Részletek a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2008/1-es számának cikkeibôl, interjúiból

FÓRUM

Mi lesz veled, TÁNCMŰVÉSZET?-

Levelek a Nemzeti Kulturális Alaphoz -

művészektől és olvasóktól ............4

BÚCSÚZÓUL

Géczy Éva (1921-2007) - Seregi László nekrológja...8

Pesovár Ernő (1926-2008) - dr. Felföldi László megemlékezése...................9

AKTUÁLIS

A főszerkesztő jegyzete ..............11

Az EuróPASR Magyar Táncdíj XV. átadása .....11

VI. EuróPASR-Gála ..................11

A CÍMLAPON:

Felméry Lili

"Olyan táncos szeretnék lenni, akire szükség van!" -

Mészáros Anett interjúja...............12

EXKLUZÍV

*"Aki a klasszikus balett alapjait elsajátította,

az megél mindenütt a világon!" - Kálmán Tamás interjúja

Szakály Györggyel, a MTF rektorhelyettesével .... 14

INTERJÚ

*"Nekem tíz csodálatos év jutott!" -

Mátai Györgyi interjúja Delbó Balázssal.......16

MEGKÉRDEZTÜK.

. Ékes Georgínát és Kulcsár Noémit, hogyan

szerveződik a II. New Genaration Ifjúsági Nemzetközi

Balett- és Kortárstánc Verseny? -

Kaán Zsuzsa riportja..............18

MELLÉKLET

II. New Genaration Ifjúsági Nemzetközi Balett- és

Kortárstánc Verseny ...............19

MŰSORAJÁNLAT

* Keveházi Gábor : Szenvedély - Kortárs balettest

a Magyar Állami Operaházban..............27

A Honvéd Táncszínház márciusi és áprilisi programjai..28

KRITIKA

• Kortárs balett

* Kaán Zsuzsa: Tűzmadár/Szerelem C-ben -

A Magyar BalettSzínház Gödöllő estje.........30

• Néptánc

*Truppel Mariann: Zene-Bona-Szana-Szét -

A Honvéd Táncszínház új gyerekműsora.........32

• Kortárs tánc

Cserje Zsuzsa: Az ismeretlen .................34

Ladányi Gabriella: Szóló-Duó Fesztivál ......................35

* Zalán Magda: Bozsik Yvette játszik ...........35

JUBILEUM

Szente Tünde : Ötvenöt év a Dunaújvárosi

Vasas Táncegyüttes mögött - Jubileumi gálasorozat

a Bartók Kamaraszínházban.................36

CONTENTS.....................39

EXCERPS.....................40

OPERABÁL

* Kaán Zsuzsa-Kálmán Tamás :

A 13. Budapesti Operabál ...............42

 

Exkluzív

Kálmán Tamás: Aki a klasszikus balett alapjait elsajátította, az megél mindenütt a világon!

Interjú Szakály György Kossuth-díjas, EuróPAS-díjas, Kiváló és Érdemes művésszel

Szakály György, a Magyar Állami Operaház vezető szólistája és a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncművészképző Intézetének igazgatója néhány héttel ezelőtt új megbízást kapott: rektorhelyettesként - ideiglenesen - ifj. Nagy Zoltánt helyettesíti.

- Ifj. Nagy Zoltán rektori kinevezésével a Magyar Táncművészeti Főiskola is megújult. A klasszikus balett és a néptánc szakirány mellett elindult például a modern tánc képzés.

- A Magyar Táncművészeti Főiskola elsődleges célja a minél sokoldalúbban képzett táncművészek kinevelése. Kétségtelen, hogy a mai világban, a táncirányzatok kiszélesedése miatt óriási igény van a speciálisan képzett táncosokra. Ezért alakult meg a klasszikus balett tanszéken belül a modern tánc tanszék. A jövőben hangsúlyosabb modern képzést szeretnénk biztosítani azoknak a hallgatóknak, akik már kaptak ugyan egy komoly, klasszikus alapképzést, de mestereikkel együtt úgy látták, hogy inkább a modern táncművészet a megfelelőbb számukra. A 2008/2009-es tanévben - a néptánc-színházi tánchoz hasonlóan - 2+3 éves képzés indul majd, 14-15 éves fiatalokkal.

- Említette, hogy a modern tánc-szak hallgatói is kaptak klasszikus képzést. Erre miért van szükség?

- Az évfolyam mindennapi képzéséhez hozzátartozik egy másfél-kétórás balettóra, amit elengedhetetlenül szükségesnek és fontosnak tartok. Ez minden iskolában így van, ahol modern tánc-képzés folyik. Meggyőződésem, hogy aki a klasszikus balett alapjait elsajátította, az megél mindenütt a világon. Aki csak egy bizonyos modern tánc-képzést kapott, az lehet, hogy abban fantasztikus eredményeket ér el, de nem tud olyan sokoldalú lenni, és nem tud abból a körből - jelentős segítség nélkül - kilépni. Egy klasszikusan képzett táncos

jobban tudja használni a testét, pályája során többféle szerepet táncolhat, és több koreográfus akar majd dolgozni vele.

Pályám során Európa szinte valamennyi országából s a tengeren túlról is érkeztek hozzánk alkotók, és nem csalódtak. Mivel növendékként megtanították nekünk az alapokat, erre mindnyájan tudtak építeni..( Teljes cikk: Táncművészet, 2008.1., 14-15. old .)

 

Interjú

Mátai Györgyi: "Nekem tíz csodálatos év jutott!"
Beszélgetés Delbó Balázzsal

Néhány éve, egy többszörösen sikeres évad után, pályakép-interjút készítettem az ifjú balettművésszel. Tele volt tűzzel, energiával, s jövőbeni bizalommal. "Ahány művész, annyi indíték. Ahány indíték, annyi a pályaindulás. Van, aki a kijelölt ösvényen küzdi föl magát a csúcsra, van, aki kívülről, saját lépcsőfokain jut el ugyanarra a magaslatra. Ilyen saját utat járó művészként ismerhette meg a közönség" - írtam az interjú bevezetőjében, arra utalva: Delbó Balázs igazi kivétel a Magyar Nemzeti Balett együttesében. ..

- . Karácsony tájékán megdöbbentő hírt adott magáról: végzetesnek tűnő sérülés miatt be kell fejeznie táncos pályáját. Ilyen remek, bécsi kezdés után, szinte hihetetlen.

- Magam is nehezen tudom elhinni. Szerepet szerepre táncoltam - Csajkovszkij : Impressziók című darabjában Lukács Andrással táncoltunk egy modern variációt, felléptem a Diótörő ben, és felkészültem Coppélius szerepére. Ezt éreztem a legnagyobb megmérettetésnek. Jól sikerült a bemutatkozás, azután a szezon végén ismét előjött a korábbi sérülésem ."

(Teljes cikk: Táncművészet, 2008.1., 16-17.old.)

Kaán Zsuzsa: Tűzmadár / Szerelem C-ben

".Egerházi története kerek, táncnyelve következetes. A szürke civilruhás szereplők színpadi rendszere mégsem jut el a Sztravinszkij-muzsika szecessziós, áradó hangzásvilágának magaslataihoz. Kortárs rendben folyik a tánc, és közben a Niagara zuhatagát halljuk. Holott a koreográfia önmagában dinamikus és muzikális! Lehet, hogy ezt a sztorit mégse Sztravinszkijra kellett volna megkomponálni?"

".Mégis: amit Egerházi a táncosaitól - művészi/technikai tudás/teljesítmény alapján - elvár, és meg is kap, az számomra a hazai kortárs balett magasiskolája! Bár ez nem is lehet másként, hisz a társulat művészeti vezetője Aleszja Popova , a Magyar Nemzeti Balett primabalerinája, aki a Makrancos Kata és Júlia (Seregi László) vagy Vetsera Mária (Kenneth MacMillan), újabban Scarlett (Pártay Lilla) páratlan megteremtője. Feltéve persze, ha éppen nem A csodálatos mandarin Lány-figuráját alakítja tökéletes átéléssel, izgalmasan és bravúros technikai magaslatokon - szintén Egerházi Attila koreográfiájában, e rokonszenves gödöllői társulatnál."

(Teljes cikk: Táncművészet, 2008.1., 30. old.)

 

 

Részletek a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2007/4-es számának cikkeibôl, interjúiból

12. oldal
INTERJÚ

Mátai Györgyi:
EuróPAS-díjas: A Budapesti Operettszínház balettkara
"Elôítélet és vastaps - ez a mi osztályrészünk!"
Beszélgetés Lôcsei Jenô balettigazgatóval

A Budapesti Operettszínház 25 tagú balettkara szinte erôn felül dolgozik. Az anyaszínházban, országszerte és külföldön, évente 170-180 elôadáson lép föl. Ma - minden bizonnyal - a legtöbb elôadást teljesítô hazai tánctársulat. A balettkar "szolgálja" az operett elôadások látványát, a jobbnál-jobb, tegyük hozzá, egyre igényesebb koreográfiákkal. Az elmúlt évtizedekben olyan rangos muvészek irányították az együttest, készítettek koreográfiákat, mint Pártay Lilla és Imre Zoltán. A klasszikus balettalapokkal rendelkezô és keményen dolgozó táncmuvészek teljesítményét, miközben a szakma fanyalgással kezeli a könnyunek tartott mufajt, benne a táncosokat is, a közönség esténként vastapssal jutalmazza.
A színház életébe Kerényi-Miklós Gábor igazgatói kinevezése hozott fordulatot (2001). Musortervébe, kéttagozatúra növelve a színház struktúráját, a hagyományos darabok mellé egyre több musicalt emelt. Terveinek megvalósításához Lôcsei Jenôt, a nemzetközi híru-rangú balettmuvészt, koreográfust hívta meg balettigazgatónak, akivel az elmúlt hat esztendô eredményeirôl, sikereirôl beszélgettünk.

- Milyen jobbító feladat elvégzésére kérte fel Önt Kerényi-Miklós Gábor?
- A balettegyüttes szakmai vezetését bízta rám, emellett koreográfiák készítése is feladatom. Színházkorszerusítési elképzeléseivel összhangban: megújítani a mufajt, de a közönség számára még elfogadható módon. E törekvésének az egyik legjobb példája épp legutóbbi rendezése: a Dr. Bôregér (ismertebben A denevér) elôadása. Kerényi-Miklós Gábor nem viseli el, hogy az elôadás, amelynek sajátos tempója, ritmusa van, a táncbetétekkel leálljon, lelassuljon...Ezért a koreográfia megtervezésekor arra kellett koncentrálnom, hogy a táncbetét szerves részként épüljön be az egyes jelenetekbe. A korszeru zenés színpadi produkciókban - ide értendôk akár az operaelôadások is - , napjainkra megváltozott a tánc funkciója: nem csupán a látvány része.

 

16. oldal
KORTÁRS BALETT

Kaán Zsuzsa:
Lépésrôl lépésre - Kortárs Csillagaink
A Magyar Nemzeti Balett bemutatója az Erkel Színházban

Harangozó Gyula balettigazgató elkezdte, Keveházi Gábor balettigazgató és a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány folytatta! Másként nem kerülhetett volna fel a társulati repertoárra - az idei évad második premierjeként, s egyben a rekonstrukcióra váró Erkel Színháztól való stílusos búcsú végett "utoljára" ott, az egykori Városi Színház színpadán - ismét egy olyan kortárs balettest, amelynek egyes darabjait zömmel a társulat tagjai komponálták.

...

Áttérve az I. rész fejezeteire, végre négy, a maga nemében élvezetes és jól felépített táncmuvel találkoztunk. Köztük a legnagyobb "falat" az I. rész zárószáma: az olasz Merlo P. Andrea bámulatos aprólékossággal megvalósított koreográfiája, Hommage á Paul Klee címen. A már-már méltatlanul elfeledett XX. századi zeneszerzô, Veress Sándor zenei tisztelgéséhez érett koreográfusként társulva, Paul Klee hét festményének balettszínpadi megfelelôjét alkotta meg, különös gonddal és mozgásfantáziával. A háttérre vetített festmények maradéktalanul visszaigazolták, hogy elképzelése sikerült és nemcsak szándék, azaz az est Musorfüzetében megfogalmazott szó maradt.
Miként a zeneszerzô is képes volt érzékeltetni minden egyes tételében az azt ihletô kép belsô képzômuvészeti sajátosságait, a vonalak, formák, hangulatok absztrakt játékát, Merlo ugyanúgy: szinte matematikai precizitással és építészeti mugonddal találta meg a megfelelô térformák, a stílusos kapcsolódások, mozdulatok hol humoros és pajkos, máskor ideálisan harmonikus, vagy éppen szürrealisztikusan éteri világát. Tette mindezt a bálványozott mester: Mister B (George Balanchine) iránti alázattal. Muzikális kompozíciójában a neoklasszikus balett nyelvezetének eddig ismeretlen szépségeit fedezte fel, és tárta elénk.

22. oldal
BALETT

Kaán Zsuzsa:
Balettvizsga 2007
A Magyar Táncmuvészeti Fôiskola végzôs balettnövendékeinek koncertvizsgája a Magyar Állami Operaházban

Néhány szólisztikus tehetség, de sok jól felkészített, megbízható tudású fiatal táncos - ez a gyorsmérlege az idei operaházi vizsgakoncertnek - ha a 3-5 perces színpadi teljesítményeknek hinni lehet.
A Magyar Táncmuvészeti Fôiskola végzôs évfolyama - kilenc leány és hat fiú, továbbá négy külföldi növendék - nagy közönségsikerrel honorált, háromrészes musorban vizsgázott. A program a két évfolyamvezetô balettmester: Sebestény Katalin és Macher Szilárd szakmai s felkészítôi alaposságáról is vallott, miközben a balettmuvészet hagyományos és új útjait is reflektorfénybe állította.

...

A táncszám kapkodó erôtlenségét pillanatok alatt feledtetni tudta Fodor Zoltán Hable con ella címu modern hármasa (Vicento Amigo izgalmas zenéjére). Kiss Eszter és két partnere (testvére/szeretôje/társa? Valójában mindegy.), azaz Krajczár Balázs és a VIII. évfolyamos Szabó Richárd már színpadi habitusukkal feszültséget tudtak teremteni, és azonnal magukra vonzották a nézôk figyelmét. Bár a kezdeti hôfok a pas de trois második felében azért kissé alábbszállt, a koreográfia és a megvalósítás mindenképp értékes színfoltja lett az elôadásnak. (A hangos és hibásnak tetszô magnófelvétel ellenére is.)
Remek váltásként a japán vendéghallgató: Takeru Shimizu és VIII. évfolyamos növendéktársa: Miki Wakuta mutatta be Vaganova-Pugni: Eszmeralda címu balettjének kedvelt kettôsét: a Diana & Acteon-pas de deux-t - szintén Macher Szilárd betanításában.

30. oldal
VILÁGTÜKÖR

Hézsô István:
Balettcsodák Berlinben

Ha egy állam spórolni akar, azt mindig a kultúrán és az egészségügyön kezdi. Így az egykori három operaházat eltartó Berlinnek most meg kell elégednie egyetlen operatársulattal - igaz, két színházzal - , és egyetlen balett-társulattal, a Berlini Állami Balettel, ami majdnem önálló társulatként a megújult berlini színházi struktúra része.

A sztár-táncos Vladimir Malakhov intendánsként és muvészeti igazgatóként csak néhány éve vezeti ezt az együttest, de úgy tunik - , az máris jelentôs sikereket mondhat magáénak.
Rövid egy hét leforgása alatt három nagy balettet tudtam megnézni a "Spree-parti Athénben", ahogy valaha, bizonyos hellén kultúrával átitatott körökben, Berlint hívták.
Ezt a kort ezúttal a Sylvia címu, mitológiai témájú "pásztorbalett" képviselte.
A Sir Frederick Ashton által színpadra álmodott opus magnum 1952-bôl most kerül elôször repertoárra az európai kontinensen. A berliniek azok, akik magukra vállalták ennek a csodálatos balettnek az eredeti formában való átvételét. Közhely, hogy a tehetség sok komponensbôl áll össze, és egyik leglényegesebb eleme a fantázia, ám Ashton koreográfiai képzelôereje kifogyhatatlan. Három felvonásra osztotta a "bonyolult" librettójú muvet, ami persze tele van az angol balettstílus gyönyöru koreográfiai példáival. "Sir Fred" nem gúnyolódik a mitológián, itt minden egy-az-egyben bonyolódik. Érdekes módon nálunk, Budapesten Seregi László Sylvia-verziója épp fordítva: a persziflázst vette komolyan! (Szerintem és számomra ez lett Seregi legjobb balettje!)

C Kaán Zsuzsa - TÁNCMUVÉSZET 2007/4

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2007/3-as számának cikkeibôl, interjúiból

20. oldal

EXKLUZÍV

Kálmán Tamás:

"Az ausztrál balettélet Londonra és New Yorkra figyel!"

Beszélgetés Keveházi Gáborral ausztráliai tapasztalatairól

Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti Balett balett igazgatója a közelmúltban tért vissza Ausztráliából, ahol a honi kulturális élet rangos személyiségeivel találkozott, és a kulturális kapcsolatok fejlesztésérôl, jövôbeni együttmuködésekrôl és egy lehetséges turnéról folytatott megbeszéléseket.

- Igazgató úr, hogyan került sor erre a meghívásra?

- Egy évvel ezelôtt az Operaházban találkoztunk elôször Clare Birgin ausztrál nagykövet asszonnyal, akirôl kiderült, hogy rajong a klasszikus balettért, sôt, hobbiból ô maga is jár balettórákra. Az ô kezdeményezésére vettük fel a kapcsolatot David MacAlisterrel, a The Australian Ballet igazgatójával, hogy tárgyaljunk a két együttes közti esetleges együttmuködésrôl. A nagykövet asszony intézte el, hogy az utunk teljes egészét, útiköltségünket, szállodánkat az ausztrál állam finanszírozta.

Nagyon sokat segített nekünk, ezért különösen sajnáljuk, hogy közben lejárt a mandátuma.

- Milyen szakmai programokon vettek részt az út során?

- Megnéztük a The Australian Ballet, azaz az Ausztrál Nemzeti Balett Nurejev-féle Don Quijote-elôadását. Voltunk az ottani modern együtteseknél, a Sydney Dance Company-nál és a roppant érdekes Bangarra aboriginal együttesnél. Egy körülbelül 20 tagú, nemzeti társulatról van szó, amelyik ausztrál népi elemeket használ, és kizárólag olyan táncosokat alkalmaz, akiknek valamelyik felmenôje ôs-ausztrál, azaz aboriginel volt. Talán itt éreztük magunkat a legjobban, a táncosoknak remek humoruk van, és még próbát is táncoltak, csak a mi kedvünkért. Rengeteget turnéznak a világszerte, ezért bízom benne, hogy egyszer valamilyen magyar fesztiválra is sikerül meghívni ôket.

 

22. oldal

INTERJÚ

Truppel Mariann:

EuróPAS-díjas: Mihályi Gábor

"Az együttes továbbra is nyitott muhely marad!"

Mihályi Gáborral, a friss EuróPAS-díjas koreográfussal, a Magyar Állami Népi Együttes tánckarvezetôjével második otthonában, a Corvin téri székházban beszélgetünk a háromhónapos észak-amerikai turnéról, az együttesi munkáról, a táncosokról és a jövô évad terveirôl. Ezúttal is a muvészi teendôktôl kellett ôt elszólítanom: Juhász Zsolttal új, közös musort készít elô, amelyben két számot is koreografál és az egész darab szellemiségének kialakításában is részt vesz.

Délelôtt azonban, a Táncmuvészeti Fôiskola meghívásos koreográfus szakán még vizsgázott a táncosaival. Az évfolyamtársak mind jeles szakmabeliek, akik a 4 diákév elteltével diplomás koreográfusok lesznek. Hiába, a tehetség mellett a szakirányú végzettség a legfontosabb.

- Hogyan sikerült a vizsga?

- Jól. De hát te is tudod, hogy miként az évfolyamtársaim, én is több mint 10 éve koreografálok, és sikeres pályázat útján már kétszer 4 éven át vezettem a MÁNE tánckarát. Így zavaró vizsgadrukk nem volt bennem. Nagy örömömre viszont mindenki megjegyezte, hogy táncosaink csúcsformában, remek elôadói hozzáállással vettek részt a vizsgámon.

