósokkal közösen folytatott, és amely a következő kérdésekre kereste a választ: Hogyan beszél egymással koreográfus és táncos? A művészi üzenet hogyan jut el a táncos testén keresztül a befogadóhoz? Egyáltalán fontos-e a koreográfusnak, hogy a néző �értse� a koreográfiát? Ezt követően Nemes Attila kurátor ad betekintést engednek munkájába a szeptember 10-én a Trafó Galériában megnyíló brit művészek kiállítása kapcsán. Nem merev előadásokra, hanem oldott beszélgetéssel egybekötött szórakoztató ismeretterjesztésre, a néző és az alkotó koponyája körüli utazásra invitálunk minden érdeklődőt!

PROGRAM:

Szeptember 13.

17h30 Ragó Anett

19h Dr. Kékesi Kun Árpád

Szeptember 14.

17h30 Dr. Fuchs Lívia

19h Páldi Lívia

Szeptember 15.

17h30 Dr. Szűcs Olga és Dr. Magyari�Beck István

19h Dr. Rényi András

Szeptember 16.

17h Wayne McGregor, a Random Dance Company koreográfusa 18h30 Nemes Attila