A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Harangozó Gyula életpályáját tekintve a legfontosabb észrevétel, hogy mindenben sikeres volt, amihez hozzákezdett, amiben megmérette magát. Pályája első szakaszában ünnepelt táncművész volt, később diplomáciai érzékét nemzetközi balettmenedzserként kamatoztatta; az elmúlt másfél évtizedben pedig bebizonyította, hogy intézményvezetőként is kiemelkedő tehetséggel bír. Harangozó Gyula szerződése 2010 júniusában jár le a Bécsi Állami Operaházban; a mögötte álló évek sikerét Ausztria az Osztrák Tudomány és Művészet Érdemkeresztjével köszönte meg. Beszélgetésünk során olyan ember képe rajzolódott ki előttem, aki alázattal és hittel, elszántan dolgozik, sok munkával szolgál nemes célokat.  Európaisága és metropolita életvitele mellett azonban sosem akart annyira nemzetközivé válni, hogy feladja magyar kötődéseit, és fél szemét  - Bécsből is -  rajta tartotta a magyar balettművészeten.

A közelmúltban magas rangú kitüntetést vehetett át Heinz Fischer osztrák államfőtől, az Osztrák Tudomány és Művészet Érdemkeresztjét.  Hol helyezkedik el ez a kitüntetés számos elismerése között?

Kiemelkedik a díjaim sorából, nagyon megtisztelő. Ezt az elismerést nagyon kevesen kaphatják meg. Volt már hasonlóan magas rangú kitüntetésben részem, amikor 2000-ben Magyarországon átvehettem a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.

harangozointerjuhoz
Ioan Holender a Wiener Staatsoper igazgatója, Robert Meyer a Volksoper igazgatója, Harangozó Gyula, és Dr. Georg Springer a Bundestheater Holding vezetője

Mi a feladata a Bécsi Állami Operaház balettigazgatójának?

A megválasztott igazgatónak három intézmény vezetői feladatai tartoznak a hatáskörébe, Staatsoper és a Volksoper balettigazgatói, illetve a Balettschule művészeti vezetői posztja. Művészileg és anyagilag is két évre előre kell tervezni. A balettigazgató feladata eldönteni, hogy milyen vendégművészeket és koreográfusokat szerződtet és ennek milyen anyagi vonzatai vannak. Fontos, hogy a vezetőnek rálátása legyen a nemzetközi balettvilágra és rendelkezzen a megfelelő kapcsolatrendszerrel. Ismernie kell - ha lehet kívülről-belülről - a világhírű együtteseket, figyelemmel kell kísérnie a felnövekvő nemzedék fiatal tehetségeit és a nemzetközi hírű koreográfusok pályáját. Öt nyelven beszélek és többek között ennek köszönhetem a kiterjedt kapcsolatrendszeremet. Már a kezdetekben is sokat jelentett, hogy a táncosként koreográfusként aktív évek során nem csak a tánc nyelvén, hanem verbálisan is tudtam kommunikálni a kollégákkal, és igazgatóként rendkívüli előnyt jelent, hogy sok intézmény vezetőjével, koreográfusokkal, táncosokkal az anyanyelvükön tudok értekezni. A hivatali német használata sem jelent problémát és így az adminisztrációs ügyekben is el tudok járni. Amikor Budapesten voltam balettigazgató, akkor is nemzetközi rálátást és hasonló célokat tartottam szem előtt; a korábbi hagyományokhoz képest igyekeztem szélesebb látókörrel összeállítani a repertoárt, nemzetközi alkotókat és művészeket elhozni az Operába. Most például Bécsben is üdvözölhetjük Jirí Kylian-t. Persze Ausztriában sokkal tágabbak a lehetőségek; egy balettigazgató gyakorlatilag bárkit meghívhat, más a financiális háttér. Az osztrák szisztéma szerint a balettigazgatónak negyedévente Felügyelő Bizottsági üléseken kell részt vennie, ahol beszámol az elmúlt hónapok tevékenységéről. Nagyon szigorú, ellenőrzött rendszerben működnek az intézmények és a színházak Ausztriában; nem vesztegethetik el az adófizetők pénzét az intézményvezetők.