- A január 8-tól április 14-ig tartó észak-amerikai turné 90 elôadással akár fáradttá, fásulttá is tehette volna ôket...

- De az ellenkezôje történt: rengeteget fejlôdött a társaság! Ezt én is, aki végig velük voltam, észrevettem, ám leginkább az itthon maradt kollégák ámultak el a hazaérkezett csapaton. Fegyelmezettebbek, mégis sokszínubbek, felszabadultabbak lettek. Ezeknek a srácoknak nem volt elég a szervezett közös bemelegítés, még külön is erôsítettek, gyakoroltak, sôt a szállodákba érkezve máris a konditermet keresték. A "rutinból táncolás" ellen azzal védekeztem és segítettem, hogy hetente váltottuk a két szereposztást. Mire valaki megunta volna a dolgát, a következô héten már egy másik helyen és másik feladatra koncentrálva kellett táncolnia.

24. oldal

VILÁGTÜKÖR

Kaán Zsuzsa:

Magyar néptánc Amerikában
A Magyar Állami Népi Együttes amerikai turnéjáról

A Magyar Állami Népi Együttes tizenhárom év szünet után 2007. január 7-én az együttes történetének eddigi leghosszabb turnéjára indult az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába.

A 2007. január 8-tól április 14-ig tartó turnét (amelyet több hazai cég is támogatott) az USA legnagyobb koncertügynöksége: a Columbia Artists Management Inc. szervezte, s a nagy sikerre való tekintettel már kilátásba helyezte a folytatást is.

Kelemen László, a Hagyományok Háza fôigazgatója a turnét megelôzô sajtótájékoztatón kiemelte: mindnyájan "szellemi és muvészi kihívásnak" tekintették a vendégjátékot, amelyre hosszú és gondos elôkészítô munka után került sor. A meghívó féllel a tárgyalások már 2001-ben megkezdôdtek, a szerzôdés megkötésére pedig 2003-ban került sor - tájékoztatta az újságírókat a fôigazgató.

Az együttes az ifjabb generációt képviselô 17 táncospárral, zenekarral, a vezetôkkel és muszaki személyzettel együtt összesen 51 fôvel vett részt a nagyszabású elô-adássorozaton. Az együttes felszerelését - a mintegy négy tonnányi jelmezt, díszletet, kelléket - már a táncosok elôtt útnak indították. A társulat a vendégjáték alatt 62 helyszínen, köztük Amerika és Kanada olyan nagyvárosaiban lépett fel - összesen 64 alkalommal - , mint New York, Los Angeles, San Francisco, Las Vegas, Houston, Kansas City, illetve Toronto.

 

32. oldal

NÉPTÁNC

M. Nagy Emese:

Néptáncvizsga 2007

A Magyar Táncművészeti Főiskola Néptánc- Színházi Tánctagozatának vizsgakoncertje az Erkel Színházban

A néptánc-színpadi tánc tagozat 1971-ben indult az Állami Balett Intézetben, Rábai Miklós javaslatára, Györgyfalvay Katalin és Tímár Sándor vezetésével. A kilencvenes években megszületô modern tánc- és mozgásmuvészeti társulatok, valamint a tánckultúra jól érzékelhetôen modern irányba mozdulása következtében, a "néptánc-színpadi tánc" tagozat azt is felvállalta, hogy a hivatásos néptáncegyüttesek mellett a modern társulatok utánpótlását is nevelje. Ezt példázza, hogy a vizsga három része közül a második a modern tánc jegyében készült, a harmadik pedig a kortárs néptánc legújabb hajtásait vonultatta fel. Az intenzív, sokoldalú képzés lehetôséget kínál arra, hogy minden táncos megtalálhassa az érdeklôdésének, tehetségének és adottságainak leginkább megfelelô területet. Jól felkészült, alaposan megdolgoztatott, de "játszani is engedett" növendékek léptek április 12-én az Erkel Színház színpadára.

Az elsô részben a hagyományos színpadi néptánc legjelesebb alkotóinak muveibôl láthattunk színes válogatást. A Rábai Miklós-féle Kállai kettôs (1) a vizsgaelôadások visszatérô darabja. Szépen kidolgozott formák, szabályos, kissé merev alakzatok kerültek színre, némiképp megilletôdött táncosokkal. Ugyanakkor a hagyományos nagyegyüttesi,hármas felállású (zenekar, kórus, tánckar) elôadásmód sokkal hatásosabb volt, mint az elôzetes bemutatón felvételrôl felcsendülô kíséret.

C Kaán Zsuzsa - TÁNCMŰVÉSZET 2007/3

 

Részletek a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2007/2-es számának cikkeibôl, interjúiból

11. oldal

BÚCSÚZÓUL

Havas Ferenc

(1935-2007)

Drága Feri...!

A világ egyik legjobb táncmuvészeként távoztál. Váratlanul, túl korán és hirtelen.

Azon ritka személyiségekhez tartoztál, akiket mindenki szeretett. Szerettünk, mert jó ember voltál; szerettünk, mert fantasztikus kolléga voltál. Mindig, mindenkinek segítettél. A fiatal táncosokat - fôleg, ha tehetségesek voltak - felkaroltad. Jómagam is sokat köszönhetek neked.

Szellemiséged, muvészeted, szorgalmad, optimizmusod mindig itt lesz közöttünk. De nemcsak muvészként voltál példamutató, hanem apaként, társként és emberként is. Egyszemélyben voltál Tímea édesanyja és édesapja. A sors furcsa fintora egy beteg gyermekkel áldott meg elôször. Talán a te csodálatos szíved ekkor roppant meg. Már senki sem hitte el, hogy Tímeát meg lehet gyógyítani, de a te ádáz küzdelmed és optimizmusod meghosszabbította kislányod életét. A világon nincs olyan ember, aki ezt végigcsinálta volna rajtad kívül.

Keveházi Gábor balettigazgató

 

14. oldal

INTERJÚ

Kálmán Tamás:

EuróPAS-díjas: Bajári Levente

"Büszke vagyok arra, hogy nemcsak egy stílusban tudok megmozdulni!"*

Bajári Levente, a Magyar Nemzeti Balett fiatal szólistája 2006-ban vehette át a Táncmuvészet szakmai díját, az EuróPAS Magyar Táncdíjat. A közönség legutóbb az Elfújta a szél címu, nagysikeru Pártay-darabban láthatta az ifjú táncost, aki hamarosan koreográfusként is bemutatkozik a Kortárs csillagok címu modern esten.

- Honnan jött az ötlet, hogy táncos leszel?

- Örökmozgó gyerek voltam, de a muvészetek is mindig közel álltak hozzám. Már gyerekkoromban zongorázni tanultam, és ügyesen rajzoltam. Családi barátunknak volt egy lánya, aki a Balettintézetbe járt, és rendszeresen bemutatót tartott a családi összejöveteleken. Ez volt az elsô találkozásom a szakmával, amely már akkor rabul ejtett. Több százan jelentkeztünk, és bár semmilyen elôképzettségem nem volt, mégis rögtön felvettek. Harmincan indultunk az évfolyamban, végül hatan végeztünk.

 

34. oldal

VILÁGTÜKÖR

Hézsô István:

A bajadér a Dam partján

A Holland Nemzeti Balett repertoárja Marius Petipa remekmuvével, A bajadér-ral gazdagodott. A betanítás Natalia Makarova munkája. A plakátokon és a musorfüzetben is ô van feltüntetve, mint koreográfus, persze a szokásos "Petipa nyomán" kitétellel.

 

A 19. századi balettromantika egyik fô muve 1877-bôl, amely egy indiai templomi táncosnôrôl: egy bajadérról szól, több nagy nyugati balettegyüttes repertoárjának kedvelt darabja. Elôször csak az ún. Árnyak Birodalma felvonás került be a londoni Royal Ballet, majd az Amerikai Balett Színház programjába, de nem kellett sokat várni, hogy a Szentpéterváron oly szeretett elôadás teljes pompájában, és egész estés változatban

Európa és Amerika nagy balett-társulatainál is népszeruvé váljon.

Rudolf Nurejevnek a Párizsi Opera Balett számára készített szuperverziója talán szinte tabunak számít sok más társulatban, így a hollandoknak is. Még ha kérték is volna megvételre, a fényuzôen pompás díszletek és jelmezek költségeit valószínuleg nem tudták volna kifizetni. (Ez az oka annak, hogy egyetlen nagy balett-társulat sem képes eme "világelsô" verzió átvételére.) Nyilván így került sor arra a Makarova-olvasatra 1980-ból, amit Stockholm és Milano is játszik.

A Holland Nemzeti Balett produkciója, amit teljes egészében: díszletestôl, jelmezestôl vett át Londonból az amszterdami társulat, nagy erôpróba mind az együttesnek, mind a közönségnek. A cselekmény bôven ad alkalmat a balett-romantika akadémikus táncon alapuló, drámát-lírát összeforrasztó egységének bemutatására. Szerelem, szenvedély, féltékenység, átok, ármány és (persze) látomás tarkítja a balett gazdag folyamatát. De fôképp Petipa, illetve Makarova briliáns táncai azok, amik megragadják a nézôt.

 

C Kaán Zsuzsa - TÁNCMUVÉSZET 2007/2

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2007/1-es számának cikkeibôl, interjúiból

11. oldal

EXKLUZÍV

Kaán Zsuzsa:
"Közép-európai táncközpontot szeretnék!"

Találkozás ifj. Nagy Zoltánnal, a Magyar Táncmuvészeti Fôiskola rektorával

Ifj. Nagy Zoltán 2006. augusztus elseje óta a Magyar Táncmuvészeti Fôiskola új rektora. Táncosként ugyanolyan aktív, mint korábban, ugyanúgy ellátja a Magyar Nemzeti Balett vezetô férfiszólistájának feladatait a teljes repertoárban, és mégis bevállalta az életébe ezt a fantasztikus, nagy munkát.

- Minek lehet ezt köszönni? Mert azt hiszem, ezért mindenképp köszönetet érdemel..

- Igen, kettôs feladatom van, és a rektorságot lényegében küldetésnek tekintem. Tudni kell, hogy erre a pozícióra pályázni kellett, tehát nem egyszeruen felkértek rá. Nagyon sokat gondolkodtam, hogyha én nyernék, elvállaljam-e, és ha igen, akkor vajon hogyan fogom megoldani.

Ötletben, ambícióban nem volt hiány; enélkül az ember nem is ad be pályázatot. De ami igazán lökést adott, és maximálisan eldöntötte, hogy pályázzak-e vagy sem, az az óhaj volt, ami az egész magyar szakma részérôl felém áradt. Az együttesvezetôktôl és táncosoktól - a legkülönbözôbb táncmuvészeti ágazatokból. Sok helyrôl kaptam biztatást: igenis szükség van a váltásra, ezért ezt az állást okvetlenül meg kell pályáznom.

Ketten voltunk aspiránsok. S bár nem én tuntem befutónak, a legnagyobb meglepetésemre, sikerült. Ezek után rengeteg táviratot, telefont, biztatást kaptam. Fellélegzett a magyar táncszakma! - mondták. Igenis, bennem látják azt a jövôképet, aminek már régen itt lett volna az ideje. Hiszen a tánc terén a fôiskola a legmagasabb szintu és a legkomolyabb felsôoktatási intézmény. Mi látjuk el tehetségekkel, fiatalokkal az egész magyar táncszakmát. Mi vagyunk a legnagyobb utánpótlás-bázis. A magam részérôl egyrészt arra törekszem, hogy ez így legyen; másrészt, hogy ne csak a klasszikus balettben és a néptáncban legyen így.

Az elsô lépés az, hogy szeptembertôl beindul a modern tánc szak, ami a modern és a kortárs tánc utánpótlását hivatott biztosítani - nagyon komoly tantervi hálóval, komoly felvételivel és tananyaggal. Tehát tényleg úgy próbáljuk ezt a szakot beindítani, hogy a modern és a kortárs tánc színvonala az elkövetkezô években emelkedjen.

14. oldal

INTERJÚ

Kálmán Tamás:
Elfújta a szél - Világpremier az Operaházban

"Napjainkban is meg lehet találni Scarlett figuráját!"

Többéves várakozás után tavasszal mutatja be a Magyar Állami Operaház Margaret Mitchell világhíru regénye, az "Elfújta a szél" balettfeldolgozását. A premier elôkészületeirôl és a történet szereplôirôl Pártay Lillával, a monumentális, neoklasszikus darab koreográfusával beszélgettünk, aki korábbi nagysikeru balettjei, mint az Anna Karenina vagy A velencei mór után ismét a világirodalom remekmuvei közül választott "szövegkönyvet".

- Büszkék lehetünk rá, hogy a világon elôször a magyar közönség láthatja az Elfújta a szél táncszínpadi változatát. Miért éppen ezt a regényt választotta?

- Én nem szeretek olyat darabot alkotni, amit valaki más már elkészített. Persze nem becsülöm le, ha egy koreográfus egy darab öt-hat megoldását végignézi, majd elkészíti a saját verzióját. Engem azonban mindig az újdonság izgatott. Az Elfújta a szél balettként valóban nekem jutott eszembe elôször a világon. Talán, mert koreográfusként is mindig olyan témákat kerestem, amelyekben sok a szereplô, amelyekben szerteágazó a történet, és bonyolultak a karakterek. Elôadómuvészként is azt szerettem, amikor sok érzelmet kifejezve, sokszínuen lehetett táncolni. Tehát amikor nem pusztán két szereplôre korlátozódik egy történet, vagy egy elvont mozdulatsor. S végül a balett-együttesnek sem szerencsés, ha a táncosok azt érzik, nincs elég feladatuk.

Az Elfújta a szél mellesleg véletlenül került a kezembe. Úgy emlékszem, '95 tájékán újra vetítették a filmet a televízióban, és ez hívta fel a figyelmemet a regényre. Amikor elolvastam, rögtön fantáziát láttam benne. Éreztem, egyenesen a balettszínpadra termett, s hogy remek darabot lehetne komponálni belôle. De 1999-ben, nem sokkal a premier elôtt olyan nehézségek támadtak, amelyek meghiúsították az akkori, ôszi bemutatót. Holott a libretto, a zenei anyag, a jelmezek, sôt, már a díszletek nagy része is elkészült. Ez egy keservesen nehéz idôszaka volt az életemnek. Attól kezdve mindenképp színpadra akartam állítani a darabot! Ez az egyetlen cél lebegett a szemeim elôtt. Úgy tunik, hogy "csak" mostanáig kellett várnom: márciusban egy, az Anna Kareninához hasonló, összetett és sokszínu elôadást láthat az operaházi közönség.

16. oldal

BALETT

Kaán Zsuzsa:
Korunk Hamletje
A Gyôri Balett bemutatója

Komor hangulatú, lélekpróbáló darab a svéd Marie Brolin-Tani újabb alkotása. A nagylélegzetu Macbeth után egy másik Shakespeare-tragédiát, a Hamletet is modern balettszínpadra transzponálta - a Gyôri Balett közremuködésével, és több zeneszerzôtôl (Sosztakovics-Glass-Ravel stb.) választott zenemu-részletek hangzásvilágának és stílusának muzikális felhasználásával.

A modern balett és a kortárs tánc sajátos ötvözete szoros táncszövetet alkot. Ezt már a Macbethben is megismertük, és Brolin-Tani Hamletjét is végigkíséri.

A koreográfusnô gondosan elhatárolódik attól, hogy történelmi tablót, kordokumentumot építsen a cselekmény köré. Erre utal mindjárt az elején a musorfüzet is: "a nagypolitika ármánykodásaitól tisztes távolságot tartva követjük nyomon az ifjú Hamletet abban a belsô küzdelemben, hogy megôrizze apja emlékének tisztaságát." Hát ezért nem szerepel a táncmuben se Polonius, se Fortinbras, bár mindkettô Shakespeare kulcsfigurája! A kétkulacsos politikai játszma, illetve a haladás, a puszta túlélés helyetti forradalmi továbblépés jelképes alakjai ôk, akik jelenlétükkel valószínuleg megzavarták, pontosabban, megnehezítették volna a táncszínpadi cselekményszövés menetét. A megoldás kézenfekvô: a királydráma - Marie Brolin-Tani olvasatában - családi drámává egyszerusödik. Jelzi is a Musorfüzet: "a 'sokarcú' Hamlet William Shakespeare Hamlet címu híres színmuvének személyes értelmezése", és az alkotó valóban csak ennyit vállalt.

 

23. oldal

KORTÁRS TÁNC

Cserje Zsuzsa:
A LA Dance Company a MU Színházban

A kétrészes táncesten négy etüdöt mutatott be Ladányi Andrea és csapata. Reflexióm egyrészt "szabad ötleteim jegyzéke", másrészt afféle hangulatjelentés, amelyet egyetlen József Attila-idézettel jellemeznék: "Tudod, hogy nincs bocsánat."

Gázlámpasor, vagy csak külvárosi pislákoló fények? Vaságy és WC-kagyló - ebbôl áll a Trió világa. Mert hárman vannak. Árny-alak ül a vaságyon, svájcisapkás férfi (Gergely Attila). Alsónadrágban, kinôtt tréningben. Matat a cipôfuzôvel. Sivár vasrácságyon ül, talán kórházi ágyon. Ki tudja? Verejtékezô homlokát törli, kötött sapkáját morzsolgatja, kialvatlan, mezítelen, összetört, a tehetetlenség élô szobra. A másik férfi (Bánki Zsolt) fehér trikóban, türkiz alsónadrágban, arcán ideges rángásokkal, pszichotikus kézmozdulatokkal. Sívár gyerekkor, szociális nyomorúság, társtalan éjszakák.

A NÔ (Ladányi Andrea) egy csupasz WC-kagylón, mint egy ôsanya, mint az örök nô szobra. Ez a WC talán inkább az okádás helye, mint a természetes ürítésé, vagy mindkettôé. Talán Kroetz-drámában vagyunk, talán a spirói Csirkefejben? Külvárosi éjben, villám-közösülések helyszínén, a falnak döntött nôvel férfi üzekedik; találkozások és elválások, tapogatózások egymás felé. Magány a vaságyon, magány a WC-kagylón. A kezdet és a vég helyszínei. Az egyik férfi odakúszik a Nôhöz, s mint egy vizelô kutya, odaürít a nô ölébe. Rideg világ ez.

 

30. oldal

NÉPTÁNC

Zalán Magda:
Prima Primissima-díjas a Csillagszemu Táncegyüttes
Ünnepélyes díjátadás a Muvészetek Palotájában

Az elmúlt év decemberében negyedszer került átadásra a Kossuth-díj melletti legrangosabb magyar kitüntetés, a Demján Sándor üzletember "saját zsebébôl" beindított Prima Primissima. A díj rövid élete során másodszor állt a kitüntetettek között olyan muvész, akit a Táncmuvészet olvasói jól ismernek, szeretnek, tisztelnek: 2005-ben Seregi László koreográfus kapta meg a díjat szimbolizáló szép versenylószobrot és a vele járó szép summa pénzjutalmat; most meg a Csillagszemu Táncegyüttes nevében az alapító-vezetô Timár-házaspárra esett a zsuri választása. Kettôjük nevében Timár Böske vette át a kitüntetést a Muvészetek Palotája színpadán, és mivel a díjkiosztó gálát egyenesben közvetítette a televízió, sok százezer olyan nézô is megismerte nevüket, munkájukat, aki eddig talán nem látta táncolni a Csillagszemueket.

Az a megtiszteltetés ért, hogy személyesen jelen lehettem az esten. A forró hangulatú nézôtéren Böske mellett ültem, aki az egyik elsô sor szélén várta, hogy a kategóriájukban nevezett három muvész közül melyikük is lesz az elsôk közül a legelsô. Amikor az ô nevüket húzták ki a lepecsételt borítékból, nemcsak Böske állt föl, hogy felmenjen a színpadra, de önkéntelenül felugráltunk helyünkrôl Sándor is, én is.

