Seregi László Shakespeare-trilógiájának egyik legkedveltebb darabja, a Rómeó és Júlia október 14-étől 17-éig minden este színre kerül az Operában. Az első előadásnapon Júlia szerepében Boros Ildikó, a társulat ifjú magántáncosnője debütál Oláh Zoltán partnereként. A címszereplő páros 16-án is színpadra lép, 15-én és 17-én pedig Popova Aleszja és Bajári Levente táncolják a címszerepeket – ebben a szereposztásban két nagyszerű, Kossuth-díjas művész: Pongor Ildikó és Szakály György alakítja a Capulet házaspárt.
Az Álomidő a táncoló ember dicsérete. Alkotóinak álmai – vagy annak vélt emlékei – elevenednek meg, demonstrálva viszonyukat a tradícióhoz, a múlt titkaihoz, a jelen sokszínűségéhez. Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás.
Juhász Kata és Zérczi Attila Maya című rövidfilmje Magyarországon az első 3D videotechnikával készült táncfilm, amely ezáltal képes ötvözni az élő színpadi előadás térélményét a filmvásznon a vágás által lehetővé váló szabad tér- és időkezeléssel. A film témája a maya, azaz a káprázat, amelynek körébe a Védák könyve utalja valamennyi az általunk létezőnek vélt világot illető tapasztalatunkat. E káprázat születését, vagyis az érzéki ingerek megjelenését és rajtuk keresztül a tudat „ébredését” mutatja meg a film a mozgás, a tánc és egyszerre a technológia eszközeivel.
Fehér Ferenc klasszikus értelemben vett táncosi képzésben nem vett részt, ám a művészetére meghatározó befolyást gyakorló irányzatoknak köszönhetően egyedi, összetéveszthetetlen stílusban dolgozik. Magyarországon - eltérően bármely "táncnagyhatalom" mezőnyétől - jelenleg ő az egyetlen, aki az "utcai" szabad táncok világát kortárs színpadon megjeleníti. Legújabb munkáját a BŐF programjában mutatja be.
Volt egyszer egy kanadai lány, tanult klasszikus- és kortárs táncot, 1981-ben Eduard Lock felvette együttesébe, a La La La Human Stepsbe, 1985-ben pedig első kanadaiként elnyerte legendás a Bessie-díjat. 18 év után megvált a társulatától. Legújabb, 2009-es estjén vissza is néz és előre is tekint Louise Lecavalier.
Vannak koreográfiák, amelyeket bizonyos okok miatt - például fesztiválrészvétel, finanszírozási keretek csökkenése - rövidíteni, tömöríteni, zanzásítani kényszerülnek az alkotók. Ilyenkor általában a librettó szenvedi el a változtatásokat; a dramaturgiai felépítés csorbul, jeleneteket kell elhagyni, megbomlik, vagy akadozóvá válik a logikai sorrend. Ennél szerencsésebb esetben épp az ellenkezője történik, és egy rövid táncmű lehetőséget kap a nagyobb lélegzetvételű megmutatkozásra.
A Tünet Együttes 2002 óta sikerrel futó előadása generációt vált, megújult szereposztással, fiatal táncosok tolmácsolásában kerül bemutatásra. A kortárs Véletlen klasszikussá érett. A Véletlenben két világ kerül egymás mellé a táncszínpadon, a tudományé és a táncé. Egy tudós a véletlenről tart tudományos ismeretterjesztő előadást, a háta mögött pedig egy táncelőadás zajlik, amelynek szervező elve a véletlen.
Az Állatok Világnapja alkalmából Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban láthatja a közönség először La Fontaine meséit. Október 3-án, 10.30-tól mutatja be a Badora Társulat a La Fontaine állatmeséket, Barta Dóra rendezésében. Egerben, a Gárdonyi Géza Színház színpadán október 13-án lesz a bemutató.
A Nagy József Regionális Kreatív Műhely ősbemutatóra készül Pécsen, Európa Kulturális Fővárosában. Az Árny-kép, Nagy József rövid darabja, egy nagyon precízen megírt előadás, amely komoly irodalmi gyökerekből táplálkozik. A második darab a Tiszavirágméz: naplóleírások, anedokták füzére, Döbrei Dénes koreográfiájával.
Egykor volt építőmérnök hallgatóként vagy attól teljesen függetlenül Goda Gábornak a mai napig fontosak a terek. Társulatával alkotásokat álmodnak barlangba, törött üvegablakú gyárba, a jövőben talán háztetőre is. És falakat is rombol, ha kell. A színház fogalma körüli bástya falait. Hasonló nyitottságot vár el a nézőtől is, cserébe azonban házhoz vagy akár barlanglakáshoz is megy.
