Premier: 2005. december 9. péntek, 19 óra Miskolci Nemzeti Színház - Játékszín
Budapesti premier: 2005. december 13. 19 óra Nemzeti Táncszínház

2005. december 13-án, kedden 19 órától látható Krámer György Faust - Prospero című két egyfelvonásos tánctanulmánya a magyar táncművészet legjelesebb intézményében, a Nemzeti Táncszínházban. A Miskolci Nemzeti Színház az idei évadban a Bolero, a Vasgyári capriccio és a Bála gála című táncművekkel szerepelt a Nemzeti Táncszínházban.

A két "öreg" - Faust és Prospero - rokon figurák. Faust eljut életének egy fontos pontjához: megjelenik a fiatal Mefisztó, és alkut ajánl. Kölcsönadja a testét Faustnak, aki így megint fiatal és hódító lehet a megszerzett tudásával, ám ha azt mondja, hogy elég, nem kér többet a szerelemből és a fiatalságból, akkor Mefisztó magával viszi a pokolra.
Prospero életében is nagy dolgok következnek: van egy varázskönyve és pálcája, de nem a szerelmen töpreng a lakatlan szigeten - ahová testvére jóvoltából került - , hanem azon, hogy hogyan lehetne megbocsátani, miként lehetne rendbe tenni a dolgokat.

Krámer György: Faust - Prospero
Két tánctanulmány - így nevezi a munkát Krámer György. A két egyfelvonásos keletkezés történetébe avat be a koreográfus.

A decemberi bemutató címe: Faust - Prospero. Két egyfelvonásos. Beszéljünk előbb az elsőről. Faust címmel már volt egy koreográfiája Veszprémben.

Abban a majd tíz évvel ezelőtti Faustban volt egy jelenet, amit nem koreográfiával, hanem színházi eszközzel oldottunk meg. Akkor elsősorban a történetre helyeztük a hangsúlyt. Tudtam, hogy akkor egy számomra fontos dolgot megkerültünk, és tudtam azt is, hogy egyszer meg akarom ezt még csinálni. Mert adós vagyok a témának, önmagamnak.

Erről az egy pillanatról szól majd ez az egyfelvonásos?

Igen. Ez a pillanat pedig nem más, mint amikor Mefisztó és Faust alakot cserél. A veszprémi történetnek az volt a dramaturgiája, hogy Faust elérkezik a világ megismerésének határáig, és egyszer csak rádöbben, hogy nem lehet még egyszer fiatal. A szerelem elmúlt. És ebben a pillanatban tűnik fel a fiatal Mefisztó, és alkut ajánl. Kölcsönadja a testét Faustnak, aki így megint fiatal és hódító lehet a megszerzett tudásával, ám ha azt mondja, hogy elég, nem kér többet a szerelemből és a fiatalságból, akkor Mefisztó magával viszi a pokolra. Amikor annak idején ezt a történetet elmondtam Réz András barátomnak, rávágta, hogy azt már az 1940-es évek végén megfilmesítették Az ördög szépsége címmel, Michel Simon és Gérard Philipe szereplésével. Ez engem csak megerősített abban, hogy ezt a történetet táncszínházi megfogalmazásban is meg lehet és meg is kell csinálnom.

És most visszatér ehhez a kimaradt pillanathoz?

Az elmúlt tíz évben engem időről-időre foglalkoztató koreográfiai és szellemi probléma ennek az alakváltásnak a kérdése. Miskolcon nem akarom az egész Faust-történetet elmondani, csupán erről a pillanatról szeretnék a mozdulatok, a mozgás, a tánc nyelvén �beszélni�, hogyan cserélhet az ember karaktert, testet, lelket. Olyan előadást tervezek, amely nem a látványos megoldásokon, a boszorkányszombatszerű nagyjeleneteken keresztül akarja magával ragadni a nézőt. A belső történéseket akarom feltárni, felfedezni, a táncosokkal együtt megfejteni: egy ember eljut életének végső pontjára vagy fordulópontjára, és kap egy lehetőséget, de ahhoz, hogy ezzel élni tudjon, fel kell adnia önmagát.

A Prosperónak van-e a Fausthoz hasonlóan valamilyen előtanulmánya?

Nincs. Egy élményem van. 1983-ban a Győri Balettel vendégszerepeltünk Szófiában a Nemzetek Színháza Fesztiválon. Ott egy angol társulattól láttam Prospero történetét, a Vihart. Nem beszéltem angolul, nem olvastam előtte a Shakespeare-drámát. Ennek ellenére lenyűgözött, magával ragadott és elvarázsolt, amit ott Szófiában huszonhat évesen láttam. El is határoztam, hogy elolvasom a művet, ahol lehet, megnézem, és egyszer majd szeretnék belőle táncszínházat csinálni. Majd� negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy belevágjak.

Shakespeare Viharjának Prosperója öreg és bölcs ember.

Számomra a két "öreg" rokon figurák. Ahogy Faust eljut életének egy fontos pontjához, Prospero is: van egy varázskönyve és pálcája, de nem a szerelmen töpreng a lakatlan szigeten - ahová testvére jóvoltából került - , hanem azon, hogy hogyan lehetne megbocsátani, miként lehetne rendbe tenni a dolgokat.

Személyes háttere van annak, hogy ezek a nagy kérdések érdeklik?

Minden munkámban így van ez. Egyenesen meg kell mondanom: magamról beszélek. Saját, ötvenéves férfi mivoltomban érdekel ennek a két embernek a sorsa. Hozzá kell tennem, hogy én békében élek a magam civil életkorával, de a két sors mélyén lévő kérdések azért izgatnak. Két végletes megoldást látunk: Faust története azt mondja, pokolra velem!, Prosperóé pedig azt, hogy abbahagyom a praktikát, csak előbb még rendet teszek a "világban". És Prosperónak van egy tanítványa, Ariel. A mester és tanítvány viszony miatt is úgy érzem, érdemes kamaradarabot csinálni a Shakespeare-mű nyomán: egyfelől minden koreográfusi tevékenység egyfajta pedagógiai munka is, másrészt pedig itt Miskolcon társakra találtam, akikkel - úgy érzem - , meg tudjuk valósítani céljainkat.

Kornya István
Az interjú teljes szövege a SZÍNHÁZI ESTÉK 60. számában olvasható

FAUST - PROSPERO
Két tánctanulmány

Táncolják:
FŰZI ATTILA
KRÁMER GYÖRGY
LUKÁCS ÁDÁM
SZÉKELY VIKTÓRIA
ÚJHELYI ISTVÁN

Zenei montázs: FANDL FERENC
Jelmeztervező: ENDRESZ ÁGNES
Szcenikus: HAZSEGA MIKLÓS
Fény: KRAMCSÁK JÁNOS
Ügyelő-asszisztens: KRISTON SZABOLCS

Koreográfus-rendező:
KRÁMER GYÖRGY
Harangozó-díjas

Képek a próbáról: Bócsi Krisztián

MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ
3525 Miskolc, Déryné u. 1.Postacím: 3501 Miskolc, Pf.: 113.
Internet: www.miskolcinemzetiszinhaz.hu