 

C Kaán Zsuzsa - TÁNCMUVÉSZET 2007/1

_________________________________________________

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/4-es számának cikkeibôl, interjúiból

Medveczky Ilona, a revüszínpad nagyasszonya
"Hiszem, hogy a revü nem engedi el a csillagait!"
- Kaán Zsuzsa interjúja

Most is gyönyöru, hibátlan alakjával ismét berobbant a show világába! 18 évnyi szünet után újra felhívta magára a tv-nézôk millióinak figyelmét, kivívta érdeklôdését és sok pályatárs irígységét.
A média és a nézôk imádták, a szakma megoszlott: vajon szabad volt-e Medveczky Ilonának, az Érdemes muvésznek ismét "renitenskednie", és 65 évesen tenyérnyi csillogó revükosztümben - a kamerák elé állnia? - Szerintem igen!

- Az Állami Balett Intézet legelsô évfolyamában, balettmuvészként diplomáztál. Olyan évfolyamtársak között, mint Dvorszky Erzsébet, Ecsédi Mária, Kemény Lívia, Nyulászi Ilona, Stimácz Gabriella, Téry Evelin, illetve Csifó Ferenc, Dózsa Imre, Forgách József, Kiss István és Veöreös Boldizsár.
De még az operaházhoz szerzôdô táncosoknak is évekig várniuk kell arra, hogy "nevük legyen". Neked - Kaszás Ildikó, Kékesi Mária és Sebestény Katalin iskolai osztálytársának-z azonnal megadatott?
- Igen, már Pécsett. A minisztérium 1959-ben ugyanis leküldött Pécsre, ahol ötödmagammal mi alapítottuk meg a Pécsi Balettet. Ezt hamarosan mindenki elfelejtette, mert Eck Imrének tulajdonítják az igazi modern nyitást. Holott a nagy pécsi társulat megszületése valójában velünk, öt Balettintézetet végzett, friss diplomással: Rónai Mártával, Stimácz Gabriellával, Csifó Ferenccel, Veöreös Boldizsárral és Medveczky Ilonával kezdôdött. Az akkor már 30 éves Eck Imre egy szezonnal késôbb érkezett.
Nekünk Téry Tibor koreografált. Egy hónapban 28 elôadásom volt, és még a dzsessztáncot is spiccen táncoltam.
...
- Kabos László partnereként a hetvenes évek magyar szexszimbóluma lettél. Megismert egy ország, és hamarosan újabb filmekben is szerepeltél.
- Méghozzá fantasztikus muvészek, sztárok között. Az oroszlán ugrani készül címu filmben például Ajtai Andor volt az apám, de játszott benne Psota Irén, Bujtor István, sôt Papp Laci is. A gengsztert alakította, akit leütöttek. Az Egy magyar nábob címu filmben a mulatás-jelenet is maradandó élmény volt a drága Bessenyeivel, aki úgy rántotta le rólam a pruszlikot, hogy láttál is valamit belôlem, meg nem is. Egyébként ez volt az Egy magyar nábob egyik nagyjelenete. Ma is büszke vagyok, hogy ezt a filmet is velem hirdették.
Aztán jött egy koprodukció, a Kapaszkodj a fellegekbe!, amelyben a fehéroroszok létezô legnagyobb színészével játszottam együtt. Egy bárónôt alakítottam, egy nagyon okos hölgyet, aki kettôs életet él, hiszen egyszermind táncosnô is. A hétfátyoltáncot lejtettem el
neki egy fényes partin a Festetich kastályban. Ô volt az ottaniak "Darvas Ivánja", miközben a "mi" Darvas Ivánunk szintén játszott a filmben.
- Te pedig Szakály Györggyel is igazi színházban, igazi színdarabban, igazi színésznôhöz méltón. Ott voltam a premieren... Ráadásul ebben a "Macska és kanári" címu Agatha Christie-krimiben - óriásit alakítottál.
- Megtiszteltetés volt számomra, hogy a rendezô Balázsovits Lajos felkért erre a szerepre. Köztudomású, hogy ô nemcsak rugalmas, de merész is: mer foglalkoztatni olyan kollégákat, akik viszonylag ritkán fordulnak meg a prózai színpadon.
- Ám talán még ennél is nagyobb bátorság kellett ahhoz, hogy egy valódi osztrák herceghez menj feleségül. Emlékszem a TV-interjúra a hetvenes évekbôl. Akkor elhittem, hogy téged meghatott a szerelme, a kedvessége, a stílusa. Ma már meg merem kérdezni: ezt sztárallurbôl tetted, esetleg sznobságból, vagy anyagi érdekbôl?
- Ôszintén válaszolok: a szabadságom és a karrierem érdekében. A szakmai létem biztonsága sodort bele ebbe a szituációba. Akkoriban nekünk az életünk, a jövônk múlott azon, hogy ha megkaptunk egy-egy külföldi szerzôdést, azt el is vállalhassuk. A mai fiatalok számára felfoghatatlan, milyen procedúrákon kellett keresztülmennünk egy-egy turné hivatalos ügyeinek intézésekor, az útlevél megszerzésekor. Komoly helyeken: a show, a revü nemzetközi fellegváraiban - világvárosi mulatókban, luxuskaszinókban - magyar útlevéllel nem lehetett szerzôdést kötni! Gyakran megtörtént, hogy az impresszáriók csak állandó megszakításokkal léptethettek fel. Tehát ki kellett lépned az országból, és azután újból vissza kellett menned egy következô fellépéssorozatra. Muszáj volt névházasságot kötnöm, hogy a külföldi munkavállalással végre ne legyen gondom!

15. oldal
EXKLUZÍV

Kálmán Tamás:
"Én mindig adni akartam a közönségnek!"
Interjú Hágai Katalin búcsúestje alkalmából

Hágai Katalin Kossuth-díjas, EuróPAS-Díjas, Philip Morris-díjas, Kiváló és Érdemes muvész Hidas Hedvig mesternô tanítványaként végzett 1980-ban, majd friss diplomásként egy évet töltött a moszkvai Koreográfiai Intézetben. 1981-tôl tagja a Magyar Állami Operaháznak. 1985-tôl már a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa. Biztos technikájú, szuggesztív, nagy kifejezôerôvel rendelkezô balerina, aki legjelentôsebb sikereit drámai szerepformálásaival aratta.
Cranko Tatjanaja, Seregi Júliája, Titániája és Makrancos Katája 2006. június 2-án Pártay Lilla Anna Kareninájaként vett búcsút az elôadómuvészi pályától s a közönségtôl.

- Kedves muvésznô! Annyi páratlanul szép szerep közül miért épp az Anna Kareninára esett a választása?
- Úgy éreztem, ez a csodálatos drámai mu közel áll a szívemhez, és Anna önként vállalt halála jelképesen kifejezi a színpadi pályám végét. A darab utolsó pillanataiban csak Anna leple marad a színpad közepén, amit a szereplôk körbefognak, és megrendülten, mozdulatlanul állnak. Ez is egy jelkép: az emberek lelkében talán megmarad valami belôlem és a táncomból.
- Ha visszagondol az elmúlt évtizedekre, a pályája kezdetére, és újra 10 éves lenne, választana-e más hivatást?
- Nem, mindenképpen ezt választanám. Én tulajdonképpen el sem tudtam volna képzelni, hogy mást csináljak.
- A balerinák szerte a világon nehezen vesznek búcsút a pályájuktól, megpróbálják minél késôbbre halasztani azt a pillanatot, amikor végleg abba kell hagyniuk a szereplést. Ön évek óta tudatosan készült a búcsúra. Mi kell ehhez a döntéshez? Elhatározás, lelkierô, önkritika...?
- Igazából ezen sose gondolkoztam így, de azt hiszem, ez mind együtt. Nekem egy belsô érzés azt diktálta: elég volt ez a 25 év. Úgy éreztem, idôben kell abbahagynom, inkább két évvel elôbb. Mint 5 perccel késôbb.
- Bátran mondhatom, hogy Ön elérte a szakma csúcsát, abszolút sztár volt. Hetente többször is fôszerepet táncolt a színpadon. Majd hirtelen nem lép fel többet. Hogyan lehet ettôl a varázstól, ettôl a "kábítószertôl" megszabadulni egyik napról a másikra?
- Én ezt egészen másképp éltem meg. Sosem figyeltem arra, hogy sztár vagyok-e, vagy sem. Nekem nem ez számított. Én mindig adni akartam a közönségnek. Úgy éreztem, hogy ha már nem tudom ugyanezt nyújtani, akkor nem szabad folytatni. Tehát számomra a tánc egyáltalán nem kábítószer. Én ezután is nézem az elôadásokat, drukkolok a fiataloknak, és semmilyen rossz érzés vagy bánat nincs bennem. Valóban nehéz a döntés, bármikor is történjen. Dehát akkor miért ne elôbb? Amikor még jó érzés..? Boldogan, elégedetten...!

20. oldal
TÁNCSZÍNHÁZ

Kaán Zsuzsa:
EMBERI HIMNUSZ
A Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Fesztivál Balett közös produkciója

... A Muvészetek Palotája az összmuvészetek kulturális fellegvára. Ezt az imázst szinte nem is lehetne jobban hitelesíteni, mint egy monumentális, összmuvészeti produkcióval. Kiss Imre vezérigazgató e muvészeteszmény megvalósítása jegyében kérte fel Markó Ivánt és Keveházi Gábort arra, hogy május 9., az 1950 óta ünnepelt Európa Nap elôestéjére, ráadásul csak néhány nappal hazánk Európai Únióhoz való csatlakozásának második évfordulója után -, közösen készítsék el Beethoven IX. szimfóniájának modern balettváltozatát. Már csak azért is, mivel a mu IV. tétele: az Örömóda nem más, mint az Európa Únió 25 országának közös himnusza.

... Beethoven IX. (d-moll) szimfóniáját (1823-24) balettszínpadra transzponálni: kivételes feladat. Bárki legyen is az, aki megpróbálja, óriási merészség és elhivatottság kell hozzá. Mert az olyan léptéku muzsikát, mint ez, vagyis az egyetemes zenemuvészet egyik pilonját kísérôzenének használni - több, mint puszta megmérettetés. Szent ügy, amely nem valósítható meg ihlet és fantázia, muvészi alázat és tehetség nélkül. Nem véletlenül használom a "kísérôzene" szót, hisz a táncesztétika egyik alaptézise, hogy bármilyen erôs is a zene, a látvány - fôként, ha jó - , kiköveteli magának az elsôbbséget.
... Az Emberi Himnusz két koreográfus, sôt, egyenesen két társulatvezetô: a Magyar Nemzeti Balett (MNB) és a Magyar Fesztivál Balett (MFB) balettigazgatójának közös munkája, melyhez kétségtelenül társalkotóként járult hozzá a rangos díszlet- és látványtervezô: Székely László és a következetes színvilágú, táncra termett jelmezek tervezôje: Pilinyi Márta.
Az elsô két tételt Keveházi, a második kettôt Markó jegyzi. Ezeket lehetôleg úgy kellett megkomponálni, hogy a két-két tételpárt egymás után illesztve, a 4 részlet - hatásában és stílusában - egységes egésszé álljon össze. Markó ötletével - mindez úgy valósulhatott meg, hogy a 4 tételt a 4 ôselemnek megfeleltetve, a koreográfusok sorrendben a földet (I. tétel), a tüzet (II.tétel), a vizet (III.tétel) és a levegôt (IV.tétel) szimbolizálták.

C Kaán Zsuzsa - TÁNCMUVÉSZET 2006/4

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/3-es számának cikkeibôl, interjúiból

14. oldal
TÁNCSZÍNHÁZ

Kaán Zsuzsa:
Balett az életért
A Béjart Ballet Lausanne az Erkel Színházban III. 21�22.

A Béjart-együttes 2002-es vígszínházi vendégszereplésének akkora híre ment városszerte, hogy legújabb turnéjukra - a "Svájc köszönti Budapestet" programsorozat keretében, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon - már hónapokkal azelôtt elfogytak a jegyek. Az idei két fellépés - az Erkel Színházban, több mint négyezer nézô elôtt - sem az ôszinte érdeklôdôknek, sem a hozzáértôknek nem okozott csalódást. A Queen Együttes dalaira és Wolfgang Amadeus Mozart néhány zongoradarabjára s hangszeres muzsikájára, Gianni Versace jelmezeiben lépett színpadra egy 90 perces montázs erejéig ez a nagyszeru társulat. A Balett az életért! (1997)
címu komplex koreográfiával, amellyel - a Béjart Ballet Lausanne bátran turnézhatott és turnézik is még világszerte (a budapesti vendégszereplést követôen Olaszországban, Párizsban, Brüsszelben, majd - a nyár folyamán - Tokióban és Osakában.
Béjart nyíltan felvállalta, hogy Mozart mellett emléket állítson értelmetlenül meghalt muvészbarátainak. Olyan sztároknak, akik a maguk területén ünnepelt nagyságok voltak, s akik mindannyian rendkívülit alkottak.
1992-ben Aids-ben halt meg az ôstehetség Jorge Donn (45), a páratlan Béjart-táncos, akit az Egy vándorlegény dalai címu Béjart-pas de deux-ben a magyar közönség is megcsodálhatott az Operaház színpadán. A Bolero - az ô fôszereplésével is - példátlan sikereket ért meg világszerte, Budapesten is. A Tavaszünnep pedig, Béjart verziójában egy csupatánc szerelmi ritus - szintén az ô fôszereplésével - , a Magyar Nemzeti Balett társulatának élén soha, senkivel nem vált olyan kifejezôvé, oly erôteljessé és atavisztikussá, mint éppen vele.
1991-ban Aids-ben halt meg Freddie Mercury (45) is, a Queen frontembere. Béjart szerint - a másvilágon - Freddie és Mozart idôrôl idôre egymás mellett ülnek a zongoránál...
És alig tartották meg a premiert, néhány hónap múlva, 1997 júniusában Miami-ban megölték Gianni Versace-t, az ünnepelt és elismert divattervezôt. Versace a színházi világban tán még nagyobb jelentôségre tett szert, mint a divatszakmában. A Milánoi Scalában ô tervezte a Józseflegenda kosztümjeit, együttmuködött Bob Wilsonnal a Salome szcenírozásánál, Zizi Jeanmaire-rel a San Francisco-i Operaházban, és számos Béjart-baletthez adta egészen személyes névjegyét 1984 és 1997 között. A Ballet for Life címu monstre show-hoz is, amelyhez Béjart zömében hófehér jelmezeket álmodott és rendelt.
Béjart személyes vallomása szerint ezzel a szériával nem a halálnak akart emléket állítani, és nem is az Aids betegségére akart rávilágítani. Hanem olyan emberekre, akik mind nagyon fiatalon haltak meg. Mozart csak 35 évet élt, tehát halálakor 10 évvel még fiatalabb volt, mint Freddie és Jorge. Szándéka szerint vidám és boldog balettet akart komponálni. Olyat, amely az ifjúságról szól és a reményrôl, amely "határtalanul optimista, mint én!" - nyilatkozta Béjart a berlini bemutató musorfüzetében. Ezért került az elôadás végére a dal: "The show must go on."

18. oldal
MODERN BALETT

Kaán Zsuzsa:
A Merce Cunningham Dance Company a Muvészetek Palotájában

A Budapestre összeállított program átívelt a társulat fennállásának fél évszázadán. Kristálytisztán láttatta a híres és - nem mellékesen - bravúrosan nehéz Cunningham-technikát, amely bázisát a klasszikus-akadémikus balett technikájából meríti. Ebbôl építkezik sajátos nyújtások, feszítések, egyensúlyi helyzetek beiktatásával, a táncosok mozgásának szinte láthatatlan kinetikus térbeli hálón történô összekapcsolásával. E technika, mint módszer, napjaink modern tánctechnikai képzésének is részévé vált, ám Cunningham eközben folyamatosan megújult és tovább is lépett. A három darab a fejlôdés irányát is érzékeltette.
Itt jegyezzük meg, hogy az elôadás elsô és utolsó darabját a turné szórólapján felcserélték. S bár erre semmilyen jelzés, bemondás, eligazító tábla nem hívta fel a figyelmet, a nézô minden bizonnyal könnyen rájött a tévedésre, hisz az est öt táncossal kezdôdött, ami egyértelmuen a harmadikként feltuntetett
Suite for Five (1956-58)
sajátja. Ez a pimaszul egyszerunek látszó kompozíció három világhíruvé lett muvész alkotása. Merce Cunningham koreográfiája aprólékosan, parányi mozdulatrészletekbôl épül fel. Míg belsô ritmusát, szerkezetét tekintve az egyik állandó munkatárs, John Cage meditatív zongorakompozíciójára hagyatkozik, addig a másik állandó munkatárs, Robert Rauschenberg jelmezeiben: virítóan kék, citromsárga, piros, zöld és narancsszínu trikóiban elevenedik meg.
Cage hangkulisszája tökéletesen rezonál a pliékkel, az arabeszkekkel, a markánsan kibomló glissade-okkal. A koreográfus óvatosan, finoman, lassan, de biztosan növeszti fel, bontja ki a muvet. Joggal és jócskán számítva a tökéletesen balanszáló, minden ugrásból macskapuhasággal érkezô, külön és ha kell, együtt is tökéletes összhangban táncoló, rendkívül felkészült muvészekre. (Vigyázat! A Cunningham-féle "egyszeruség" a legrafináltabb! Csak a legképzettebbek tudják kivitelezni!)

28. oldal
EURÓPAS MAGYAR TÁNCDÍJ

13. díjátadás
a Budapesti Operettszínház színpadán V. 1.

Az EuróPAS Magyar Táncdíjat az idén 3 kategóriában és 4 ágazatban ítélte oda a díj kuratóriuma:

A "Magyarországon muködô magyar táncos" kategóriájában - klasszikus balett ágazatban - az EuróPAS Magyar Táncdíjat BAJÁRI LEVENTE, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa kapta. A díjat átadta: Seregi László, a gála szakmai védnöke, a Nemzetközi Tánc és Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagja és a gála aranyszponzora képviseletében Thomas Schönenberg úr, a Robert Bosch Eletronika Kft. gazdasági ügyvezetô igazgatója.

A "Magyarországon muködô magyar táncos" kategóriájában - modern balett ágazatban - a díjat SÓTHY VIRÁG, a Gyôri Balett fiatal szólistája kapta. A díjat átadta Mandur László, a gála országos védnöke és dr. Swen Ost úr, a Robert Bosch Eletronika Kft. technikai igazgatója.

A "Magyarországon muködô magyar táncos" kategóriájában - néptánc ágazatban - a díjat BOZÁR LÁSZLÓ, a Honvéd Táncegyüttes szólistája vehette át. A díjat átadta Klapka György, a magyar Gene Kelly, a hajdani kitunô táncos és a jelenleg kiváló üzletember. Valamint Galambos Tibor néptánckoreográfus, az EurópaS Magyar Táncdíj kuratóriumi tagja.

"A Magyarországon muködô külföldi táncos" kategóriájában - klasszikus balett ágazatban - az EuróPAS Magyar Táncdíj idei kitüntetettje: a szibériai születésu Bolsoj-balerina: ANNA TSYGANKOVA, aki már második éve a Magyar Nemzeti Balett magántáncosnôje. A díjat átadja Szinetár Miklós fôrendezô, az EurópaS Magyar Táncdíj kuratóriumi tagja, valamint a gála gyémántszponzora: az MVM�csoport és a gála mecénása képviseletében dr. Karl Imre, a Magyar Villamos Muvek Zrt. stratégiai igazgatója.

"A magyar táncmuvészetet itthon és külföldön egyaránt méltó módon képviselô társulat" kategóriájának idei díjazottja - versenytánc ágazatban - a miskolci KÖDMÖN Formációs Táncegyüttes. A díjat átveszi: Csóka Edit fôtanácsadó, Simon Csaba muvészeti vezetô és természetesen maga a társulat. A díjat átadja: a népszeru színésznô, a Pécsi Balett egykori balerina-sztárja: Esztergályos Cecília, az EurópaS Magyar Táncdíj kuratóriumi tagja és
Quirin Károly, a TÖRLEY Pezsgô pincészet marketing-képviselôje .

