2005 december 13.,14. 20 óra
"A darab szereplői önmaguk ikonalakjai. Nem szentek és nem ördögök, nem szüzek, és nem kurvák. Átlagemberek, akik itt élnek körülöttem ebben a nagyvárosban, amely lehet, hogy csak
az én gondolataimban létezik..." (Gergye Krisztián)
 |  |
Koreográfia, rendezés/choreographed and directed by:Gergye Krisztián
Táncosok/danced by: Duda Éva, Gresó Nikoletta, Kolozsi Viktória, Kulcsár Vajda Enikő, Miriam Friedrich, Szenczi Fruzsina, Varjú Lívia, Gergye Krisztián, Szász Dániel, Zambrzycki Ádám
 |  |
fotó: GK
További szereplők/: ÁGENS - A Transzvesztita
Appearing Tárnok Marianna - A Díva
Négyesi Móni
Koreográfus asszisztens/assistant choreographer: Miriam Friedrich
Produkciós asszisztens/assistant in production: Fehérvári Attila
Zene/music: Montázs
Zenei szerkesztés, hang/musical setting, sound: Boudny Ferenc
Fény/lighting: Payer Ferenc / GK
Díszlet/stage: 4SI&GK / Bartos András
Jelmez/costumes: Béres Móni / O BOY
Smink, haj/make-up, hair design: Károlyi Balázs, Borsányi László - Bozsó
"Mondhatom magának, sokszor halálosan fáraszt,
hogy embernek kell mutatnom magam,
holott semmi közöm ahhoz, ami emberi..."
" I can assure you often I am dead tired
with pretending to be human
for that does not regard me at all."
Thomas Mann (Tonio Kröger)
Az előadás az emberi tartalom, a világhoz és más emberekhez kapcsolódó, tiszta viszonyunk megtalálásáról szól. Akár minden áron.
Gergye Krisztián a tavalyi BŐF programjában bemutatott Barbara L című koreográfiája után ismét személyes életélményeiből építkezik. Előadása a világhoz és a másokhoz fűző viszony-káoszaink lemeztelenítése révén, az emberi tartalom kereséséről szól. Akár minden áron.
Kínos alakjai egymásnak ellentmondani látszó, végletes karaktereket jelenítenek meg, a mában fontosnak tartott problémákat megjelenítő ikonalakokként. Az egymásba folyó szólók, duók, triók a boldogságkeresés extrém formáin keresztül kényszerítik a szereplőket a másik véglettel való azonosulásra, addig fokozva a feszültséget, míg az ember már kilépni, vagy végképp megnyílni vágyik. Gergye nemiség-orientált táncelőadásával a napjaink szexuális viselkedésformáiban legkiélezettebben megmutatkozó, ösztönlényünk és szellem-emberi minőségünk közti konfliktushelyzetekből kibontakozó kérdésekre keresi a választ.
Az előadás a szabad, aktív párbeszéd előtt szándékozik megnyitni az utat, melyben nincs szükség semmilyen filozófiai vagy esztétikai rendszer, mégoly vonzó ködösítésére sem. A saját, önmagában létezni képes, művészi formanyelv a ma nyelvén kíván szólni: a Kínos véresen komoly játék, melynek nyomán átgondolhatjuk emberi és állati oldalaink lelkiismeret-furdalásban, vagy annak hiányában kialakuló következményeit - ebben társak a nézők, akik bizalmukkal adják meg a nyíltszíni kommunikáció lehetőségét.
Mi van a túlzott végletbe billenéskor? Meddig van visszaút lehetőség? Mi van, ha addig feszítjük a húrt, hogy lezuhanunk?
A térbe bezuhanó szereplők végletes karaktereket jelenítenek meg, a mai korban legfontosabbnak tartott problémák alakjaiként (szex, drog, AIDS, betegségek, társadalom kontra egyén, kisebbségi problémák, előítéletek, pozitív és negatív diszkrimináció� stb).
Az előadásban szólók, duók, triók egymásba folyva, a boldogságkeresés extrém formáin keresztül belekényszerítik a szereplőket a másik véglettel való azonosulásba, addig fokozva a feszültséget, amíg az ember már kilépni, vagy végképp megnyílni vágyik.
Meddig vagyunk emberi-, és mikortól vagyunk ösztönlények?
Miből ered a lelkiismeret-furdalás, és meddig támad fel újra és újra?
Mitől válik szentté a mocsok, és mitől ragad és marad a bőrödön?
Meddig játszhatsz kettős életet, és mikor tapadsz bele teljesen, amikor már nincs visszalépés?
Mikor vonz pusztán a test, és mikor öleli egymást szellem és ösztön?