A sorok közt olvasva - ha jól érzem -  van némi bírálat a hangjában a magyar rendszert illetően. Miben más a magyarországi szisztéma? Ön mit változtatna?

Már egy ideje inkább a saját vezetői feladataimmal vagyok elfoglalva és emiatt nem látok igazán bele a működésbe. Egy példát viszont mondanék. Magyarországon a leköszönő direktor megbízatásának lejárta előtt aláírhat szerződéseket és utódja sokszor olyan kollégákkal kényszerül dolgozni, akiket nem ő választott és talán hátráltatják kitűzött céljai, elképzelései megvalósításában.

Önnek kitekintése van a táncvilágra. Hol helyezné el a mostani Magyar Nemzeti Balettot a nemzetközi táncpalettán?

Minden együtteseknek megvannak a sajátosságai. A Magyar Nemzeti Balett erőssége a játékkészség, a kimagasló előadói képesség. Ebből a szempontból a világ élvonalába tartozik az együttes. Viszont az alkati kérdésekben akad kivetnivaló, mert ha a táncosok nem rendelkeznek a klasszikus balerinaalkattal, akkor a nemzetközi porondon nem lehet felvenni a versenyt más együttesekkel. A világ operaházaiban és nagy együtteseiben alapvető elvárás az alkati megfelelés, a kitűnő tánctechnikai tudás és felkészültség. Ilyen képességű és adottságú táncosból egyébként sok van a világon, ha ez párosul az előbb említett játékkészséggel, előadói plusszal, akkor lehet valakiből kiváló táncművész.

A Balettiskola művészeti vezetése hogyan kapcsolódik össze a balettigazgató munkájával?

Nagyon is összekapcsolódik. A balettiskola a színház igényeit szolgálja ki. Művészeti vezetőként koordinálom, hogy az iskola tananyaga harmonikusan idomuljon a színház munkájához, ha úgy tetszik, az iskola a színház 'keze alá dolgozik'. Olyan lehetőségekre gondolok, mint például a tanteremben szereplő karakter órákon a repertoárdarabok betétszámait tanulják be a növendékek; így például a Coppélia katonatáncát, a Hattyúk tava magyar táncát vagy a Mazurkát. Ausztriában mások az oktatási törvények is; ezzel nem azt akarom mondani, hogy Bécs a példakép, de volna mit változtatni a magyar rendszeren.

Ön Magyarországon kezdte a tanulmányait az Állami Balettintézetben. Milyen emlékei vannak az intézményről, diákéveiről?

Az Operában nőttem fel a szüleim révén, de édesapám sosem támogatta, hogy ezt a pályát választottam. Az Intézetben sokáig nem figyeltek fel rám, sőt meg is buktam Lőcsei Jenővel együtt!  Sosem kételkedtem abban, hogy ez a nekem való pálya. Akkor már mások számára is beigazolódott, amikor Moszkvában vörös diplomával, osztályelsőként végeztem. Tanulságos, hogy azok a volt osztálytársaim az Állami Balettintézetben, akik akkoriban kiemelkedő tehetségnek számítottak, nem lett belőlük ismert táncművész; Jenő és én is nemzetközi pályát futottuk be.

Balettigazgatóként mi az, amire figyel a táncosok kiválasztásakor? Van módszer?

Igen, kialakult az a kritériumrendszer, ami alapján válogatok. Elsőként a technikai felkészültséget és az alkati adottságokat mérem fel. Ha ezeknek az elvárásoknak megfelel a táncos, akkor utána a személyisége érdekel és az, hogy előadóként milyen; figyelembe kell vennem azt is, hogy partnerként hogyan viselkedik a színpadon. Látnom kell, hogy meg tudja oldani a szerepet, amit kiszemeltem számára.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze... Előnyt élveznek egy válogatáson a magyar táncosok?