Š Kaán Zsuzsa - TÁNCMUVÉSZET 2006/3

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/2-es számának cikkeiből, interjúiból

 

12. oldal
EXKLUZÍV

Kaán Zsuzsa:
� A zene és a dramaturgia együtt kel életre!�
Beszélgetés Vincze Balázsal, a Pécsi Balett igazgatójával

A Pécsi Balett mai társulatának átlagos életkora 24 év. Az együttes fennállásának 45 éves évfordulóját ünneplő gálaesten az ugyancsak fiatal balettigazgató: Vincze Balázs (29) nemcsak múltat idézett, rokonszenves szerénységgel, de hittel és bizakodva ígéretes jövőképet is rajzolt.

- Kinevezése óta már eltelt egy év. Az évad végéhez közeledve hogyan értékeli az idei két bemutatót? Tudatosan irányadónak, vagy véletlennek?
- Szó sincs véletlenről. Bár az is tény, hogy mindkét darabválasztás - A Notre Dame-i toronyőr és a Hamupipőke - még az előző balettigazgató, azaz Keveházi Gábor ötlete volt. Amikor megkaptam a megbízást, és átvettem a társulatot, ezt megváltoztatni már nem lehetett. Nem is akartam, de mindenképp igyekeztem - úgymond - a magam egyéniségéhez igazítani. Sokat beszélgettem Gáborral, és azzal érveltem, hogy nagyon sok olyan bérlet létezik a Pécsi Nemzeti Színházban, ami a fiatalokat célozza meg. Ezek a fiatalok azonban a klasszikus zenét nem igazán kedvelik, talán mert nem szoktak hozzá eléggé. De hát az alapító Eck Imre is új magyar zeneszerzőkkel dolgozott együtt annakidején. Miért ne csinálnánk �új hullámot�? Miért ne hoznánk be új zeneszerzőket? Végül is ez történt. Ott ültünk a zeneszerző: Weisz Nándor mellett a volt operaházi táncos-koreográfussal, Jurányi Patrick-kal, aki a Helsinki Nemzeti Balettben is táncolt, és rendszeresen elmondtuk neki, mit akarunk. Így valósult meg a csapatmunka.
A mai zenei hangzásvilág az együttes számára is új színeket, új minőségeket hozott. Hiszen arról sem volt szabad megfeledkeznünk, hogy a táncosok, akik ezt a balettet megvalósítják, szintén a mai zenéket kedvelik. Ez a vonzódás pedig átjön a rivaldán, és hat a nézőkre�Már a próbák során kiderült, igazam volt: sokkal több mindent kihozott belőlük az a zene, amelyik a korosztályuk zenei izlésével rokon.
Ezzel lehetett erőt gerjeszteni az együttesben, s mi több, fel lehetett éleszteni a várost. Én folyamatosan járok az emberek közé, és az utca emberének is kikérem a véleményét. Azt gondolom, A Notre Dame-i toronyőr érdekes volt, és a Hamupipőke, a fiatal koreográfusnő Gobi Rita darabja is az lett. S bár legszívesebben ide is új zenét írattam volna, ehhez Rossini-zenét választottunk.
Végül is elmondható, hogy színpadra állítottunk egy klasszikus regényt modern zenével, majd egy modern mesebalettet klasszikus zenével. Ez az év is ettől volt érdekes, mivel teljesen különböző lett a két darab. És nemcsak zenei megoldásaiban, de koreográfiai struktúrájában is. Egy férfi és egy nő � jól tudjuk �, a mai napig eltérően dolgozik, eltérően gondolkodik, és ez a koreografálásban is így van.

16. oldal
BALETT

Kertész Iván:
Bartók-felújítások az Operaházban
� a zenekritikus szemével

...Mielőtt ehhez a cikkhez hozzákezdtem, elővettem a két Bartók-balett zongorakivonatát, és alaposan megnéztem, mi olvasható bennük. Bizony eléggé részletes utasításokat tartalmaznak, nemcsak a zene előadásmódjára vonatkozókat, de olyanokat is, amelyek meghatározzák, hogy milyen mozgásokat kívánt meg a komponista zenéjének bizonyos motívumaira. Ebben bizonyára különbözik a klasszikus balettektől, ahol a kottában csak általánosabb útmutatás szerepel, amely erre utal. Nyilvánvaló, hogy ezek az utasítások a XX. század elejének az ízlését tükrözik, tehát egy modern előadásban el lehet, sőt el is kell térni tőlük. A kérdés csak az, hogy meddig lehet elmenni anélkül, hogy a modernizálás folyamán ellentmondásba kerüljenek a zenével...
� A fából faragott királyfi koreográfusa Román Sándor volt. Koncepciója eléggé közel áll az eredetihez, de azért vannak benne jelentős eltérések is: elsősorban a Tündér figurája változott meg nála. Balázs Béla szövegében a Tündér tartja kezében a mese szálait, a háttérben ő bonyolítja a cselekményt, ő irányítja a szereplőket. Az új koreográfiában megváltozik a funkciója, itt a Királylány szerelmi riválisa is lesz, akinek egy időre sikerül is elcsábítania a Királyfit. Román egy új szereplőt is beállított a darabba, a Királylány apródját, aki mindig ott lábatlankodik úrnője mellett. Semmi bajom nincs vele, kedves, játékos figura, csak éppen � mivel eredetileg nem volt benne a balettben � minden lépésével egy más szereplő zenéjét bitorolja...
� A csodálatos mandarin koreográfiáját Lőcsei Jenő tervezte. Ez jobban eltér az eredeti elképzeléstől, mint A fából faragott királyfi. Hogy �üzletileg� szakszerűen fejezzem ki magamat: a Lány és a három csavargó szövetkezete �kisvállakozás�, amely arra szakosodott, hogy a szexuális szolgáltatás kínálatával becsalogatott járókelőket kifossza. Nos, a most látott produkcióban ez a négy főszereplő megsokszorozódik, hogy miért, azt csak találgatni lehet. Vannak, akik klónokat emlegetnek, de feltételezhető az is, hogy ez a cég egy több kéjhölgyet alkalmazó Leánykereskedelmi Vállalat. Az utóbbi esetben kicsit piszkosabb fantáziával még a leszbikus szerelemmel fűszerezett gruppenszex is beleképzelhető abba a jelenetbe, amelyben két lány lejt csábtáncot a Mandarin előtt. De � félretéve a tréfát � a Lány és a csavargók megsokszorozása számomra nem különösebben vonzó ötlet. Nem hinném, hogy a szereplők mennyiségének a növelése arányosan emelné az előadás minőségét is�

28. oldal
VILÁGTÜKÖR

Kaán Zsuzsa:
Le Songe � Az Álom

Jean Christophe Maillot személyében felfedeztem magamnak egy kitűnő koreográfus-
egyéniséget, aki lenyűgözött mozdulatötleteivel, színpadi megoldásaival, egész művészi és rendezői koncepciójával. Erényeiről nem az győzőtt meg, hogy a 2002-es Nizsinszkij-díjat � �a világ legjobb kompozíciója� kategóriájában a nemzetközi szakmai zsűri neki, pontosabban La Belle (A Szépség) című darabjának ítélte (ami a Csipkerózsika, azaz Az alvó Szépség ultramodern feldolgozása). E tény legfeljebb kíváncsivá tett: vajon a mi etalonunk, a Seregi-féle Szentivánéji iránt elkötelezetten Maillot darabja tud-e számomra újat mondani? Vagy inkább mutatni? Az Álom ugyanis nem más, mint a Szentivánéji álom! �
� Kérdem, hol van még egy ilyen balettegyüttes, amelyik mindezt a sok stílust ennyire kiérlelten és zokszó nélkül (!) műveli? Mintha a Magyar Nemzeti Balett, hozzá az ExperiDance magja, az Artus és a világbajnok Break-csapat egyetlen társulat lenne�! De hát mindez nem káprázat, nem illúzió, mindez megtörtént. Nemhiába: a Les Ballets de Monte Carlo egy nagyigényű koreográfus nevelése, és olyan táncosokból áll, akik néhány nap múlva ismét Balanchine-t, Kylián-t és Béjart Tavaszünnepét adták elő.
Elragadtatásomban azért nem tudom megállni, hogy ne jusson eszembe: vajon mikor tud majd a mi �királyi� balettegyüttesünk ismét olyan harmóniában élni és dolgozni, mint a sokszor visszasírt hetvenes-nyolcvanas években, amikor a művészetpolitika tudta, értette és segítette az operaházi magasművészet érvényesülését?
Szeretném hinni, hogy nem csak Hanover hercegnője és a hozzá hasonló művészetpártoló arisztokraták képesek a balettművészet értékelésére és támogatására. Egyetlen demokratikus kormányzatnak sem szabadna nemet mondania azokra az értékekre, amelyeket � példának okáért � a magyar (a fővárosi) balettművészet már elért. A magam részéről az operaházi fénykor feltámasztására és folytatására szavazok! Mindarra, aki egyszer már itt volt: a magyarok mellett Béjart-ra, Ailey-re, Balanchine-ra, Forsythe-ra, Kylianra és Crankora. Egyszóval mindarra, ami már a miénk volt: a Tavaszünneptől a Tűzmadárig, a The Rivertől az Anyeginig. Ez az én álmom!
És egyszer talán Maillot is sorra kerül!

Š Kaán Zsuzsa - TÁNCMŰVÉSZET 2006/2

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/2-es számának cikkeiből, interjúiból

 

 

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/1-es számának cikkeiből, interjúiból

14. oldal
EXKLUZÍV

Kálmán Tamás:
�A balettkar nem a díszlet része!�
Találkozás Aradi Máriával, a Magyar Nemzeti Balett művészeti vezetőjével

ATáncművészet című folyóirat közel másfél évtizede kíséri figyelemmel Aradi Mária pályáját. A Holland Nemzeti Balett sztárbalerináját, majd balettmesternőjét 2002-ben - �a külföldön működő magyar táncművész� kategóriájában - a lap szakmai díjával: az EuroPAS Magyar Táncdíjjal is kitüntették.

- Ön korábban azt nyilatkozta, hogy mindig örül, ha segíthet hazájának és a magyar balettnek. Szeptember óta újra itthon dolgozik, mit hozott haza Hollandiából?
- Remélhetőleg egy adag demokratizmust, amit szeretnék belecsöpögtetni az együttesbe. Pályafutásom alatt volt szerencsém nagyon sok különböző mesterrel és rengeteg különböző stílusban is dolgozni. Lehetőségeinkhez képest szeretném ezeket a koreográfiákat Magyarországra telepíteni, mert az az érzésem, hogy le vagyunk maradva ezen a téren.
- Körülbelül fél éve tölti be a Magyar Nemzeti Balett művészeti vezetőjének posztját. Mi az, amit már eddig sikerült megvalósítania az együttesben, és melyek a rövidtávú tervei?
- Megvalósítottam, hogy egyszínűek lettek a balettcipő- pántok! Ez tréfának tűnhet, pedig óriási teljesítmény. Hosszú harcba került, hogy erre anyagi fedezetet biztosítsanak. De komolyra fordítva a szót, büszkén mondhatom, hogy sikerült letörnöm azt a hagyománynak tetsző dolgot, hogy mindössze egy vagy két szereposztásban hozzuk ki az előadásokat. Azt hiszem, A diótörő-bemutatókkal sikerült megtörnöm a jeget, s ez mégiscsak pár hónapi itt tartózkodásom után történt. Az előadások mindegyike sikeres volt, minden szereplő nagyon jól megállta a helyét. A Coppéliába Oláh Zoltán, a Spartacusba Popova Aleszja és két új mellékszereplő is beállt. Apáti Bence is hamarosan debütál a Spartacus címszerepében: azt hiszem, végre megindult a fiatalok foglalkoztatása.
- Tehát ez nem egy egyszeri kezdeményezés volt, hanem a művészeti vezetői koncepció része?
- Abszolút. Én nem hiszek az egyetlen szereposztásban. A közelmúlt három Spartacus-előadását ifj. Nagy Zoltán táncolta végig két különböző partnerrel. Rendben, hibátlanul zajlott le minden. De akármikor történhet valami egy táncossal. Ahhoz viszont nem vagyunk elég gazdagok, hogy lemondjunk egy előadást. Ezt sem a közönséggel, sem a többi szereplővel nem lehet megtenni. Elvem, hogy állandóan és következetesen több szereposztás legyen készenlétben az előadásokra.
- A múlt heti sajtóbeszélgetésen azt is nyilatkozta, hogy művészeti vezetőként a színvonal, a munkabírás felerősítésére, a mentalitás megváltoztatására törekszik. Hogyan valósítható meg mindez a társulatban?
- A balettművészek életében is nagy szerepet játszik a motiváltság. Ha egy fiatal táncos, aki bekerül az együttesbe, még éveket ül a rúd alatt a szólisták próbáját nézve, akkor joggal lesz az az érzése, hogy hiába ül ott, hiszen még jó pár évnek kell eltelnie, amíg ő is teljesíthet. És akkor ez a táncos nem fog fejlődni. Igenis motiválni kell őt, és feladatot kell neki adni. Igaz, ehhez meg kellene változtatni a jelenlegi szisztémát, miszerint a munkavégzés alapján pontokat adnak a táncosoknak, és csak ezeket figyelembe véve szabad-lehet használni vagy próbáltatni őket. Szerintem egy fiatal táncosnak le kellene mondania a pontjairól, és minden lehetőséget megragadnia arra, hogy amennyit csak lehet, próbáljon - a jövője, a karrierje, a saját fejlődése érdekében.
A másik kulcsszó a színvonal, és szorosan összefügg a mentalitással. A társulat ugyanis kiváló balettmesterekkel dolgozik, tehát inkább a mentalitás függvénye, ha az előadás színvonala mégsem elég magas. Mert az embernek néha az az érzése, hogy a táncosok nem 150%-ot adnak magukból az előadáson, hanem kevesebbet. Vagy ha mégis, akkor az valamiért mégsem jön le a színpadról. Lehetséges, hogy a balettkar úgy volt kezelve eddig, mint a díszlet egy része. Nekem azonban egészen más a véleményem. Szeretném, ha a kar minden tagja olyan eltökélten, olyan művészi alázattal és érzékkel táncolna, mint egy szólista. Tény, hogy ez kemény munka, de nagyon vágyom arra, hogy elérjem.

20. oldal
NÉPTÁNC

Kaán Zsuzsa:
Őslüktetés - avagy tánckultúrák párbeszéde
A Talentum Tánckar és a Ronan Morgan Táncegyüttes közös produkciója a Nemzeti Táncszínházban

Táncnyelvek párbeszédéről hallottam már, át is éltem, nem is egyszer. A szteppvilágbajnok Bóbis László s társulata sztepptáncának és néptáncegyüttesekből toborzott barátaik magyar néptáncainak felelgetősére az Oktogon Tánccentrum tizedik születésnapi buliján még mindig emlékszem.
Nos, ha egyetlen gálaszámnak az emléke éveken is átível, vajon micsoda élményfolyamot teremthet egy egész estét betöltő program, amelyik két tánckultúrát is reprezentálva, Kárpát-medencei és írországi táncdialektusok váltogatásából épül fel. Február 6-án, a Talentum Tánckar és a budapesti ír sztepptánc együttes közös műsorán - a Nemzeti Táncszínházban - is így történt.
A két tánckultúra párbeszédét még megtetézte a kísérő együttesek kuriozitása: a Suki István és Vidák Zsigmond vezette, világhírű Rajkó Zenekar (művészeti vezető: Mészáros Tivadar) és a már 17 éve az ír zenevilág népszerűsítésére specializálódott magyar MÉZ zenekar empatikus játéka, Vasvári Béla vezetésével. Az Őslüktetés valójában e négy társulat közös vállalkozása, amelyet Gerendási Istvánnak, a Talentum Együttes igazgatójának kezdeményezésére az új művészeti vezetők s koreográfusok: Berzsenyi László és Horváth István, továbbá az ír táncegyüttest vezető táncos-pedagógus: Ronan Morgan újító törekvései hoztak létre.
A Talentum Tánckar sokévtizedes múltra tekinthet vissza. Ronan Morgan viszont, az egykori Flatley-táncos 2000-ben alapította budapesti iskoláját. Az eredményes oktatásnak és az ír táncok iránt nálunk is megnőtt érdeklődésnek köszönhetően az iskola legügyesebb növendékei magas szintre jutottak az ír sztepptánc művelésében. A bonyolult lépések mellett képesek voltak még különböző koreográfiákat is megtanulni, s azokat színpadon is bemutatni. Ronan Morgan belőlük szervezte meg a Ronan Morgan Táncegyüttest, amelynek teljesítménye a nemzetközi mércéhez viszonyítva is kiemelkedő. Mivel az ír sztepptánc iskolának 2003 szeptembere óta a Talentum Nemzetközi Tánc- és Zeneművészeti Szakiskola ad otthont, szinte kézenfekvő volt az ötlet: a két táncosképző műhely és a mellettük álló két nagyszerű zenekar mutatkozzon be együtt, egymást erősítő közelségben.
Őslüktetéssel: szívdobogással kezdődik a közös előadás, amelyet lábak dobogása folytat. Amikor felmegy a függöny, V-alakban álló, vegyes öltözékű táncosokat látni, hiszen máris mindkét csapat tagjai jelen vannak. Majd, szétválva a színpad két oldalára, megkezdődik az első vidám, játékos felelgetősdi. Mögöttük a Rajkó Zenekar, még hátrébb, illetve közöttük a MÉZ-zenekar tagjai helyezkednek el. A zene nélküli nyitóképtől kezdődően pedig - a magyar vagy az ír muzsika, olykor egymással is karöltve - a táncosokkal együttlélegző, élő hangkulisszát alkot a színpadon.
A Talentum Tánckar a Kárpát-medencei folklór széles skáláját vonultatja fel műsorszámaiban: palóc tánctól a méhkerékiig, pásztorbotolótól a szatmári csárdáson át a cigánytáncig. A pompás népviseletekben előadott koreográfiák a néptáncszínpad kitűnő ismeretét tükrözik. A férfiak és nők rutinos előadásmódja táncszámonként is, egymást követően is felizzítja a levegőt. Közéjük illeszkednek a Celtic Invasion című önálló estből átemelt ír táncok, alkalmanként a magyar tánctól elkülönülve, máskor velük szerves összhangban.

27. oldal
VILÁGTÜKÖR

Kaán Zsuzsa:
Karácsonyi balettelőadások a Cote d�Azure-ön
�Hamupipőke� Nizzában - Jubileum és �Az álom� Monte Carloban

A Les Ballets de Monte Carlo húszéves fennállásának jubileumi évada 2005. december 27-én kezdődött, ünnepélyes keretek között, a Grimaldi Forum üvegpalotájának Salle des Princes termében, ahol kétévenként a Nizsinszkij-díjat adják át a világ legjobb táncművészeinek, alkotóinak és produkcióinak. Jean-Christophe Maillot (45), a társulat igazgatója és vezető koreográfusa vadonatúj, kétrészes darabot komponált ebből az alkalomból.

 

AZ ÁLOM (Le Songe - 2005)
Shakespeare nyomán - Mendelssohné mellett Daniel Teruggi és Bertrand Maillot zenei anyagaira - A szentivánéji álom legfrissebb balettszínpadi átirata.
Jean-Christophe Maillot premierjeiről és saját munkáiról a külföldi hírekben lapunk rendszeresen tudósít. Rosella Hightowernél járva, 1999-ben a társulatot is bemutattuk, külön is szóltunk A négy vérmérséklet című neoklasszikus Balanchine-balett, illetve az In the Middle� Somewhate Elevated című kortárs Forsythe-balett attraktív, féktelen, magávalragadó tolmácsolásáról. (Utóbbit a Magyar Nemzeti Balett kb. másfél év múlva mutatta be.) Ugyancsak részletes helyszíni tudósítást küldtünk a legelső, 2000. évi Nizsinszkij-díjátadásról. Tamara Nizsinszkij levelét közöltük 2002-ben, és beszámoltunk a díjátadásról 2004-ben.
Mindennek ellenére a Les Ballets de Monte Carlo társulata mindeddig valahogyan kiesett a magyarországi szakmai látószögből. Pedig a modern balettvilág közepéről, Achilles-sarkáról van szó.
A XX. században innen lendült ki a balettművészet egésze a megszokott kerékvágásból, Gyagilev és társulata: a Ballets Russes Monte Carloból forgatta meg, s forgatta ki addigi menetéből. Fokinnal, Nizsinszkijjel, Massine-nal, Lifarral,
Balanchine-nal az élen olyan új, szinte egy évszázadon is átívelni képes esztétikai minőségeket teremtett, hogy a folyamat ma is tart.

