intraperszonális opera

2006. február 18-19. MU Színház

"Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok­: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat­; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye, időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok.

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve.

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?"

 

Írta és rendezte:Ágens
Látványtervező képzőművész, videomovie:Tasnádi József

Ének: Ágens, Szent Efrém Bizánci Férfikar
Zenészek: Jávorka Ádám brácsa, Stollár Xénia viola da gamb, Mogyoró Kornél percussion

Táncos: Négyesi Móni

Zene: Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám

Koreográfus, fényterv: Gergye Krisztián

Jelmeztervező:Béres Móni

Maszk:Károlyi Balázs

Hang:Boudny Ferenc

Fény:Hajas Attila

Bemutató: 2005. november 9. 20 óra Trafó

 

A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang.

A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik.

 

 

A Tér

A csupasz tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő szövegfolyamot vetít Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem �olvasható�, �hallható�, soha nem �kerül elő�. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '

Ágens

 

Ágens: Purcell piknolepszia

 

A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus �célja� kiszakadni az időből, megbillenteni a megélt világ egyensúlyát. Eredménye a �távollétben töltött�, megbontott idő. Az előadásban H. Purcell zenéje az, ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, melyek leginkább az angyalok �nyelvén� szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek, öszeillesztve Ágens �a barokk opera ihlette, a transzcendenst célzó �áriáival��1. A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít. A nézők belépnek a már �megkezdett�, vagy �bizonytalan időktől így folyó� történetbe, s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet, hanem a történet érzetét, belső ideáját viszik ki a térből.
A színpadon megjelenő lények és képek jelekként funkcionálnak, megjelenésükkel erősítik vagy gyengítik az egyénre szabott történet erejét, mint valamely hamis vagy igaz �játék� döntnökei. Nincsenek csúcspontok, hiszen folyamatosan csúcspontok vannak... az emberi elme letisztult belső vízióit láthatjuk itt, a tiszta hang extázisát. Egyértelmű, tiszta formák, kísértés nélküli állóvilágok, átlátható rendszerek, az emberi lény harmónia és egység utáni hihetetlen vágyakozásának titkos, belső leképezése a Purcell piknolepszia.
Ágens beskatulyázhatatlan, szférikus hangja és Gergye Krisztián �a különleges jávai táncból építkező, csak Gergyére jellemző mozdulatsorai�2, melyek a Tenebrae c. előadásban már találkoztak, ahol is a sötétség és a Daimón problémakörét dolgozták fel, most Tasnádi József képzőművész segítségével a �felső világok� felé fordulnak, azt szeretnék kutatni és megjeleníteni.
A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriuma döntése alapján a 2003/2004 évadban A legjobb alternatív előadás díját kapta a Purcell piknolepszia.

1. in Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai lapok 2003/10-11.
2. u.ott.

 

A legjobb alternatív előadás díja a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriumától, 2004

Írta és rendezte:
Ágens

Ének:
Ágens, Kiss Viktória

Koreográfus:
Gergye Krisztián

Előadók:
Kulcsár Vajda Enikő
Gergye Krisztián
Négyesi Móni
Szabó Csongor

Közreműködik:
Stollár Xénia viola da gamba
Jávorka Ádám brácsa

Díszlet és látvány:
Tasnádi József képzőművész

Jelmeztervező:
Béres Móni

Zene:
H. Purcell, Ágens

Fényterv:
Gergye Krisztián

Smink:
Károlyi Balázs

Hangmérnök:
Boudny Ferenc

Fény:
Totó

Fotó:
Szabó Péter