Természetesen nem, a szakmai követelményeknek kell nekik is megfelelniük, de örömmel tölt el, ha magyar tehetségek táncolnak az általam irányított intézményekben. Jelenleg például Kovács Gergely Csanád és a sokáig Magyarországon fellépő Radina Dace is táncol nálunk Bécsben. Örülök, hogy alkalmam volt szerződtetni őket, más oldalról viszont szomorúnak tartom, hogy nem kapnak elég munkát Magyarországon a tehetséges táncosok. Luxus, hogy az állandó fizetéssel rendelkező táncművészek már májusban három hetes nyaraláson tudnak részt venni (találkoztam ilyen művésszel) nem beszélve arról, hogy nyáron sokan teljesen leállnak az évad vége után, és a kiesés, a test karban nem tartása akár visszafordíthatatlan károsodásokat is okozhat egy táncosnál.

A vendégkoreográfusok kiválasztásának is van módszere?

Nincs kőbe vésett szabály. A munkakörömhöz tartozik, hogy a világ nagyvárosai között utazok és rengeteg előadást tekintek meg. A legfontosabb, hogy a vezető nyitott szemmel járjon a világban és vegye észre azokat a lehetőségeket, alkotókat, táncosokat, akiket be tud illeszteni színházának repertoárjába, koncepciójába. Jorma Elo-nak például New York-ban, a City Centerben láttam egy premierjét, azután hívtam meg. Eifmannak egy előadását például már a premier napján megvettem, mert úgy találtam, hogy fontos kihívás lesz az együttesnek. De említhetném MacMillan vagy Cranko  nevét is. Van amikor kész koreográfiát veszek meg, van amikor egy alkotót hívok meg, hogy nálunk valósítson meg egy közös elképzelést. A Denevér előadás bemutatását például két szempontból is szerencsésnek találtam: a zeneszerző Johann Strauss, tehát Bécshez kötődik, Roland Petit pedig nagynevű alkotó és még nem láthatták koreográfiáját Bécsben. A táncosokat, szólistákat is sokszor alkalomszerűen választom. A Vaganova Intézetek vizsgáján három táncosnőre figyeltem el, felírtam a nevüket egy papírra, azóta nálunk táncolnak.

Ioan Holender a Bécsi Állami Operaház igazgatója az érdemkereszt átadási ünnepségén kiemelte, hogy amellett, hogy soha ilyen sikeres balettigazgatója nem volt még a Bécsi Operának Ön egy igazi "európai ember". Mégis hol van igazán otthon?

Magyar vagyok. Egyike azoknak, akik legnagyobb sikereiket külföldön érték el. Akármelyik nyelven is beszélek az akcentusom is magyar. A balettben azonban megszűnnek a határok, a nemzetköziség a legjellemzőbb és nekem egész életem során ez volt a természetes közeg. A balett teremben és az operában mindig otthon érzem magam.

A Bécsi Állami Operaházban a szezon végén lejár a balettigazgatói megbízatása. Mivel fogja tölteni az elkövetkező hónapokat? Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

Tizenöt év balettigazgatói poszt betöltése után úgy gondolom, hogy kijár egy kis pihenő. Félreteszem a szakmai dolgokat és a nyár nagy részét a Balaton partján fogom tölteni. Külföldre is tervezek utazást. Fél évet szánok a kikapcsolódásra, őszre azonban már újabb felkérésem van, Szerbiában fogom színpadra állítani a Don Quijote-t. Az sem elképzelhetetlen, hogy papírra vetem gondolataimat és belekezdek egy könyv megírásába. Az évad vége előtt azonban, utolsó feladatként, még egy premier áll előttünk: a Mayerlinget mutatjuk be az Bécsi Állami Operaház színpadán.



Az interjút készítette: Vida Virág
Fotó: Mezey Béla