Kaán Zsuzsa - TÁNCMŰVÉSZET 2006/1

 

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2006/1-es számának cikkeiből, interjúiból

 

Részletek a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2005/6-os számának cikkeibôl, interjúiból

12. oldal
EXKLUZÍV

Kaán Zsuzsa:
"A matéria autentikus, a tálalás mai!"
Találkozás Mihályi Gáborral, a Magyar Állami Népi Együttes muvészeti vezetôjével

Virtuóz néptáncos, Timár Sándor egykori tanítványa. Tíz évvel ezelôtt, Mojszejev 90. születésnapján a Magyar Állami Népi Együttes táncosait képviselte harmadmagával, amikor a Bolsoj Színpadán Rábai-koreográfiát táncolt. Akkor még nem gondolta, hogy ô lesz az, aki - Rábai és Timár után - elkezdheti megrajzolni a társulat harmadik nagy korszakának arculatát...

Amikor Timár Sándor megvált az együttestôl, az igazgató Serfôzô Sándor � nagy felismerésként - nem kívülrôl hozott vezetôt, hanem addigi munkáid alapján épp benned látta meg a társulat új muvészeti vezetôjét.

Igen, így történt. Hisz akkor már jónéhány éve irányítottam a szolnoki Tisza Táncegyüttest, ahol éveken keresztül, mind az alföldi, szolnoki néptáncfesztiválokon, mind a zalai kamaratáncfesztiválokon koreográfusi, illetve együttesi díjak sorozatát nyertem. Ez volt az az idôszak, amikor a televízióban még javában zajlott a Ki mit tud?, és a szolnoki fiúkkal két "Ki mit tud?-on is nagyon jól szerepeltünk. Egyiken a II. helyezést értük el, a másodikat megnyertük. A 90-es évek közepén - Régen volt, soká lesz címmel - már az elsô musorom is elkészült az Államiban.

Serfôzô ezt látva döntött úgy, és tudomásom szerint döntését a társulat is maximálisan támogatta, hogy muvészeti vezetônek választassál.

Ô, gondolom, azokat a képességeket is észrevehette és értékelte, amellyel egy együttesvezetônek rendelkeznie kell a koreográfusokhoz képest. Olyanokkal, amelyek a vezetôi kritériumoknak is megfelelnek.
Hamarosan újabb nagy változás következett be, amikor - az én egyetértésemmel - a zeneszerzô Sebô Ferenc lett a muvészeti vezetô, aki mellett a tánckarvezetô helyét tölthettem be. Az idôközben megalakult Hagyományok Háza ismét szerkezeti változást és átrendezôdést is hozott. Négy év eltelt, és újra én lettem a muvészeti vezetô. Kelemen László a fôigazgató, Sebô Ferenc a szakmai igazgató.
De mindeközben az a legfontosabb, hogy Sebôvel együtt alakítottuk ki azt a struktúrát, ami a mai napig lényegileg érvényes és iránymutató a számunra. Ezt valósítjuk meg a jelenben is.

Mi is ez a struktúra?

Elôdeinkhez képest, tôlük eltérôen úgy gondoltuk, hogy az autentikus néptánc nem csak szvitszeru, vagy életképszeru feldolgozások formájában lehet jelen a színpadon, hanem historikus változatában is. Erre példaként készült el a Táncos magyarok címu musor az ezeréves honfoglalás megünneplése alkalmából, vagy például a Verbunkos. Ugyancsak fontos volt, hogy kortárs zeneszerzôk muveire, például Melis László zenéjére is készítettünk táncjátékot, mégpedig - Veszett világ címmel - dramatikus néptáncjátékot. Sôt, a bátran vállalt néptáncshow is jellemzô lett musorkínálatunkra és musorpolitikánkra. Eközben ugyanakkor persze nem hagytuk el az eredetiségre törekvô musorok bemutatását sem. Épp az egyik legutóbbi produkciónk, a Földön apám fia volnék teljesen autentikus alapokon nyugszik, mégis kortárs néptáncszínházat igyekszik megteremteni, hiszen a látvány elemei segítségével próbál szakítgani a néptáncszínpadon általában elterjedt konvenciókkal.
Általánosságban véve az volt az elvi alapvetésünk, hogy ne keverjük össze a mufajokat, ne próbáljunk autentikus néptáncelemeket show-ként eladni, hanem minden mufaj próbáljon önállóan megjelenni. Bôvüljön a közönség, szélesedjen a kínálat, nyerjük meg a fiatalokat is, akik közül - meglehet - , egy hagyományos folklórmusorra sokan már nem jönnek el.

16. oldal
VENDÉGÜNK...

Kaán Zsuzsa:
HARANGOZÓ GYULA

Tavaly még a Magyar Nemzeti Balett frontembere, Szeptember elsejétôl a Bécsi Staatsoper s a Volksoper balettigazgatója, és a Staatsoper Balettiskolájának muvészeti vezetôje egyszemélyben. Harangozó Gyula decemberben Budapestre érkezett Opusz 1-es koreográfiája: a Hófehérke és a 7 törpe Erkel színházi elôadássorozata kapcsán. Vajon az eltelt egy-két hónap alatt mi mindent lehetett megvalósítani azokból a kérésekbôl és tervekbôl, amelyek birtokában elvállalta a bécsi felkérést?

Jelenleg az általad vezetett elsô évad elsô harmadánál tartunk. Lehet-e már eredményekrôl beszámolni?

Természetesen. Bár mindenekelôtt a kiindulási helyzetrôl érdemes beszélni. Például arról, hogy mennyire mások voltak az elvárások, mint Budapesten, hisz mindkét bécsi együttes korábban egy-egy koreográfus kezében volt. És magától értetôdik, hogy amikor koreográfusok vezetnek egy társulatot, akkor a saját szempontjaik szerint, a meglévô, vagy a leendô darabjaikhoz igyekeznek táncosokat szerzôdtetni.
Egy klasszikus repertoárnál ez pedig nem mindig válik be, mert a különbözô tipusok, karakterek legtöbbször nem illenek bele a balettkarba. De globálisan nézve az európai helyzetet, úgy gondolom, pillanatnyilag sehol nincs igazán egy olyan koreográfus, mint egy Balanchine, Béjart, vagy Kylian, aki tényleg évtizedekig el tudta/tudja vinni úgy a saját társulatát, hogy az évrôl évre meg tudjon újulni önmagában, és mutasson valami érdekeset, újszerut a közönségnek. Manapság ez már nagyon nehéz, én legalábbis nem ismerek senkit. Bécsben viszont szerettek volna váltani, hogy változatosabb legyen az operaház repertoárja.
Gyakorlatilag a Staatsban nekem sokkal többszínu dolgot kell csinálnom, mint eddig, mert ez volt a kérés. Ebbe a konstellációba fér bele a Coppélia, s majd ebbe az Anyegin. Ezen kívül játsszuk a Nurejev-féle Hattyúk tavát, Zanella Diótörôjét, és a Vízkereszt, vagy amit akartok címu Shakespeare-témájú balettet Neumeiertôl. A tavalyi Gyagilev-premier egyrészeseit szeptemberben még szintén játszottunk. Közben volt egy Giselle-sorozat, mert 50 éve ezzel nyitott a színház: ez volt a Staatsoperben az elsô balett. Ebben a szezonban már tehát hét Giselle-elôadás ment, különbözô vendégekkel.
Vendégmuvészként lépett fel benne Szergej Filin Moszkvából, Polina Szemjonova Berlinbôl, Alina Cojucaru és Johann Kobborg Londonból, Leonyid Szarafanov Szentpétervárról. Vendégmuvészként táncolta Myrthát Anna Tsygankova Budapestrôl. Az egész sorozat nagyon jó kritikát is kapott. S nemcsak az illusztris vendégek miatt, hanem elsôsorban azért, mert a balettkar - ez volt a vélemény - ilyen jól sose dolgozott. Ennek az lehetett az oka, hogy gyakorlatilag, ugye, még ha a balettigazgató válogatja is a muvészeket, akkor is idôbe telik, hogy belôlük egy összeforrott együttes váljon. De miután - ellentétben az elôdeimmel - , én mégiscsak a klasszikus képzésu iskolából jöttem, ezért nekem sokkal egyszerubb volt bepróbáltatni egy balettkart, mint egy olyan valakinek, aki teljesen modern. Egyszóval az elsô és legfontosabb dolog, hogy az együttest igazgatói szemmel úgy kellett összeraknom, hogy a futó balettekhez is alkalmas legyen, viszont emellett még újabb feladatokat is el tudjon látni.

Úgy tudom, a frissen összevont két balett-társulat anyagilag független lett az anyaszínházaktól.

Igen, ez egy vadonatúj helyzet. A két társulatot valóban egyesítették. Az új neve: Ballett der Wiener Staatsoper und Volksoper. Óriási vívmány, hogy az idén már nem tartozunk se az opera, se a Volksoper igazgatása alá. Alakult egy vállalatocska, egy öttagú grémium vezetésével és gyakorlatilag anyagilag is én felelek az együttesért, ami szintén teljesen új dolog.

Ők bírálják el a te költségvetésedet?

Nem. Van egy gazdasági vezetônk is, és neki kell leadnom a tervet, a jövô szezont illetôen is, és negyedévenként az idei évad alakulásáról is be kell számolnom. Tehát hogy mire s mennyit költöttünk. Ebben a helyzetben viszont, amikor az ember gazdasági intézkedésekért felel, nagyon fontos, hogy a látogatottság megfelelô legyen. Számomra elsôsorban a Staatsoper a fontos, mert a költségvetést gyakorlatilag ennek a bevételébôl tudom teljesíteni. A Volksopernek nem annyira jó a látogatottsága, és ott túl sok bevételt sem tudok produkálni. Mégis, miután a társulat neve Ballett der Wiener Staatsoper und Volksoper, nem lehet csak a Staatsopert fejleszteni.

Ezek szerint a Volksoper repertoárján is változtatnod kellett és kell is folyamatosan.

Pontosan. Itt valósult meg az elsô premier novemberben attól az Ivan Cavallari-tól, aki majd jövô áprilisban az Anyegint tanítja be a Staatsoperben. Eközben a Volksoperben továbbra is játsszuk az Alice Csodaországban címu darabot, amelyben a társulat Volksoper-beli része táncol, csak a fôszerepbe: a nyúl szerepébe állt be Delbó Balázs. Március 16-án a Volksoperben ismét premierre készülünk: a Nicht nur Mozart-ban - a két Kylian-Mozart-balett mellé Lukács András is koreografál egy részt a Volksoper tánckara számára, Myriam Naisy pedig hozza a Mokkát, amelyben esetleg keverni fogom a Volks és a Staats táncosait, de lesz saját szereposztás is.

Rollinger Károly:
Tíztánc Magyar Bajnokság 2005
Szombathely, IX. 10.

A Lorigo TSE szeptember 10-én este rendezte meg a Tíztánc Magyar Bajnokságot felnôtt, ifjúsági és junior II-es korosztályokban. Szombathelyen mintegy 1200 nézô, teltház fogadta a magyar bajnokság szereplôit a Muvelôdési és Sportházban. Gombás Endre fôszervezô, a város kulturális tanácsnoka és Somkúti Annamária, a Magyar Táncsport Szövetség elnöke ünnepi köszöntôje indította el a rangos eseményt.
A két versenyvezetô konferanszié: Bartók László és Lovas Henriette bemutatta a bevonuló versenyzôket és a zsurit, amelyben ezúttal Benczur Katalin, Bozóki Lajos, Felczán Béla, Ôze László, Sziliné Csáki Emília, Törökgyörgy Erika és Várhegyi István pontozott.
A felnôttek versenyét kísérte a legnagyobb érdeklôdés, ahol már évek óta biztos gyôztesnek számít a László�Szögi kettôs. Most is ôk számítottak a verseny nagy esélyeseinek. A tíztánc versenyeken a versenyzôk öt standard és öt latin táncban elért összpontszáma adja meg a végeredményt. Hazánkban és a világon is csak kevés olyan táncos van, aki standard és latin kategóriákban külön-külön is remekel.

Š Kaán Zsuzsa � TÁNCMUVÉSZET 2005/6

_____________________________________________________________

 

Kaán Zsuzsa:
TÁNCPALETTA 2005

Lapunk kiadói közhasznú alapítványa és szerkesztősége - miként a folyóirat rendszerváltás utáni megújulása óta minden évben - , az idén is megrendezi nagy hagyományú, reprezentatív gálaestjét a Magyar Állami Operaházban.
Az est (levédetett) címe:
TÁNCPALETTA 2005
XV. MAGYAR SZTÁRGÁLA AZ OPERÁBAN.
November 14-én a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat meghívására már tizenötödik alkalommal gyűlnek össze egy elegáns táncgála keretében a Magyar Állami Operaházban táncművészetünk vezető professzionális és amatőr táncosai. Az idei TÁNCPALETTÁN ismét több mint kétszáz táncos lép fel, és húsz hazai s külföldi koreográfus táncművét, illetve annak egy-egy részletét adja elő.
A gála kétszeres jubileum! A rendezők és a közreműködők ezen az estén nemcsak a TÁNCPALETTA 15. születésnapját, de a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat rendszerváltás utáni megújulásának 15 éves jubileumát is ünneplik - a közönség nyilvánossága előtt!

A TÁNCPALETTAŽ 2005 protokollja:
Díszvendég:
Sólyom Erzsébet,
köztársasági elnökné asszony
Országos védnök:
Mandur László,
a Magyar Parlament alelnöke
Kulturális védnök:
Dr. Bozóki András
kulturális miniszter
Szakmai védnökök:
Keveházi Gábor,
a Magyar Állami Operaház balettigazgatója
Seregi László,
a Magyar Állami Operaház vezető koreográfusa

Az est - hagyományai alapján - ezúttal is háromrészes lesz. A műsor I. része a magyar és nemzetiségi színpadi néptáncé. A gála vendége a BM Duna Művészegyüttes, a Csillagszeműek, a Fáklya Horvát Művészegyüttes, a Honvéd Táncszínház és a Magyar Állami Népi Együttes.
A II. részben a klasszikus, a modern és a kortárs balett képviselői mutatkoznak be. A Magyar Nemzeti Balett szólistái közül ifj. Nagy Zoltánt és Volf Katalint, illetve Bacskai Ildikót és Bajári Leventét láthatja a közönség, Lukács András koreográfiájában. Az operaházi kortárs produkciók közül Andrea Merlo lírai etűdjét - Uncertain Harmony címen, Ligeti György zenéjére - Deák Dóra, Gyarmati Zsófia, Kozmér Alexandra, Komarov Alexander, Szirb György és Fodor Dániel mutatja be.
Új produkcióik hatásos részleteivel a Pécsi Balett, a Győri Balett és a Debreceni Balett is fellép.
A III. rész - a könnyű múzsa jegyében - a KFKI Kamarabalett Tam-Tango című produkciója, amelyben a Magyar Nemzeti Balett szólistái és a Madách Színház tánckara működik közre. Szólót táncol: Csonka Roland, Keveházi Krisztina, Kovács Zsolt, Kováts Gergely Csanád, Ködmen Krisztián, Sárközi Gyula és Szabó Anikó.
Az élő zenekíséretet David Jangibarjan, Joó Szabolcs, Mike Zsolt, Weisz Gábor és Weisz Nándor szolgáltatja.
A gála jelentőségéről szólva elmondható, hogy 1991-es születése óta az élvonalbeli magyar társulatok és szólisták impozáns seregszemléje! Szlogenje szerint: "200 táncos együtt! Egyszer egy évben! Egyetlen estén!"
Az est hangulata nem hasonlítható semmiféle más gálaestéhez! Igazi kuriózum, igazi �hungarikum�, amelyet a külföldi nézők is elragadtatással néznek, hiszen együtt, egymás környezetében láthatják az ország vezető társulatait, szólistáit és a friss koreográfiai termés legjavát.
A Magyar Sztárgála miközben vonzza a külföldieket, akárcsak a hazai bank- és vállalkozói szféra képviselőit, egyúttal azt is bebizonyítja, hogy a Magyar Nemzeti Balett művészei mellett a többi társulat, a balett mellett a többi táncágazat legjobbjai is megállják a helyüket a Magyar Állami Operaház színpadán, az Ybl-palota patinás falai között.
A TÁNCPALETTAŽ páratlan kihívás és bemutatkozási lehetőség valamennyi társulat, alkotó- és előadóművész számára. A csodálatos környezet, az est atmoszférája a táncművészet jelenlegi és leendő szponzorainak, a társulatok és a szaklap támogatóinak is felejthetetlen élményt nyújthat.

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2005/5-ös számának cikkeiből, interjúiból

Kaán Zsuzsa: SEREGI
Könyvbemutató a Belcanto Étteremben Tarján Tamás vezetésével
Görgey Gábor megnyitó beszéde és Seregi László válasza

Szeptember 14-én, délelőtt 11 órakor a Belcanto Étteremben kezdődött az a könyvbemutató, amelyen a SEREGI című kötet: "egy nagy könyv egy nagy művészről" - ahogy a balettegyüttes egyik balerinája fogalmazta - , hivatalosan az olvasók nyilvánossága elé került.
Kérésemre a megnyitó beszéddel Görgey Gábor, Seregi régi jóbarátja tisztelt meg bennünket. Beszélgető partnernek pedig az irodalomtörténész Tarján Tamás szegődött mellénk, aki páratlan az efféle manőverekben, hisz a hasonló találkozások, író-olvasótalálkozók kommunikálásában hatalmas rutinra tett szert az évek során.
Az alábbiakban megkísérlem, hogy a könyvbemutató fantasztikus hangulatából, hol magasztos és ünnepélyes, hol humoros pillanataiból a beszélgetések kivonatának segítségével lapunk olvasóinak is ízelítőt adjak.

Tarján Tamás:
" Mind a könyv hőséhez, Seregi Lászlóhoz, mind a könyv szerzőjéhez, Kaán Zsuzsához régi barátság fűz. És ez a barátság Seregi László esetében egy közös szenvedélyen is nyugszik. Ez pedig a keresztrejtvény iránti vonzalom. Gondolják meg, Sereginek a táncban kifejtett érdemei sem csekélyek, de szenzációs "keresztrejtvény-neve" van. Benne a magánhangzó, mássalhangzó szabályosan váltakozik, van egy 3-as mássalhangzó torlódás, és 12 betűs! Megjegyzem egyébként - hogy Kaán Zsuzsa se maradjon el - , egy "aá" a szó közepén a keresztrejtvény készítőknek ajándék. Így beláthatjuk, hogy 6 és 4 betűs vendégünk személyében már eleve kiválóságokat köszönthetünk, a könyv nem is szorulna bemutató jó szavakra, épp ezért sokáig nem is mertem elvállalni, hogy a narrátor én legyek. De Zsuzsa meggyőzött, elsősorban azzal, hogy először majd úgyis a jeles író: Görgey Gábor beszél. Máris átadom neki a szót!"

Görgey Gábor:
Hölgyeim és Uraim,
kedves Barátaim!
Mindenképpen csatlakozom Tarján Tamáshoz ama kijelentésében, hogy nem értek ahhoz, amiről most próbálok néhány szót mondani. Tehát inkább csak a lelkesedésemet és a szeretetemet foglalom szavakba. Ez a könyv, amit most kezünkbe vettünk, egy nagyon szép könyv. Nagyon jó is. Nagyon jó a címe: SEREGI. Nem tudom, hogy találták ki ezt a kitűnő címet, de sikerült. És ezt nem ironikusan mondom. Ugyanis azért jó a cím, mert valahogy rögtön, az első pillantásra demonstrálja, hogy van egy nagy művész, aki tudja, hogy kicsoda, és akiről mi is tudjuk, hogy kicsoda. Tehát felesleges bármi mást hozzátenni ahhoz a jelenséghez, hogy Seregi László mekkora jelenség! Elég annyit a kötetre írni, hogy "SEREGI", mert mindenki fogja tudni, kiről és miről van szó.
Minden művészet tulajdonképpen valamilyen módon rögzíthető, megfogható, továbbadható. Egyetlen egy van, aminek nincs jelrendszere, legalább is olyanfajta jelrendszere, mint akárcsak a zenének. Vannak hívószavak a táncművészetben, én nem ismerem ezeket, mondom, nem értek hozzá. De az biztos, hogy rögzíthetetlen, és a leglégiesebb művészet. A leglégiesebb a szó szoros értelmében, vagyis azért, mert abban a pillanatban elszáll; és szó szerinti értelemben is, mert száll! Száll a levegőben, és amit tud, amit mutat, és amivel kifejezi magát, az nagyrészt a levegőben zajlik.
Van ebben a könyvben egy fantasztikus kép, amelyen Seregi Laci ebben a repülő állapotában, hihetetlen pózban száll. Mint fotó is remekmű, de egy pályának egyenesen emblematikus képe, amely tényleg ilyen megörökítésre való, mint amilyen ez a könyv.

