Sikerült
túlszárnyalni az eddigi szlogent: "kétszáz táncos egy színpadon"
helyett hétfőn este kétszázhetvenen léptek fel az Operaházban,
tizenhét koreográfus darabjában. A 15. Magyar Sztárgála - megújulását
tekintve - a vele egyidős Táncművészet című folyóirat főszerkesztőjének,
Kaán Zsuzsának kivitelezésében másfél évtizede valóban a szakma
ünnepévé vált, amikor egy esztendőben egyszer az ország legkiválóbb
profi és amatőr társulatai szerepelnek együtt, a néptánctól a
baletten át a show-műsorokig.
A hagyományörző folklórtársulatok közül Timár Sándor illetve Juhász
Zsolt jóvoltából népszerű erdélyi feldolgozásokkal indítottak
a Csillagszeműek és a BM Duna Művészegyüttese. Az anyaországi
termésből utóbbiak Farkas Zoltán koreográfiájában Kodály híres
és hervedhatatlan Kállai kettősét is bemutatták, míg a Magyar
Állami Népi Együttes Horváth Csaba-Sebő Ferenc: Pannon freskó
című produkciójából adta elő a nők keletiesen érzéki Boszorkánytáncát
és a férfiasan markáns finálét. A hazai nemzetiségeket egyrészt
a Fáklya Horvát Művészegyüttes képviselte Kricskovics Antaltól
a Dodole régebbi, de most is frappáns esővarázslásával, a Honvéd
Táncszínház pedig Diószegi László és a Hegedös Együttes Fekete
gyöngyök című előadásából külvárosi cigány mulatsággal aratott
sikert.
A spicctechnika klasszikus és modern irányzatai között lavírozoó
stílusokból adott drámai ízelítőt a Magyar Nemzeti Balett, egyrészt
Andrea Merlo-Ligeti György: Bizonytalan harmóniájának három párjával,
másrészt Lukács András-Philip Glass: Örvényének kettősével. A
közönség hosszasan ünnepelte Seregi László Shakespeare-trilógiájának
első darabját, a most húsz esztendős és százhatvan előadást megért
Rómeó és Júliát, amelyet a premier eredeti szereposztásában Volf
Katalin és ifj. Nagy Zoltán idézett az erkély-jelenettel. A vidéki
társulatok közül a pécsiek novemberi premierjükből tartottak szakmai
előzetest, Jurányi Patrick-Weisz Nándor: A Notre Dame-i toronyőr
romantikus témájára korszerű eszközökkel is megható mozgásnyelvet
kreált. A győriek is vadonatúj darabjukból - William Fomin-Mozart:
Giovannijából adtak látványos "kóstolót" az álomjelenettek,
míg az utóbbi esztendőkben konszolidálódott debreceniek Egerházi
Attila�Piazzolla/Veloso: A szív küldi című paródiája révén a ritka
madárnak számító humor is érvényesült a táncszínpadon. A forró
latin-amerikai ritmusok egyben az átmenetet is jelentették az
est utolsó harmadához. A korábbi évekkel ellentétben most a standard-táncokat
nem különálló csoportok mutatták be, hanem a KFKI-Kamarabalett:
Tam-tangó című előadása cselekményes és harsányan karikírozó keretbe
foglalt színpadi táncot, show és musical elemeket egyaránt, öt
koreográfus együttműködésével, akik közül Sárközi Gyula hálás
traveszti-szerepben is debütált.
Wagner István / Táncművészet