Velekei László a Győri Balett minden porcikáját, erényeit, hibáit ismeri, táncos pályafutását követően a társulat koreográfusa, majd művészeti vezetője és az igazgatói pozíció várományosa lett. Úgy gondolja, az együttes múltjából egyszerre érdemes mindent megőrizni, és mindent újragondolni. A társadalmi problémák iránt érzékeny alkotó, akinek az életét áthatja a változás, éppen az elengedésről, az önmagunkra találásról készíti új darabját.


Kiss János nemrég nevezett ki művészeti vezetőnek, emellett lehetséges utódjaként is megjelölt. Minek köszönhetően alakult ki ez a bizalom, hogyan zajlik majd a következő igazgatói ciklus, ami alatt felkészülsz az igazgatói pozícióra?
Szerintem ezt pontosan az igazgató úr tudná megfogalmazni, hiszen ő döntött így. Mindenesetre ez egy új korszak lesz a Győri Balett életében, ugyanis a két poszt eddig sosem volt szétválasztva. Részemről sok változás nem lesz, talán annyi, hogy ez a bizalom megsokszorozza az energiáimat. Nem arra koncentrálok, hogy mikor leszek igazgató. A mai nap a fontos, amit ma teszek, mert holnap még jobbnak kell lennem. Változás kell. Az értékrend szerint, amelyhez hű vagyok, folyamatosan változnom, tanulnom kell. Egy pillanatra sem szabad leülni, mert akkor elhalad mellettünk a világ. A tánc egyébként is a folyamatos mozgásról, változásról szól. A legnagyobb értékeink maguk a táncosaink, az ő szellemiségüket, testüket kell még tovább fejleszteni, a művészetüket még jobban inspirálni, ez az alapvető feladata egy művészeti vezetőnek. Egy nap, amikor majd kevésnek bizonyul ez a poszt ahhoz, hogy a táncosoknak ezt megteremtsem, akkor leszek igazgató.

Ha jól tudom, 18 éve vagy a Győri Balett tagja – először táncosként, majd koreográfusként majdhogynem itt indult és teljesedett ki a profi művészi pályád. Mennyiben lehet más a művészeti vezetői – később igazgatói – látásmódod attól, hogy lényegében a társulat „nevelt ki”?
A Magyar Fesztivál Balett alapító tagjaként dolgozhattam együtt Markó Ivánnal. Győrben Kiss János igazgatása alatt voltam kartáncos, magántáncos, szólista. Tartottam balett órát, voltam próbavezető, nagynevű koreográfusok mellett asszisztens, koreográfus, alkalmazott koreográfus, művészeti asszisztens. Részt vettem fesztiválok szervezésében, művészeti alapítványoknak vagyok a vezetője, alapítója, kurátora, Győr kulturális életének aktív résztvevője. Azt érzem, a Győri Balett minden szegletét bejártam. A társulatban pedig kétszer többet kellet a kollégáimnak bizonyítanom. Ismerem a Győri Balett minden porcikáját, vigyázok az értékeire, de a látom a hibáit is.

2009-ben miért döntöttél úgy, hogy befejezed a táncot?
Egy nap, amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy nem tudok megfelelni annak az értékrendnek, amely számomra a táncos hivatásra jellemző. Ehhez több érzés is társult – például, hogy táncosként nagyon szerencsés voltam, nagyon sok mindent kaptam, betáncolhattam a világot, de a táncos ambícióm 13 év után elfáradt. Testileg sem voltam igazán szerencsés, sok apró sérülés nehezítette meg a mindennapjaimat. Tudom, hogy sok más hivatásnál is így van, de a táncnál végképp. Ha fáradt vagy ahhoz, hogy a „kútba ugorj”, akkor inkább ne csináld.

Miért tartod szerencsésnek ezt a fajta váltást? Néhány éve Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház igazgatója is hasonlóképpen készítette fel az utódját.
Egy ekkora tradícióval bíró együttesnél nagyon fontos, hogy egy vezetői váltás gondos előkészületek mellett történjen meg. Nem a művészeti koncepcióról beszélek, hanem arról, amit rengeteg ember felépített 1979 óta. Ez az az érték, amit mindenképpen meg kell óvnunk. Tisztelettel és alázattal vagyok minden táncos, műszaki és irodista munkatársam iránt, aki akár egy napját feláldozta, de van olyan, aki szinte az egész életét adta azért, hogy ma itt lehessünk.

Milyen irányba építkezik a Győri Balett? A Magyar Táncfesztiválra készült videoklipetek vagy a Ne bánts! című előadás trailere arra enged következtetni, hogy a fiatalosság, lendületesség, a közönséggel való közvetlen és modern kommunikáció a cél.
Igen, kiváló és odaadó közönségünk van egész Európában. Fontos, hogy amit képviselünk, minél több emberhez eljusson. Mivel maga az előadás sem csak egy mozdulatról szól, ezek az eszközök segítenek bemutatni mindazt, ami mögötte van, és célunk minden klisét és közhelyet felégetni, ami távolságot teremthet a közönség és köztünk.

Mi az, amit a Győri Balett 40 éves múltjából érdemes megőrizni, továbbvinni, és miben van szükség megújulásra?
Mindent, és mindenben. Tudom, hogy ez most erősen hangzik. A Győri Balett rendkívül sikeres, de e mögött rengeteg munka van.