Seregi László:
Kedves Vendégek!
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sokan eljöttek. Nem néztem ki belőletek. Azt hittem, üres székek, ásító székek fognak fogadni. De hát kellemesen csalódtam. Már elmondtam valahol, de most meg kell, hogy ismételjem. Ami nekem nagy boldogság, hogy egy konkrét dolog, egy kézzel fogható matéria van kezemben ezzel a könyvvel, amelyet gyönyörűnek tartok.
Mert számomra nagyon fontos a kiállítása is ennek a könyvnek. Már említettem, hogy apai nagyapám könyvkötő volt, egy osztrák ember, kornaiburgi születésű. Méghozzá olyan neves könyvkötő, hogy - akkor volt a világkiállítás - , Sissy-nek, a királynőnek a csatos imakönyvét is az én nagyapám csinálta. A család még élő, maradék tagjai azóta is büszkék rá, én magam is. És örülök, hogy az unokájának is egy ilyen nemes és szépen megfogalmazott könyv lehet a birtokában.
A könyvnek természetesen a tartalma a fontosabb, mint a külalakja. Lehet az fecnire is írva, ha örökérvényű. Én nem tudom, hogy a benne lévő írások, pláne, ezek közt az urak között (mint Görgey és Tarján - A szerk.) annyira említésre méltók lennének-e. Mindenesetre egy alkotóművész agyából származó őszinte észrevételekkel, gondolatokkal, gyötrődésekkel van tele. És nem biztos, hogy ez mindenkit érdekel.

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2005/5-ös számának cikkeiből, interjúiból

Kaán Zsuzsa:
Giovanni
A Győri Balett új produkciója

Elragadtatás és kellemes élmény - e kettősség maradt meg bennem s remélhetőleg még sokunkban a Győri Balett legújabb kétrészese: a Giovanni láttán. A társulat műhelyében ezúttal jól felépített, gazdag nyelvezetű, filozófikusan is elvont és "megemelt" produkció született, amelyben a látvány érzelmi- s gondolati harmóniába lépett az ihletadó matériával: Mozart örökértékű operájával, a Don Giovannival.
Olvasom a Műsorfüzet sorait, és örülök, hogy a darab - utólag - minden szavát, minden megállapítását visszaigazolja. Gombár Judit - dramaturgként - felteszi a kérdést:
"Don Giovanni valóban gátlástalan nőcsábász? Vagy a gátlástalan hölgyek vitték őt pokolra? Mozart véleménye az opera zenéjéből kicseng. Hallgassuk csak meg az elkárhozási jelenet után felhangzó kárörvendő kar ujjongását. Ők ujjonganak, akik Don Giovannit a pokolra kívánták. Ők, akik szerelmet, odaadást mutattak eddig.
Micsoda képmutató társaság! Hozzájuk képest Don Giovanni bátor, szavát álló hős, aki felemelt fejjel vállalja hibáit, tévedését.
Elképzelhető, hogy egy férfi azért esik minduntalan csapdába, mert az ideált kergeti? Mi elképzeltük."

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2005/5-ös számának cikkeiből, interjúiból

Kaán Zsuzsa:
A próba, avagy időjáték a nézővel
A Magyar Nemzeti Balett felújítása az Erkel Színházban

Háromszor kuncognak a nézőtéren: amikor az Üldözők vezére megerőszakolja a Mária Magdolnát táncoló lányt; amikor egy katona, aki szintén megkívánja, de nem tudja megerőszakolni, ezért dühében megkéseli és megöli; végül, amikor a vezér (helyette) megöli a Jézust alakító, védtelen táncost. Tehát a három legdrámaibb pillanatban, miközben a táncosok teljes odaadással alakítanak. Értsd: mozdulataiknak van kellő drámai ereje. Ez viszont azt jelenti, hogy a közönség soraiban ülőket megzavarják ezek a mélyebb gondolatiságú jelenetek; a lélekpróbáló aktusokat nem tudják feldolgozni, nem tudják magukban megemészteni, ehelyett zavarukat vihogással leplezik.
Ami még ennél is értetlenebb: tomboló vastapssal jutalmazzák, hogy a koreográfus becsapta őket. Mert amit a két részben láttak, arról a darab utolsó perceiben kiderül, hogy
meg sem történt.
Meglehet, annak örülnek, hogy a kedves női főszereplő nem halt meg, hisz a kezdőképpel azonos záróképben újra előjön a társulattal. Az vajon fel sem merül bennük, hogy akkor a dráma csak áldráma volt? Félreértés ne essék: nem azon akadok fenn, hogy egy társulatba honnan s miért érkeznek idegen, vérző táncosok? Hogy miért nem hívják a mentőket? Miért nem kötnek velük szerződést stb. stb. Ezeken a pontokon símán túllépek (!), de azt nem szívesen fogadom el, ha a legdrámaibb jelenetekről kiderül, hogy mind csak
a koreográfus időjátéka.

Részletek a TÁNCMŰVÉSZET című folyóirat 2005/5-ös számának cikkeiből, interjúiból

 

Zalán Magda:
Rómeó és Júlia Jeruzsálemben,
avagy Levél H. Gy-nek Vancouverbe
A Magyar Fesztivál Balett bemutatója

...Ezt a Markót nagyon szeretnéd, úgy, ahogy és amiért akkor a harlemieket. A HDT úgy kanyarodott vissza a mesemondó baletthez, hogy közben ugyanolyan "új időknek új dalai" volt, amilyennek addig csak a balanchine-i, tárgytalan, történésnélküli szimfonikus balett koreográfiáit fogadtuk el. És szeretnéd Markó táncainak mozdulat-nyelvezetét is. Én ezzel a mostanival együtt eddig csak három Markó-előadást láttam (a József és testvéreit meg a Kain és Ábelt), de ha Madagaszkáron tévednék be, előadás közepén, színlap és minden információ nélkül egy általa koreografált balettelőadásra, holtbiztosan tudnám, hogy az ő munkáját látom. Ha azt mondom, hogy táncosairól egyfelől eszembe jut az ír Riverdance együttes, akik mintha lábhegyükre akarnák felszúrni a színpad deszkáit, másfelől a Nizsinszkij komponálta Tavaszünnep, ahogyan a táncosok karjaikkal a föld felé döfködnek, komoly táncértők biztosan kinevetnének. De te, tudom, meg fogod próbálni elképzelni, amit mondok.
Nekem az is nagyon tetszik, hogy táncosai nem viselik a klasszikus balett-táncosok kabuki-mosolyát, amivel azt sugallják a nézőknek, hogy számukra ez az emberfeletti technikai nehézség - semmiség. De Markó Iván férfiszólistái - Rómeó: Nyári Gábor, Mercutio: Recskó Árpád, Tybalt: Issovits István - fogukat csikorgatják, sziszegnek, fel-felnyögnek: lábukból-karjukból-torzójukból arcvonásaikra is felkúsznak az érzelmeik, amik - úgy érzi a néző - , ha nem ülhetnének ki arcukra, szétroppantanák őket. Ezalatt pedig úgy táncolnak, mint akikre nem érvényes a kemény föld vonzereje, mint akiket istenek lebegtetnek puha felhők fölött.
Az előadás első részében Júliának - egy lepkeszárnyon röppenni látszó acélhuzal, Misáczi Mónika alakítja - egyszer olyan iszonyat ül ki az arcára, amit a legnagyobb par excellence drámai tragika is elirígyelhetne. A második részben pedig, amikor a zsidó Rómeó arra kéri a Rabbit, adja össze arab Júliájával, a Rabbi olyan dermedten bámul rá, ahogy egy nagyszerű színpadi színész tenné. Ám ebben sincs semmi rendkívüli, mert a táncdráma Rabbiját (itt a rendkívüli!) a színész Verebes István alakítja, zömök, kicsit elnehezült testtel, de a Markó által éppen erre a testre szabott lépéseket (s ha jól emlékszem, fordulatokat is) hibátlanul megvalósítva.

 

A tartalomból:

6 BÚCSÚZÓUL
Dr. Dienes Gedeon (1914-2005)
dr. Felföldi László és Vitányi Iván búcsúztatója

8 PROGRAMAJÁNLAT
A Nemzeti Táncszínház 2005. novemberi és decemberi műsora

10 AKTUÁLIS
Szerkesztői ajánlat

11 EXKLUZÍV
Kaán Zsuzsa:
" A Nemzeti Táncszínház a Művészetek Palotájának édes gyermeke"
Találkozás Török Jolán ügyvezető igazgatóval

14 MEGKÉRDEZTÜK...
�Vincze Balázst, hogyan formálódik a Pécsi Balett jelene és jövője
Kálmán Tamás riportja

16 KÖNYVBEMUTATÓ
Kaán Zsuzsa: SEREGI
Könyvbemutató a Belcanto Étteremben Tarján Tamás vezetésével
Görgey Gábor megnyitó beszéde és Seregi László válasza

18 SZÜLETÉSNAP
Timár Sándor 75 éves
Novák Ferenc levele
Kaán Zsuzsa köszöntője

20 KÉPRIPORT
XIII. Világsztárok az Operában
Kerekes Emőke képriportja

PREMIERKRITIKA
22 � Balett
Kaán Zsuzsa: Giovanni
A Győri Balett új produkciója

24 � Rockbalett
Kaán Zsuzsa:
A próba, avagy időjáték a nézővel
A Magyar Nemzeti Balett felújítása az Erkel Színházban

28 � Táncszínház
Zalán Magda:
Rómeó és Júlia Jeruzsálemben, avagy Levél H. Gy-nek Vancouverbe
A Magyar Fesztivál Balett bemutatója

30 REPERTOÁRFIGYELŐ
� Musical
Mátai Györgyi:
A szépség és a szörnyeteg

32 VILÁGTÜKÖR
Nádasi Myrtill: Rómeó és Júlia
A Kirov Balett vendégszereplése a Covent Garden Operában

33 Lőrinc Katalin: Prágai nyár
Koreográfiai workshop fiataloknak

35 TÁNCPEDAGÓGIA
Roboz Ágnes:
A mester és növendéke...

36 METODIKA
Dévény Anna:
Analitikus táncgimnasztika
I. rész: A Berczik-módszer

38 TERPSZIKHORÉ POSTÁJA
Ifj. Nagy Zoltán:
A Magyar Nemzeti Balett Alapítvány közhasznúsgi jelentése (2004)

____________________________________________________________________

 

A Muvészetek Palotája a táncmuvészet új otthona
Találkozás Kiss Imre vezérigazgatóval

2005. március 14-én tartották a Muvészetek Palotájának, Európa egyik legszebb és legnagyobb méretu muvészeti fellegvárának a megnyitóját. A vezérigazgató Kiss Imre régi szakember. Jól ismeri a muvészeti közéletet és a muvészeti
életet - belulrôl is. Szobája falán ott a hajdani, Blaha Lujza téri Nemzeti Színház bekeretezett plakátja arról a legendás III. Richárd-elôadásról, amelyben Edward herceg szerepét gyermekszínészként ô játszotta, 1959-ben. Nádasdy Kálmán, Major Tamás, a díszlettervezô Varga Mátyás és társaik neve fémjelzi azt a muvészeti
közeget, amelynek légköre Kiss Imrét egész eddigi pályáján elkísérte.

- Több mint negyedszázada vagyok kulturális menedzser. Nem éppen a legjobban keresô pályára léptem a múlt század hetvenes éveiben, amikor is, visszataláltam a kultúrához. Ám ennél nagyobb fizetséget és megfelelôbb feladatokat mégsem tudok magamnak elképzelni, mert szerencsére egybeesik a hobbymmal.
Vezetôként 1979-tôl lehet számolni a múltam: ekkor lettem a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója, s maradtam 1990-ig, mint alapító igazgató. Azt követôen az Országos, majd a Nemzeti Filharmóniát igazgattam ügyvezetôként, és ezután kerültem a Magyar Állami Operaházhoz, ahol majdnem 6 évig muködtem. Elôször itt is ügyvezetô igazgatóként, majd megbízott fôigazgatóként.
- Eszerint a munkásságában ez a 4. nagy korszak.
- A kultúra vonatkozásában legnagyobb korszakomnak a gyermekkoromat tartom. A családnak, a szüleimnek, a környezetemnek köszönhetôen úgy nevelkedtem, olyan élmények értek, hogy ekkor alakult ki bennem a kultúra szeretete. Persze, akkor még úgy gondoltam, hogy én is muvész leszek. Gyerekszínészként a Nemzeti Színházban voltam státuszban, akkor még volt ilyen pozíció, és komolyan odafigyeltek a színészpalántákra. A Nemzeti Színház nagy korszakában éveket töltöttem ott, miközben rádióztam, szinkronizáltam, filmeztem. Még most is mennek olyan filmek a Filmmúzeumban, olykor a tévében, amelyekben még néha meg is találom magam. Ebbôl a miliôbôl indultam, késôbb elkerültem, de nem kerültem vissza, mert nem vettek fel a Színmuvészeti Fôiskolára. Nyilván nem voltam elég tehetséges. De hát kamaszkorban ezt ki hiszi el magáról? Sokáig zenét is tanultam, s a zenei pálya lehetôsége is foglalkoztatott. Ezért még a konzervatóriumban is próbálkoztam. Ám ezekbôl az álmokból nem lett semmi.
- De ügyvezetô igazgatóként a kreativitása, a szervezôkészsége mégiscsak kibontakozott. Aki ilyen intézményt vezet, annak muszáj közel kerülnie a muvészetekhez, mert át kell tudni éreznie a muvészek helyzetét.
- Így van. Annak idején az Operaházat nem mertem volna elvállalni - Szinetár Miklós mellett második emberként - , csak azért, hogy ott legyek. Elmondhatom, hogy kívülrôl-belülrôl ismertem az operaházat, az operairodalmat, és ahogy teltek-múltak az évek, mind több régi tapasztalat köszön vissza, miközben persze egyre több új tapasztalatot is szerzek.

- Kérte, csak néhány hónappal a nyitás után készüljön az interjú, hogy minél több konkrét tapasztalata legyen.
- Mert mi nemcsak befogadó kulturális intézmény vagyunk. Gyakran valóban azt játsszuk, ami már máshol elkészült, és idehozzák. Bejelentkeznek és bérlik a termet, vagy valamilyen megállapodás alapján kerülnek be a produkciók. De léteznek saját musorszerkesztésu programok is. A Fesztivál Színházban s a Nemzeti Hangversenyteremben olyan, saját magunk által készített musorokat is bemutatunk, amelyek egyébként nem kerülnének közönség elé. És ezek bizony szintén jelentôs muvészeti események.
- Nem fogja-e vajon átvállalni a Muvészetek Palotája a kôszínházak szerepét?
- Nem, és errôl nem is lehet szó, mert mi nem is foglalkozunk prózával. Itt a tánc, a világzene, a komolyzene, a dzsessz és a kamaraopera kap elsôsorban otthont. Másrészt, hála a magas színvonalú magyar színházi kultúrának, minden színház megáll a lábán, és bármilyen konkurrenciát kibír.
Ugyanakkor mi nem is konkurálunk, sôt, épp ellenkezôleg: együttmuködést keresünk. Ilyen irányban is vezetem a házat, és minden munkatársamnak ezt a szemléletet szeretném a lelkébe vésni. Alapállásom és hitvallásom, hogy mi a magyar kultúráért vagyunk! Nálunk pódiumot, fórumot kell kapnia a magyar kultúra értékeinek. Mert az a dolgunk, hogy minél jobban megkönnyítsük a kulturális életet, és segítsük a kultúra különbözô résztvevôit. Az egyetlen kikötés, hogy megfelelô legyen a színvonal!
Itt van például az ország összes fôvárosi és vidéki komoly nagyzenekara, amely már mind fellépett itt, és jövôre is meghívtuk ôket. Még terembérletet sem fizet egyikük sem. Csupán egy feltételt szabtunk: musorukban mutassanak be egy kortárs magyar muvet.
Véleményem szerint nem szabad túl sok kongresszust sem rendeznünk, bár egy-egy nagyon magas színvonalú kongresszus a ház pozicionálása számára � még külföldi hírét tekintve � is fontos. Az idei év csonka év volt, mindössze 3 kongresszust bonyolítottunk le, de jövôre sem tervezünk többet! Még akkor sem, ha ez nagyon jó reklámhordozó azon túl is, hogy a konferenciák egy-egy, általunk kiajánlott esti programmal (zenekari vagy táncprodukcióval) is kiegészülnek.
- Önök nagyon jól együttmuködnek a Nemzeti Táncszínházzal. De vajon a tánc miatt nem kellett-e harcolnia? Nem kellett-e a táncot megvédenie? Nem jelentett-e a tánc jelenléte az Ön számára terhet vagy plusz feladatot?
- Egyáltalán nem. A tánc itt ugyanúgy a muködési koncepciónk része, mint a többi muvészet. Ami pedig a �harcot� illeti, inkább megértést és segítséget kapok. Azt hiszem, ez a ház szellemébôl is fakad, amihez talán nekem is van némi közöm. Itt se ellenségeskedés, se vitatkozás nem fordul elô! Voltak próbálkozások; de mindannyian gyorsan belátták, hogy ez a légkör kötelez! Egyértelmuvé vált, hogy egy ilyen létesítményben, a kultúra fellegvárában viszálykodásnak semmi helye nincs.

(A teljes interjú a TANCMUVÉSZET 2005/4-es számában olvasható!)

Balettvizsga �05
A Magyar Táncmuvészeti Fôiskola végzôseinek
bemutatkozása az Operaházban VI. 19.

Jósolni nem szabad! Mert meglehet, hogy a Magyar Táncmuvészeti Fôiskola most végzô évfolyamából néhányan igencsak kvalitásos muvészekké érnek azon társulatokban, ahová leszerzôdtek, vagy ahova majd továbbszerzôdnek. Erre mind az eddigi szakmai felkészítésük, mind a pillanatnyi felkészültségük és tudásuk jó alapot adhat.
Mindezt azért kell elôrebocsátanom, mert úgy tunik, az idei évfolyam nem a sztárpalántáké, hanem a demikarakter és karakterszólistáké, továbbá a jövô megbízható kartáncosaié.
A háromrészes koncertvizsga szerkesztése - az elôzô évekhez képest - egészét tekintve változatlan. A részleteket közelebbrôl nézve, azonban, mégis, valami mintha megbillent volna. Az I. rész rangos balettrészlete - a Don Quijote címu Petipa-balett divertissement-ja - nagy súllyal képviselte a balettklasszikát, a hozzá köthetô egzotikummal együtt. Flora Kajdani összeállítása minden végzôsnek adott feladatot, Sebestyén Csaba betanítása pedig biztosította a stílus tisztaságát.
A II. rész neoklasszikus fregmentumai - a két Balanchine-kompozícióval - mintha a tavalyi vizsgakoncertbôl maradtak volna itt, sajnos, kopva is annyit, amennyit az elmúlt év alatt csak lehetett. Nem is értem, miért kellett ugyanazt musora tuzni, mint egy évvel azelôtt!? Ilyen megoldásra a vizsgakoncertek félévszázada óta nem emlékszem....!
A III. rész modern bemutatónak, illusztrációnak szánt musorszáma: Vámos György dortmundi koreográfiájának részlete a balettmuvészet modern, sôt kortárs tendenciáit volt hivatva képviselni. Ám így, kiemelve a darab egészébôl, koncertvizsgai �zárószám� gyanánt nem vált be. Nem is válhatott, hiszen egy irodalmi cselekményu, tragédiába torkolló balett elôadásának épp a �felvezetéséül� szolgált. Hogyan is funkcionálhatott volna �lezárásként�?
Meggyôzôdésem, hogy ha a fôiskola vezetése mert volna merészebben szerkeszteni, és a Vámos-balettrészlettel kezd, akkor igaz, hogy a stílusok � tánctörténeti szempontból � fordítva sorakoztak volna egymás után, a vizsga érdekében azonban mindenképp ez lett volna a szerencsésebb. Miért is ne lehetett volna a kortárssal kezdeni � hiszen ebben élünk? Ez esetben a �kamara-jellegutôl� és �könnyu fajsúlyútól� haladtunk volna a neoklasszikán át a klasszikáig, és érkeztünk volna vissza az alma mater igazi profiljáig. Megmutatva: íme, ez a növendékek anyanyelve. Igy a divertissement-nal, mint diadalmas záróképpel végzôdhetett volna a koncert. (Félreértés ne essék: a látott sorrend is jó lett volna, feltéve, ha a harmadik rész valóban egy megfelelô �záró-fejezet�. Dehát, nem volt az�!)
A növendékek egyéni teljesítményeire térve, már elöljáróban le kell szögezni, hogy Sebestyén Csaba évfolyamvezetô balettmester � Balogh Bélával együtt � gondos és alapos munkát végzett. Sebestyén a VI. évfolyamban vette át a lányokat, de � betanítóként és próbavezetôként � a fiúk technikáján is sokat csiszolt. Teljesítményük ennek is köszönhetôen lett kiegyensúlyozott, amely a Don Quijote számos férfi-feladatának kivitelezésén is meglátszott.

