2004. november 28 és 29. 19:00, Merlin Színház

Bozsik Yvette koreográfiájának központi kérdése az előadásban szereplő táncosok személyisége és annak
őszinte feltárása. A próbafolyamat alatt pszichiáter segítségével, csoportterápiát alkalmazva és azokat filmre
véve, majd beépítve a darab egységébe alakult ki a
koreográfia.
A darabot a Bozsik Yvette Társulat hat állandó táncosa adja elő. Egy görbe tükörben, kendőzetlenül voltak kénytelenek önnön személyiségüket és annak mélyebb rétegeit bemutatni, egyben önmagukat is jobban megismerni.

Szereplők: Halász Anna, Krausz Aliz, Lisztóczki Hajnalka, Gombai Szabolcs,
Vati Tamás,Vislóczky Szabolcs

Fény: Pető József
Videó: Novák Erik és Juhász Ottó
Munkatársak: Dr. Hamvas Szilárd, és Porkoláb Nóra, Dr. Csernus Imre, Sosa, Vajdai Vilmos,
Vati Tamás, Tokai Tibor, Gubányi György
Koreográfus asszisztens: Farkas Katalin
Koreográfia: Bozsik Yvette

Kritikák:

"...A Csoportterápia valójában egy okos ötleten alapuló jól kidolgozott történet, kézzelfogható, szinte kristálytiszta és mérhetetlenül őszinte. (...) A rendező elképzelése szerint azonban mindezt csak az önmaguk poklát megjárt társulattal lehet elérni. A hat színész a nézőtér felé fordulva tükörbe néz. (...)
Bozsik Yvette a lényegre nyitott - tartalmat, gondolatot és privát kitárulkozásokat mutogat. Ha
úgy tetszik, a testet emeli a színjátszás fókuszába, színházat a táncművészetbe. Az előadók pedig nagyvonalú érzékeny komédiások, a magyar színházi világ huszonegyedik századba lépett piciny szeletének hiteles színészei. A színpadra lépnek, és az első percben felfedik legféltettebb titkukat. Fordított valóságshow, a kukkolók rémálma. Kell ennél több?"
(Koren Zsolt, Népszava)

Fotó: Sulyok László

"A darab próbafolyamata egy pszichiáter aktív közreműködésével zajlott, azért, hogy a táncosok személyisége és annak őszinte feltárása jelenthesse az előadás biztos alapját. A csoportterápiát filmre vették, majd beépítve a darab egységébe alakult ki a koreográfia. A darabot a Bozsik Yvette Társulat hat állandó táncosa adja elő, akik egy görbe tükörben, kendőzetlenül voltak kénytelenek önnön személyiségüket és annak mélyebb rétegeit bemutatni, egyben önmagukat is jobban megismerni.
Úgy indul: a táncosok gyónnak. Végül kiderül: a nézőtér részesült csoportterápiában. Őszintén megvallotta: mit szeret nézni. Mi szerez neki gyönyörűséget színházban. A közönség elragadtatott. Hálásan köszöni a játéktérből áradó szolgálatkész odaadást, a gyógyító szeretetet."
(Molnár Gál Péter, Népszabadság)