Egy vidéki város társulataként az egyéb belföldi és nemzetközi szereplések mellett a város közönségének az igényeit is ki kell elégíteni. Hogyan építitek fel a repertoárt?
A Győri Balett repertoárja mindig is sokszínű volt. Ezt táncosként például imádtam. Ez jót tesz a közönségünknek is, meglepően jók a tapasztalataink. Mivel vannak kamara és nagyszínpadi, ifjúsági, társadalmi problémát felkaroló, cselekményes, szimfonikus darabjaink, gyakorlatilag mindenki talál számára megfelelő előadást. Így úgy tudjuk „kielégíteni”az igényeket, hogy közben önmagunk maradhatunk.

A Győri Balett milyen mértékben van jelen a nemzetközi színtéren, mennyi külföldi fellépésetek van?
Nagyon, és ez fontos. Rengeteg meghívásunk van. Jó érzés, hogy ennyire szeretnek minket a nagyvilágban is. Nemrég jött haza a társulat Izraelből, aztán jön Olaszország, Németország, Ausztria.

Táncszínházi előadások ritkán nyúlnak társadalmi problémákhoz. A Ne bánts! című előadásod a családon belüli erőszakról szól. Fontos számodra, hogy egy táncelőadásnak legyen társadalmi relevanciája?
Elengedhetetlen. Ez a darab megváltoztatta az életemet. Csodálatos volt látni, ahogy a táncosok magukra vették ezt a terhet. Együtt tettünk valami emberit. Egy előadásunk után 35 segítségkérő rajz született. Ez borzasztó, viszont hatalmas visszajelzés. Nincsenek kis tettek, és lám, mekkora ereje van a művészetünknek.

Kérlek, mesélj az általad elindított Fiatalok a Fiatalokért ifjúsági programról.
A Fiatalok a Fiatalokért program elindításával és a gyermek- és ifjúsági korosztálynak szóló darabjainkkal – Tóth Ilona emlékére ’56, Forgószél avagy a képzelet csodája, A vaskakas – elkezdtünk nyitni egy új közönségréteg, a fiatalok felé. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem elég csak előadásokban gondolkodnunk, hanem a táncszínházi nevelést programként kell kezelnünk az elkövetkezendő években.
Missziónk összetett, egyrészről fel kell keltenünk a fiatal korosztály figyelmét és fent kell tartanunk az érdeklődését a művészetek, esetünkben a táncművészet iránt, hogy a gyermek korosztályból balettet „értő” és szerető nézőt neveljünk, az ifjúság számára pedig a korosztályukat érintő problémákra rámutatva – és nem tabuként kezelve azokat – egyfajta „beszéljünk róla” fórumként működjünk előadásainkkal. A gyermek- és ifjúsági táncszínházi repertoárt a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve tervezzük kialakítani. Az óvodás korú és az általános iskola alsó osztályába járókból álló gyermekközönséget látványos, mesés és igényes darabokkal szeretnénk „a szavak nélküli műfajt” (is) értő nézővé nevelni. A jövőben a darabokhoz „beavató” táncszínházi programok is kapcsolódnának. Napjaink digitalizált világában fontos, hogy a gyermekek megtanulják az emberi gesztusrendszer használatát és olvasását is. Emellett szeretnénk részt vállalni abban, hogy a fiatalok kulcskompetenciáit – személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, kulturális kifejezőkészség – fejlesszük.

Hogy látod, készülnek kifejezetten az ifjúságnak szóló, minőségi előadások? Különösen a tánc területén?
Vegyes. Számomra fontos, hogy egy ifjúsági előadás ne csak egy szimpla közösségi élmény legyen. Ne csak barátkozzunk, vigyenek valamit haza is magukkal.

Az előadásaidban mennyire lényeges a színészi játék, a karakterábrázolás, a narrativitás? Ez általánosságban mennyire jellemző a Győri Balett előadásaira?
Mindig is fontos és jellemző volt. Számomra ez olyan Markó hagyaték, amit Kiss János is fontosnak tart. Társulatunkban nagyon fontos szerepe van a személyiségeknek. Azt érzem, ez fontos a táncosoknak is, nem uniformizáljuk őket. Ha kiteljesednek, az egyéniségükkel építik a produkciót és a társulatot.

A Győrben rendezett Magyar Táncfesztiválon nemrég kiemelten szó volt a Nemzeti Táncprogramról. Mi a véleményed a programról, hozhat-e érdemi változást a döntéshozásban, érdekérvényesítésben? Miben látod a legnagyobb orvosolandó problémát ezeken a területeken?
Természetesen figyelemmel követem. Örülök annak a törekvésnek, hogy végre elindult egy folyamat, amiben az alapvető értékrendet lefektetik és megalapozzák. Természetesen sok a vita. Ez is jó! Így tud csiszolódni. De az biztos, hogy a mi felelősségünk ezt megőrizni, és ha van már alap, lehet fejlődés.

Mire készülsz a közeljövőben és a következő évadban?
Elindult az évad. Gőzerővel próbálok az új bemutatómra A terem címmel. Az előadás egyszerre lesz spirituális és humoros. Talán az elengedés az egyik kulcsszava, a szereplők elengedik az evilági fóbiáikat, félelmeiket; hogy végre igazán megtalálják önmagukat. Természetesen az útkeresés, a felismerés folyamata az előadás része. Hatalmas kihívás, hiszen a humoros oldalamat még nem tudtam megmutatni. A karakterábrázolásban és a történet kidolgozásában nagy segítségem Csepi Alexandra dramaturg. A Ne bánts! után, ez a második darab, amin közösen dolgozunk, és ez fontos számomra.


Az interjút készítette: Halász Glória
Fotó: Győri Balett