Kaán Zsuzsa

(További részletek a TÁNCMUVÉSZET 2005/4-es számában olvashatók!)

Premier
Dr. Bôregér
A Budapesti Operettszínház bemutatója

Johann Strauss népszeru vígoperája - a Budapesti Operettszínház klasszikus repertoárdarabja. Kerényi Miklós Gábor (KERO) rendezésében - Kállai István és Böhm György átdolgozásában - azonban a Denevér új ruhát öltött: és Dr. Bôregér címmel újjászületett.
A felújítás premierje már korábban megtörtént, mégpedig - egy német utazásszervezô céggel való sokéves kapcsolatnak köszönhetôen - német nyelven, egy híres arisztokrata család számára szervezett turné során, Regensburgban. A családi kastélyban, ahol az Orlovszky-bálra még külön sztárokat is szokás felléptetni.
Senki ne gondolja azonban, hogy a friss budapesti premier azonos a kétrészes, Regensburgban játszott darabbal. Szeptember 23-24-én a magyar nyelvu bemutató - mind szcenikában, mind koreográfiában és rendezésben - számos változáson ment át, és ahogy manapság mondani szokás - abszolút módon fel lett tuningolva!
Újdonság, hogy a színház saját technikájának köszönhetôen a Dr. Bôregér egy monumentális, látványos show lett! (Egy nagypolgárról, akinek azért kell 8 napra börtönbe vonulnia, mert felpofozott egy adóellenôrt!) Mivel a darab utolsó mondata az, hogy �Mindennek a pezsgô volt az oka!�, a pezsgô s a pezsgôsüveg is �fôszereplôvé� vált. A süllyedôk, emelôk újszeru feladatokat kaptak, és újszeru hatást keltenek.
A Dr. Bôregér vérbeli zenés színházában azonban - hagyományos értelemben nincsenek táncbetétek. Minden, ami tánc, csak az énekesek kíséreteként jelenik meg, a tömeggel s a látványeffektekkel együtt! A tánc lehetôségeirôl kérdezem Lôcsei Jenôt, a darab koreográfusát, a színház balettigazgatóját.
�Igaz, a régi báli tánc kimaradt, sôt, a pezsgôdalnál a bál két részre is lett vágva: ez zárja az elsô részt, és ez kezdi a másodikat - meséli Lôcsei. - A négy képbôl álló két részes elôadásban viszont több más újítás is szerepel. A balettkar már a nyitányt is megtáncolja, valóra váltva Kerényi Miklós Gábor régi elképzelését. Érthetô, hogy nemcsak a zeneszerzô aranyszobra elevenedik meg, de Sigmund Freud, a pszichológia atyja is megjelenik. Jogosan, hisz Eisenstein úr és környezetében mindenki valami más akar lenni. Ezért a hagyományos elsô felvonást Kerényi direktor hozzáigazította a felújítás egészéhez. A polgári lakásbelsôben zajlik a reális cselekmény, ám egyszeriben vált a világítás, és egy szürreális csavart kap az egész jelenet. Mert mindenki alig várja, hogy más legyen, mint aki addig volt; s a párja is eltunjön a közelébôl, hogy valaki más léphessen a helyébe.

Kaán Zsuzsa

(A cikk folytatását a TÁNCMUVÉSZET 2005/4-es számában találják!)

 

Sztárinterjú
Keveházi Gábor
" Nagyon sok ország örülne, ha lenne egy ilyen társulata!"

A nemzetközi balettszínpadokon is ismert kiváló és érdemes muvész, a Kossuth-díjas Keveházi Gábor - az elmúlt évadban kiírt és elbírált pályázat gyôzteseként - már másodszor foglalhatja el a Magyar Állami Operaház balettigazgatói székét. És még el sem kezdôdött az idei szezon, máris egy nagyon jó entrée-val kezdett: Zorba címu balettjét nagy sikerrel mutatta be a Magyar Nemzeti Balett együttese az Athéni Muvészeti Fesztiválon.

- Milyen élményekkel gazdagodtak ezen a turnén?
- Elôször is fantasztikus volt fellépni a Herakleiosz Színházban, az Akropolisz tövében. Ez egy 5000 férôhelyes, igazi antik görög színház, amelyben a díszletet maguk a színházi romok alkotják. Vendégszereplésünk másrészt azért is volt felejthetetlen, mert velünk ünnepelte 80. születésnapját Mikisz Theodorakisz, a darab zeneszerzôje. Ôt nemzeti hôsként tisztelik ebben az országban. És annyira szeretik, hogy amikor megérkezett, akkor az 5000 nézô felállt, és állva tapsolt neki, még mielôtt a darab elkezdôdött volna. Elôadás után pedig együtt ünnepelhettünk, ami szintén nagyon nagy dolog.
- Ugyanakkor - más vonatkozásban - már az Ön második ciklusa elején jelentkeznek azok a nehézségek, amelyekre régóta lehetett számítani. Az együttes anyagi helyzetének rendbetételére gondolok, ami az Ön pályázatának egyik legjelentôsebb eleme volt. A mostani körülmények között hogyan látja a lehetôségeket? És mi lesz a jövôben?
- Én általában csapatmunkás vagyok, tehát nem egyedül szoktam dolgozni, és magányos vezérként irányítani, hanem igyekszem magam köré csapatot gyujteni. A megfelelô embereket, akik minden tekintetben szakértôk a maguk területén: jó titkárnôt, jó jogászt stb. Elvem, hogy az a jó igazgató, aki jó szakemberekkel veszi körül magát. Ami pedig az anyagiakat illeti, úgy gondolom, valóban válságos helyzetben van az egész operaház. Ez az állapot négy hónapig biztosan eltart, vagyis januárig az új vezérkar is nagyon nehéz helyzetben van. Utána hat hónapig � mondjuk egyszeruen így � �még nehéz lesz a helyzet�, de remélem, ezt követôen már egyenes pályára fogjuk tudni állítani a színházat. Letisztogatva a sarat: a sok rossz szerzôdést, a sok pénzkidobást, a sok fölösleges próbát, a sok fölösleges díszletépítést, éjszakai bontást. Talán anyagilag és erkölcsileg is rendbe fogjuk hozni a házat. Nem lesz könnyu, de ha az egészségi állapotunk engedi, akkor meg fogjuk csinálni.
- Önnek szintén célja volt az együttes teljes anyagi függetlenségének megteremtése. Ezzel korábban már az Ön elôdei is próbálkoztak, de nekik nem sikerült maradéktalanul. A jelenlegi nehéz gazdasági körülmények ellenére mekkora az önállóság realitása?
- Nagyon komoly tárgyalásokat folytattunk már, tehát elvileg megállapodtunk abban, hogy a balettegyüttes jövôre a házon belül önálló gazdasági egységként muködik. Ilyen státusza eddig még sohasem volt! Ezt a tényt be is jelentettem az évadnyitó társulati ülésen. De ahhoz, hogy megvalósulhasson, módosítani kell és a miniszternek jóvá kell hagynia a szervezeti és muködési szabályzatot, ezt követôen pedig egy vadonatúj kollektív szerzôdést kell kötni a szakszervezettel. Mindkét feladat folyamatban van, és úgy látom, most érkezett el az a történelmi pillanat, amikor ez megvalósítható. Lôrinc mester törekvése, amit 1972-ben elkezdett, azt hiszem, nekem fog sikerülni 2006 január 1-tôl.
- Akkor Ön történelmet fog írni! Szívbôl remélem, hogy sikerül. És ha még gazdaságilag is konszolidálódik a helyzet, úgy milyen muvészi célkituzéseket tart fontosnak?
- Legfôbb célkituzésem az együttes technikai, lelki és hangulati állapotának javítása. Nem mintha az együttesnek technikailag olyan nagyon komoly problémái lennének! Inkább azt gondolom, hogy az elôadásoknak az elôadásmódot illetô magyar sajátossága az, ami egy kicsit háttérbe szorult. Tehát a temperamentum, a sugárzás, az egyéniség! Az, hogy itt olyan táncosok léptek fel estérôl estére, mint Fülöp Viktor, Orosz Adél, Kun Zsuzsa, Havas Ferenc, Dózsa Imre, hogy csak néhány kiválóságot említsek. És volt-van egy olyan koreográfusunk Seregi László személyében, aki �házi� koreográfusként meghatározta az együttes arculatát, függetlenül a nagy orosz és a nyugati klasszikusoktól, a neoklasszikus Balanchine-tól és az olyan modernektôl, mint Béjart vagy Ailey. Mondhatnám még Fodor Antalt is, akinek 1982-ben készült rock-balettjét, A próbát hamarosan felújítjuk.
Ám az az igazság, hogy bármennyire is fontos a sokszínu hazai és nemzetközi repertoár ápolása és karbantartása, ezt a magyar arculatot a jövôben már az újaknak: a fiatal magyar koreográfusoknak kellene meghatározniuk. Az én feladatom, hogy megtaláljam azokat a fiatalokat, akik öt év múlva már az együttesnek szintén meghatározó alkotói lesznek. Végül legalább ilyen fontos, hogy hírt adjunk magunkról, hogy eredményeinket a világgal és a nemzetközi piaccal is tudassuk, és megfelelô PR-ral és marketinggel elkezdjük menedzselni az együttest.

Kálmán Tamás

(A sztárinterjú folytatása a TÁNCMUVÉSZET 2005/4-es számában olvasható!)

Š TÁNCMUVÉSZET, Minden jog fenntartva!

A tartalomból:

4 HÍREK itthon

6 BÚCSÚZÓUL
Tatár György (1921�2005)
Kaán Zsuzsa nekrológja

8 PROGRAMAJÁNLAT
A Nemzeti Táncszínház 2005. szeptemberi és októberi musora

10 KÖNYVJELZÔ
Seregi hármas tükörben � Wagner István recenziója
Kaán Zsuzsa kötetérôl

11 AKTUÁLIS
Szerkesztôi ajánlat

12 EXKLUZÍV
Kaán Zsuzsa: A Muvészetek Palotája a táncmuvészet új otthona
� Találkozás Kiss Imre vezérigazgatóval

14 SZTÁRINTERJÚ
Keveházi Gábor:
�Nagyon sok ország örülne, ha lenne egy ilyen társulata�
� Kálmán Tamás interjúja

KRITIKA
17 � Balett
Kaán Zsuzsa: Balettvizsga �05
� A Magyar Táncmuvészeti Fôiskola végzôseinek bemutatkozása az Operaházban

20 KÉPRIPORT
Új utakon... � ...az operaházi balettegyüttes ifjú koreográfusai
� Kerekes Emôke képriportja

KRITIKA
22 � Néptánc
Truppel Mariann:
�Szakmát választottunk, de hivatást kaptunk!� � A tagozatok 30 éve

24 � Kortárs tánc
Wagner István: Mayfly II.
� Seregi Viktória és csapata Budapesten és Németországban

PREMIER
26 � Zenés színház
Kaán Zsuzsa: Dr. Bôregér
� A Budapesti Operettszínház bemutatója

TUDÓSÍTÁS
28 � EuróPAS Magyar Táncdíj
Bálint-Cherdron Erzsébet:
Tánccal Európában � Még egyszer a II. Nemzetközi EuróPAS Gáláról

29 � Néptánc
Dezsô László: Ister Granum Népmuvészeti Fesztivál

30 � Versenytánc
Rollinger Károly: XI. Zánkai Gyermek és
Ifjúsági Táncfesztivál és IV. Diákolimpiai Táncverseny

VILÁGTÜKÖR
32 Dr. Dienes Gedeon:
Gyejsztvo � Nemzetközi Táncfesztivál Moszkvában

34 Dr. Dienes Gedeon: A modern tánc korai évei Magyarországon
� A Moszkovszkoe Gyejsztvo 2005 nemzetközi konferencia elsô elôadása

36 Hézsô István:
A balettvilág mai csodája � A III. Bournonville Fesztivál Koppenhágában

39 CONTENTS

EXCERPTS
40 Dr. Gedeon Dienes: The early years of the modern dance in Hungary
� The first seminar of the Moskovskoe Deistvo 2005 International Conference

41 István Hézsô: Nowadays wonders of the
Ballet World � The 3rd Bournonville Festival in Copenhagen

____________________________________________________________

Nádasi Myrtill:
50 éves évfordulóját ünnepli a Béjart Ballet

Lassan 40 éve lesz, hogy a párizsi Palais des Sports megtelt arénájában egy ifjú és lelkes, új házas, újonnan nyugatra érkezett lány bámulattal élvezte Maurice Béjart együttesét.
Színváltozás: 2005-ben, az évek által kissé már megviselve, de ugyanolyan lelkesedéssel és bámulattal ülök a Palais de Sports nézôterén. Béjart-t nem mindenki szereti, fôleg az angol kritikusok írnak róla kissé lenézôen. Populista, néha vulgáris hatásvadászattal vádolják. A világ többi része - én is idetartozom - nem ért egyet a kissé soviniszta angolokkal. Béjart-nak fantasztikus színpadi érzéke van, ezzel csábítja el, fogja meg a közönséget, amelynek többsége boldogan alá is veti magát a csábításnak. Franciaországban a jegyszedô (borravalóért) a helyedre kísér és azt mondja: �bon spectale�, ami annyit jelent, "élvezze az elôadást". De angolul a "spectacle" szó nem elôadást jelent, hanem látványosságot, mutatványt. És ez a különbség Béjart koreográfiái és más balettelôadások között. Béjart mindig egy "látványosságot" produkál.
A francia táncos már fiatalon megalakította saját együttesét (innen datálódik az 50 év), amelyet hamarosan követett a Ballet of the 20th Century (A XX. század balettje�) nevu társulat Brüsszelben, majd a jelenlegi, Lausanne-ban muködô együttes. Az idei párizsi szezonra, melynek címe: l�Amour - la Danse, a mester régebbi, sikeres muveibôl állította össze a musort. Az est innovációja volt, hogy a részletek nem csak egyszeruen követték egymást. Béjart mindegyik közé kis közjátékot komponált, néha zenével, néha szöveggel, ezáltal a musor muvészi egységet alkotott.

(A folytatást megtudhatják a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat legújabb, 2005/3-as számából)

Kapusi Éva:
"Az együttes fôvárosunk nevét viseli!"
Beszélgetés Földi Bélával az EuróPAS-díjas Budapest Táncszínház külföldi évadjáról

A Budapest Táncszínház a 2004/2005-ös színházi évadban több külföldi színpadon is fellépett, méltón képviselve mind a szakmai díjat, mind a hazai táncéletet. Errôl kérdezem Földi Bélát, a társulat muvészeti vezetôjét.

� Úgy gondolom, az együttes minden külföldi szereplése a közelmúltban és a régmúltban is nagyon fontos volt: igyekeztünk képviselni a magyar táncéletet és a magyar táncosok felkészültségét. Most EU-tagként még sokoldalúbbá fejleszthetnénk ezt a kulturális kapcsolatot.
� Milyen találkozások elôzték meg a hollandiai együttmuködést ?
� Évek óta dolgozunk holland muvészekkel. Glenn van der Hoff régi jó barátunk, már két alkalommal is készített darabot az együttesnek. A kitunô koreográfus-táncossal, Neel Verdoorn-nal szintén régóta dolgozunk együtt. A minden évben meghívott tanára a Thália Színházban megrendezett nyári kurzusainknak. Neel 1997-ben készített egy darabot a Budapest Táncszínháznak. A musor második felében a Közép-Európa Táncszínház lépett színpadra a magyar származású Krisztina de Chatel munkájával. Ekkor látta Krisztina a Budapest Táncszínházat.
� Látta és megszerette...!
� Komolyan mondom, így történt! Krisztina 2004-ben felújította a Föld címu produkcióját, amely a modern táncmuvészet egyik klasszikusának számít, és magyar táncosokkal együtt mutatta be a Holland Fesztiválon. Természetesen nagyon örültünk a felkérésnek. A holland-magyar kulturális évad alkalmából elôször szeptemberben idehaza, az Artus Stúdióban tartottunk 4 elôadást, hatalmas sikerrel. Majd ôsszel további 4-4 elôadásunk volt Hágában, emellett az én két darabommal is felléptünk Arnhemben. A magyarországi elôadáson a holland nagykövet is tiszteletét tette.

(A folytatást elolvashatják a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2005/3-as számában)

Wagner István:
Tybalt, a neopunk
A Szegedi Kortárs Balett premierje a Muvészetek Palotájában

A darab a nôkrôl is lerántja a leplet: a kezdô képben a fülig szerelmes Rómeó (Fodor Zoltán) ismételt közeledési kísérleteit Rosaline (Palman Kitti) mindannyiszor durván elutasítja. Keménysége késôbb - a Tybalt iránti, érzéki vonzalmában - persze sokkal árnyaltabbá válik. Ám a tömegjelenetben, amely egy bárban férfias kegyetlenségbe torkollik, Benvolio több menetben zajló összeverése során a fiúk után a lányok is csak színlelik a segítôkész gyöngédséget, hogy aztán annál lelketlenebbül hagyják magára a vérben fetrengô áldozatot.
Mellesleg Rosaline eleve nagy szerepet kap, folytonos átjárását az egyik �táborból� a másikba akár jelképesnek is vehetjük az ellenségeskedôk azonosságának hangsúlyozására. A nyakigláb Mercutio (Haller János) és Tybalt (Juronics Tamás) alakját nézve, elôbbi döbbenetesen emlékeztet az utóbbi fiatalkori énjére; miként a két családfô, Capulet (Pataki András) és Montague (Gulyás István) torzsalkodása is hasonlít egymásra. "Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz". Valójában a fehér melegítôbe öltöztetett Rómeó olykor kamaszosan meggondolatlan viselkedése és a pirosmezes Paris (Finta Gábor) nekikeseredetten meg-megújuló udvarlási rohama is mintha kölcsönösen kiegészítené egymást. Udvarlását a leány apja és a címszereplô "kedves rokon" tevôlegesen támogatja, akár némi tömény ital segítségével is (az éjjeli szerenád vagy a lánykérés jeleneteiben).

(A folytatást a TÁNCMUVÉSZET címu folyóirat 2005/3-as számában olvashatják)

A tartalomból:

4 Hírek itthon
5 Hírek külföldön

8 Búcsúzóul
Hézsô István:
Raisza Sztrucskova (1925-2005)

Programajánlat
9 A Nemzeti Táncszínház 2005. júliusi és augusztusi musora
9 Keszthelyi Táncpanoráma

10 Aktuális
Szerkesztôi ajánlat

XII. EURÓPAS MAGYAR TÁNCDÍJ
11 A TÁNCMUVÉSZET szakmai díja és a II. Nemzetközi EuróPAS-Gála védnökei és szponzorai
12 Sajtótájékoztató a Belcanto Étteremben
13 Sajtótájékoztató és az oklevelek, kituzôk átadása a Budapesti Operett Színházban
14 A XII. ünnepélyes díjátadás a Budapesti Operett Színházban
15 II. Nemzetközi EuróPAS Gála � I. Rész � Kanyó Béla képriportja
16 II. Nemzetközi EuróPAS Gála � II. Rész � Kanyó Béla képriportja
17 Pillanatképek a fogadásról � Kanyó Béla képriportja

SZTÁRINTERJÚ
18 Kriston László:
�A musical a film kiteljesedése!� � Velencei találkozás Stanley Donennel

INTERJÚ
20 Kapusi Éva:
�Az együttes fôvárosunk nevét viseli�
� Beszélgetés Földi Bélával az EuróPAS-díjas Budapest Táncszínház külföldi évadjáról

TUDÓSÍTÁS
� Modern balett
22 Roboz Ágnes:
Levél Eck Imrének

KRITIKA
� Kortárs tánc
24 Wagner István: Tybalt, a neopunk
� A Szegedi Kortárs Balett premierje a Muvészetek Palotájában

� Néptánc
26 M. Nagy Emese: Ki népei vagytok?
� A Honvéd Tánceszínház új néptáncestje a Thália Színházban
28 M. Nagy Emese: Tündérmese
� Zsuráfszki Zoltán néptáncjátéka gyerekekkel a Nemzeti Táncszínházban

TUDÓSÍTÁS
� Versenytánc
30 Rollinger Károly: Savaria 2005
� 40. Nemzetközi Táncverseny Latin Európa Kupa, Szombathely
32 Rollinger Károly: Savaria 2005
� IV. Nemzetközi Latin Open, Szombathely

Világtükör
34 Nádasi Myrtill:
50 éves a Béjart Ballet

FOLKLORISZTIKA
36 Falvay Károly: A táncban önmagát kell megtalálnia a táncosnak!
� Gondolatok a VII. Molnár István Országos Koreográfus verseny alkalmából

 

___________________________________________________________________

 

Kaán Zsuzsa
Mayerling
a Magyar Állami Operaházban

Harangozó Gyula balettigazgató tárgyalási stratégiájának és taktikájának, továbbá a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi színvonalának volt köszönhetô, hogy a Mayerling címu MacMillan-balettet London végre odaadta Budapestnek. Ez korábban - a magyar történelmi vonatkozások és jeles szakemberek (például Roboz Ágnes) közbenjárása ellenére - sem sikerült.
A Royal Balett társulatából ráadásul egyenesen az 1978-as premierszereposztás két tagja: David Wall (Rudolf) és Lynn Seymour (Vetsera Mária) utazott ide, hogy a Magyar Állami Operaházban betanítsa a darabot. A Liszt Ferenc muveibôl John Lanchbery által összeállított és balettzenévé hangszerelt zenei anyag tökéletes akusztikai hátteret nyújt a súlyos témához; a pompás díszletek között parádés jelmezekben táncolnak a szereplôk. A táncmu atmoszférája - szinte minden részletében illeszkedik a 19. század második felének arisztokrata miliôjéhez; a balett - kiállítását tekintve - tökéletesen harmonizál az Ybl-palota belsô terével.
A budapesti Mayerling igazi ékessége azonban maga a társulat! Londonban járva az ember irígykedve nézi a kristálytiszta balettelôadásokat, és sóvárogva gondol arra, vajon miért is nem lehet részese egy-egy ilyen élménynek idehaza? Csak azáltal, hogy a Mayerling hozzánk került, gyôzôdhettünk meg arról, hogy a hazai "királyi" balett-társulat is képes a nyugatról jövô, egész estét betöltô neoklasszikus balettmuvek tolmácsolására.
Mindkét szereposztásban nagyszeru teljesítményeket, igazi muvészi kvalitásokat fedeztünk fel. A fôszerepben ifj. Nagy Zoltán a trónörökös önpusztító magányát, ôrületbe torkolló enerváltságát hangsúlyozta; míg Solymosi Tamás alakítását inkább a koronaherceg katonás eleganciája, majd eluralkodó kábítószeres depressziója határozta meg.

A cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2005/1-os számában olvashatják!>>

Hézsô István
Hófehérke és a 7 törpe
Ifj. Harangozó Gyula koreográfusi debütálása az Erkel Színházban

Bruno Bettelheim, a korszakos amerikai-osztrák származású kultúrtörténész-pszichológus egy egész könyvet szentelt a meséknek: A mesék haszna a téma érvényessége miatt a balettkoreográfusok-dramaturgok-táncosok és a balettománok �kis kátéja� lehetne, ha valaki venné a fáradságot, és olvasgatná. Persze ilyen háttérfilozófiai erôsítés nélkül is mehet a dolog. Mint ahogy ez esetben is.
Meglepô, hogy az Erkel Színházban milyen érett és koherens táncjáték született; vagy ahogy mostanában néhány nyugati tánckritikus használja a terminus technikust: �dansical� � ha van musical, miért ne lehetne dansical is, mint ahogy, szerintem, tulajdonképpen ez a mu is az.
Harangozó a hályogkovácsok vakmerôségével nyúlt a Grimm-testvérek meséjéhez. Nem pszichologizálta agyon, nem tekerte ki, nem is "modernizálta" a mese anyagát - nyilván szem elôtt tartva az önként vállalt mottót: �Kellene egy jó gyerekbalett az Erkel Színházba!�. Muvéhez Kocsák Tiborral iratott zenét, és az anyag - bár a szóval nehezen lehet barátkozni - �hasznos� balettzenének bizonyult: ritmikailag, hangulatában is maradandó lett. Még a ruhatáron túl is maradt belôle a nézôben egy-egy dallamfoszlány.
Bár a darab címe:
Hófehérke és a 7 törpe,
Hófehérke figurája kissé haloványra sikerült. Még akkor is, ha mindkét szereposztás címszereplôje: Tsymbal Irina és Boros Ildikó is hiteles, szimpatikus figurát formált. Aki viszont domináns a darabban, az az "uralkodónôi" mostoha. Hágai Katalin és Irina Tsygankova alakításaikban - technikailag és szerepfelfogásban is - mindketten remekelnek.
Mégis, ami a leginkább nyomot hagy a nézôben, az a törpék sikeres karaktere. Mert velük együttérzünk, és ôk valamennyien és jó lépésanyaggal megalapozott, nagyon is élô figurákként jelennek meg. Már puszta behozataluk is tapsra fakasztja a gyerek- és felnôtt közönséget. A csákányokkal bebicegô, egymás vállát fogó törpék �viszik� az elôadást. Bár Harangozó nem sokat törôdik a kis emberek méretével, jelenlétük mégis igazi trouvaille. Valamennyien kitünô színészi és táncos alakítások - ki gondolta volna, hogy a Magyar Nemzeti Balettben ennyi remek karakterszínész és -táncos van. A darab címe akár az is lehetne, hogy Kuka és a többiek! Delbó Balázsról mindig is tudtuk, hogy - megkülönböztetetten - nagyszeru táncos, de hogy ennyire jó színész, az csak most derült ki igazán. A �másik� - szándékosan nem írtam �másodikat� - szereposztás is teljesen egyenrangú alkotás. Kerényi Miklós Dávid - közhely, de higgyék el, mert igaz - motorja, értelme és központja az elôadásnak. Mindkettôjük technikai bravúrja, az óriási ugrások, amelyek sokszor már horizontális pózokba mennek át, színészi-táncosi telitalálatoknak számítanak.

A cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2005/1-os számában olvashatják!>>

M. Nagy Emese
Hétvége a néptánc jegyében
Újévköszöntô - Néptáncantológia 2004

Az elôzô év legjelesebb koreográfiáit felvonultató Néptáncantológia minden esztendôben az amatôr táncegyüttesek egyik legfontosabb seregszemléje, hiszen az Erkel Színházban több mint kétezer fôs nézôközönség elôtt mutatkozhatnak be a magyar nyelvterület legkülönfélébb tájairól érkezô csoportok.
Örömteli, hogy sok fiatal koreográfus muvével találkozhattunk mind a két napon. Ez is bizonyítja, hogy folyamatos az alkotói és vezetôi utánpótlás az együtteseknél. Sôt, a Martin György Néptáncszövetség alkotói díját is egy fiatal pár: Tiszai Zsuzsa és Lovas Bálint, a debreceni Hajdú Táncegyüttes vezetôi vehették át. Ôk voltak egyébként a Gyermekantológia legötletesebb produkciójának is a szerzôi. A rátóti csikótojás meséjét feldolgozó művük - koreográfiájával és zenei kíséretével is - kiemelkedett a musorból. Talán ha a kíséret élôben szól, darabjuknak még nagyobb hatása lehetett volna.
A gyermekprogram másik sikeres produkciójaként Széphalmi Zoltán: Galgagutai táncok címu kompozíciója egy - néptánc szempontjából - eddig ismeretlen falu tánckultúráját mutatta be a gödöllôi gyerekekkel. Ízes elôadásuk jókedvű és bíztató befejezése lett a gyermekcsoportok műsorának.
Azt gondolom, rá is fért a biztatás a hosszú musorfolyam alatt elpilledt nézôseregre. Stílusosan táncoló, szépen felöltöztetett gyerekeket láthattunk ezen a kissé hosszúra nyúlt vasárnap délutánon. Meggyôzôdhettünk arról, hogy az iskolai és együttesi néptáncoktatás jó mederben folyik; örvendetes, hogy egyre több gyermek ismerkedhet meg magas színvonalon kultúránknak ezen értékes szeletével.

A cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2005/1-es számában olvashatják!>>

 

A tartalomból:

4 Hírek itthon
5 Hírek külföldön

6 PROGRAMAJÁNLAT
A Nemzeti Táncszínház 2005. áprilisi és májusi musora

8 KÖSZÖNTJÜK A SZÜLETÉSNAPJÁN
Kaán Zsuzsa: Dr. Dienes Gedeon 90 éves

9 AKTUÁLIS
Szerkesztôi ajánlat

10 Táncesemények a tavaszi fesztiválon

11 EXKLUZÍV
�A 25 éves Budapesti Tavaszi Fesztivál Európa 25. legjobb fesztiválja!�
� Találkozás Zimányi Zsófia fesztiváligazgatóval
� Kaán Zsuzsa interjúja

14 KARTÁNCOSOK REFLEKTORFÉNYBEN
�Az elsô tíz évem volt fantasztikus!�
Beszélgetés Lencsés Évával
� Macher Szilárd interjúja

KRITIKA
� Balett
16 Kaán Zsuzsa: Mayerling
� A Magyar Nemzeti Balett bemutatója a Magyar Állami Operaházban

21 Hézsô István: Hófehérke és a 7 törpe
� Ifj. Harangozó Gyula koreográfusi debütálása az Erkel Színházban

24 � Kortárs balett
Kaán Zsuzsa: Debütál a Debreceni Balett

26 � Néptánc
M. Nagy Emese:
Hétvége a néptánc jegyében � Újévköszöntô � Néptáncantológiák 2004

28 KÉPRIPORT
� Operabál
Pillanatképek a 10. Budapesti Operabálról

29 TUDÓSÍTÁS
� Néptánc
Dezsô László: 50 éves a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttes
� Jubileumi musor Dorogon

30 VENDÉGEINK LESZNEK
Kálmán Tamás: Fantastic Dance Show
� Vadim Jelizarov Táncszínháza az Erkel Színházban

32 VILÁGTÜKÖR
Kaán Zsuzsa�Nathalie Lude: 33. Prix de Lausanne

 

______________________________________________________________________

 

 

Truppel Mariann:
" Fantasztikusan nagy a musorkínálatunk"
Találkozás Novák Ferenccel

Novák Ferenccel, a Honvéd Együttes muvészeti vezetôjével reggel lehet még beszélgetni, azután elkapja a gépszíj, és a nap minden percére jut számára valami fontos elintézni való. Egy telefon Kallós Zoltánnak Erdélybe, valami szép viselet ügyében az új musorhoz; egy jövô heti elôadás hanganyagának megszerzése a muszaktól; új bemutatók és próbák idôpontjainak egyeztetése a színészekkel; egy kis megbeszélés Foltin Jolánnal; aláírás ide, aláírás oda; hogy a tánckarvezetô irodájában elkészült új bútorok jogos kritikájáról - az asztalosmestert illetôen - ne is beszéljünk...
Mégis úgy nézem, Novák Ferenc jól bírja a tempót. Sôt, tán még unatkozna is e pörgés nélkül. Szerencsénkre, azért akadt néhány nyugodt percünk is ...

- Milyen új bemutatóval készül a Honvéd Táncszínház a Tavaszi Fesztiválra?
- Március 29-én a Ki népei vagytok 2. részét: az Erdélyt mutatjuk be a Nemzeti Táncszínházban, a tavaly elkészült és már sikerrel játszott I. rész: a Dunántúl, Tiszántúl folytatásaként. Mint az elôzô alkalommal, most is Foltin Jolán a rendezô és a szerkesztô, a táncetudöket pedig a Honvéd-alkotómuhely fiatal koreográfusai állítják össze. Már több musorban bizonyíthatott koreográfus-betanítóként Béres Anikó, Hortobágyi Gyöngyvér, Ertl Péter, Lengyel Szabolcs, Makovínyi Tibor, illetve Horváth Zsófia, aki már a Szekérbölcsô címu, egészestés muvel is bemutatkozott. Nagyon szép gyujtéseket találtak, és tanítanak be a szinte kifogyhatatlan gazdagságú erdélyi táncanyagokból. S ha van idôm bekukkantani a terembe, azt látom, a táncosok is szívesen és jókedvuen gyakorolnak, készülnek.
- És mikor megy be egy kicsit hosszabb idôre a terembe? Készül-e új Novák-mu, vagy legalább felújítás?
- Hát, ez az! Pedig a Táncszínház nagyon szeretné musorára tuzni a még futó mesejátékaink mellett az együttes régebbi tematikus muveit: a Magyar Electrát, az Antigonét, A helység kalapácsát és persze, akár új muveket is. De ezekre egyszeruen nincs idô. Azt mondtam a gyerekeknek, hogy lassan elfelejtenek minket Magyarországon, ha ennyit utazunk külföldre és nem járjuk úgy az ország színpadait, mint régen. Most kicsit sok volt a külföldi fellépés, bár az ottani taps is szívmelengetô...
- Meséljen egy kicsit az elmúlt félév "ámokfutásáról"!

A választ és a cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2004/6-os számában olvashatják!>>

Kartáncosok reflektorfényben

Tizenöt perc hírnév - Andy Warhol szerint ennyi mindenkinek jár életében. Új sorozatunkban olyan balettmuvészeket mutatunk be, akikrôl kevés szó esik a médiában, a szaksajtóban is legfeljebb mondatok-félmondatok jutnak nekik, de muvészetükkel sokszor örvendeztetik meg a közönséget. A munkához való hozzáállásukkal, emberi tartásukkal sokszor példát mutatnak kollégáiknak is. Pályájukon talán elôször kerülnek a figyelem középpontjába, a "reflektorfénybe" ezek a címzetes magántáncosok és kartáncosok, pedig - akár olvasható a nevük a szereposztásban, akár nem - nekik is jelentôs részük van egy sikeres elôadás létrehozásában.

Macher Szilárd:
" A játékot élvezem"
Beszélgetés Gál Gabriellával

- Aki látott már színpadon, abban biztosan megfogalmazódott a kérdés, hogy honnan ered, és mibôl táplálkozik a tánc iránti szeretet, amely belôled sugárzik.
- Nem tudom, hogy igazán táncszeretetrôl van-e szó nálam, mint inkább színpadszeretetrôl. Nekem igazi varázs a színpadi jelenlét, a színpadi játék. A tánc nehézségei akadályt jelentenek ebben, ugyanis minden mozdulatért meg kell küzdenem, mert belôlem a látszat ellenére sem "árad" könnyedén a tánc. Sajnos nem sokszor volt lehetôségem olyan szerepekben színpadra lépni, amelyekben a játék a meghatározó...
- Felmerült-e valaha benned, hogy színészként is megmutatkozz?
- Talán eljátszottam a gondolattal, de nem vagyok vállalkozó típus. Inkább arra törekedtem, hogy az adott szerepben mindig a legjobbat nyújtsam. Az életben sok feladatunk van, mindegyiknek meg kell felelnünk. A pálya és a család az összes energiámat felemészti, másra nem nagyon marad belôle.
- Mibôl meríted az erôt a mindennapos gyakorláshoz?
- A tanulóévekkel együtt 35 éve táncolok, ez mindennapos gyakorlás nélkül nem menne. Jellemzô rám, hogy menekülök azokból a szituációkból, amelyekben szenvednem kell, vagy nem érzem jól magam. Ezért ösztönösen megpróbálom megtalálni a szépséget a gyakorlásban. Elmélyülök benne, mert úgy sokkal könnyebb. Amikor megfogom a balettrudat, egyértelmuvé válik minden: kizárom a hétköznapi gondokat, csak magam vagyok. Ez biztonságot ad, megnyugtat, mert gyermekkorom óta jelen van az életemben. Azonnal magamra találok, olyan, mintha meditálnék.

 

A cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2004/6-os számában olvashatják!>>

Kaán Zsuzsa:
Siratófalak
A Magyar Fesztivál Balett bemutatója

Markó Iván új modern balettestje - szórólapja szerint - "a zsidó kultúra és emberség, valamint személyes élmények és a történelmi tragédiák érzékeltetésével" kíván a mai nézô szívéhez és agyához szólni. S valóban: ez a nagyhorizontú szerzôi szándék teljesül a három táncmubôl, három fejezetbôl összetevôdô színházi este végére.
Talán az elsô, a Káin és Ábel a legegységesebb, táncban a leggazdagabb, miközben a legidillikusabb és ábrázolásmódját tekintve a legrealisztikusabb is. A bibliai történet Markó fantáziája szerint bomlik ki és fejlôdik táncdrámává. A szülés-születés, majd a felcseperedés mozzanataiban már az anya és a két ikerfiú viszonya, a fiúk ellentétes karaktere, Káin irígysége, anyja iránti kisajátító vonzódása, testvéri féltékenysége is megfigyelhetô. Hármuk kapcsolatába új motivumot hoz a Lány - az idealizált nôiesség szimbóluma - , akit Káin szemel ki magának, de akinek Ábel kell! Varázslatos, amint - hamvas nimfaként - a sziklák közti vízesésnél fürdik. �Cherchez la femme!� Itt is ez a vezérmotívum. Káin szexuális vágya s kudarca az egyik oldalon, Ábel és a Lány szerelme a másikon: mindez akkora kontrasztot jelent, hogy nemcsak elmélyíti a testvérek közti konfliktust, de az önmagát dinamikus szólójában felhergelô, kétségbeesett Kaint ôrült tettre: testvérgyilkosságra is készteti...
... Az emberiség bibliai ôstörténetébôl merészen a XX. századba lendül a második darab, amely önmagában is triptichonként kezelendô. A
Jiddische Mame (Zsidó anya)
a Holocaust 60. évfordulója alkalmából készült, és Markó ismert társadalmi érzékenységének, ha tetszik: politizáló-aktualizáló képességének újabb iskolapéldája. Mert nem elég, hogy �emléket állít" - a fiaikat már-már szentimentális érzelmességgel imádó zsidó anyáknak (I. tétel). A címszereplô (Loósz Krisztina) fanatikus odaadással kényezteti "szerelmetes" fiát (Nyári Gábor), akit náci pribékek ragadnak el tôle (elviszik, halálba kergetik), az anyát pedig a tiszt (Markó Iván) megerôszakolja. Késôbb a fogolytáborban kislányaival együtt látjuk ôt újra. Megható látvány hármuk törékeny alakja, és a szeretet, mely a halál küszöbén is megmaradt (II. tétel). Mintha ezt irígyelné el tôlük a foglyok ôre (Markó Iván), aki az anyát elôbb kicsi gyermekeitôl is megfosztja, egyikük babáját pedig a szeme láttára széttépi.

 

A cikk folytatását a TÁNCMŰVÉSZET címu folyóirat 2004/6-os számában olvashatják!>>

 

 

 

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.tancmuveszet.hu