Izgalmas élményt jelent elolvasni egy-egy új TranzDanz bemutató színlapját. Nem csupán azért, mert Kovács Gerzson Péter bevezető szövegei egyedülálló minőséget képviselnek e terepen elgondolkodtató, a nézőt már jó előre szellemi partnernek tekintő voltukban. Különös e textusok, s egy-egy, adott előadás viszonya is. KGP voltaképp teljes munkásságát, saját világlátását, kultúra-értelmezésének, hagyomány-, modernség-, haladás-képének alapvetéseit olvashatjuk e lapokon. Az adott mű mellé, elé helyezett felvezetés általános értelemben vehetően, valamennyi korábbi munkáját is jellemzi és felidézi.

Beavatás, továbbítás, állandóság, a társadalmi közös, a véletlen és a szándékolt, a biológiai és szellemi értelemben vett átadás fogalmait járja körül a RE-DNS felvezető szövege. A hatalmas, kopár térben három táncos, három zenész és megannyi reflektor. Ifj. Zsuráfszki Zoltán, Bora Gábor és Katona Gábor Baka maga mozgatja a fényeket, saját kezével szakít ki a tágas színpadtérből alkalmi mezőket, fénnyel festett, jelölt térségeket a játék folyamán. Dresch Dudás Mihály, Hock Ernő és Bakay Márton hozzájuk képest stabil helyet foglal el, amelyet idővel aztán elhagy egy-egy rövid alkalomra. A játék fellépői között KGP régi társai (mindannyiuk közül a legrégebbi természetesen Dresch, aki a TranzDanz indulása, vagyis bő húsz év óta a koreográfus-táncos számos alkotásának zeneszerzője), és „újoncok”.
Sodró lendületű, magával ragadó alkotás a RE-DNS, mely mindenféle kísérőszöveg nélkül is képes magasabb szférákba magával ragadni a figyelmes szemlélő elméjét. Alakjai hol mondabéli vándorok, hol groteszk rajzfilmfigurák, emberi lények, vagy vivősejtek, idegi ingerületek, áramló energiák. A térben vonuló, le-letáborozó, alkalmi tábort-tanyát ütő hármak semleges, fekete ruhában, nadrágban-pólóban. Nem pusztán öltözékük jellegzetesen Kovács Péter Gerzson-i: mozdulataikban is számtalanszor idéztetik meg hűen a darab koreográfusa. A kifordított, finoman, lassan hullámzó könyök, mint afféle monoton, meditációs gyakorlat, a megroggyantott térd, a kiemelt váll, a vállak közé húzott fej, mind-mind sajátos mesterjegy.
Az előadás tánc- és zenei anyagában fel-felragyog az archaikus, az ősi, a megdolgozatlan, eredeti. Mesterien beleszőve, keretbe, kontextusba helyezve csillan meg a hagyomány a maga szilajságával, fenségével, méltóságával. Amint Kovács Gerzson Péter váltogatja a korokat, jegyeket, úgy tágítja játéka idő-terét. Úgy csinál helyet a műnek, úgy helyezi el a múló időben, utalásaival bólyaként kijelölve a bejárt, megidézett helyeket.



Egységes, izgalmasan hömpölygő játék ez, melyben a humornak, drámának egyként helye van. A RE-DNS alkotója a tánc eszközeivel igyekszik megragadni, ábrázolni a tánc által ritkán ábrázolt jelenségeket, minőségeket. Szavak nélkül, a pompás muzsikával, gesztusokkal körbejárni elvont fogalmakat. Nem úgy, hogy azokat megkísérli konkrétan ábrázolni, még csak nem is mozdulati metaforákat alkotva. Nem is absztrakció az, amit látunk. Állapot, mely a mű nézőjére elemi erővel hat, megfelelő tudatállapotba hozva őt, késszé téve a vállalt fogalmakon való, felelős gondolkodásra.
A Mircea Eliadét idéző alkotó művében, a tánc, a zene illékony anyagából szőtt, puritán, mégis színpompás anyaggal találkozunk. A rendkívüli teljesítményt nyújtó hat, egyenrangú előadó az állandóság, a változás képeit, lehetséges irányait, módozatait, az emlékezés, a bevésődés jegyeit mutatja nekünk. A magasból vetített, látványos rajzolat, és az állványokon beállított, határozott, olykor szinte erőszakos fények (drámai élmény egy-egy, ilyen nagy teljesítményű reflektor fényét az arcunkba kapni) vetette árnyak formajátéka izgalmasan erősíti a mozgás és zene összeadódó hatását. A három táncos alakja élesen vetül a padlóra és a csupasz falakra. Monumentális árnyjátékká váló mozdulataik megelevenedett, folyamatosan alakuló festményként borítják, rajzolják a síkokat. Alakjaik árnyai olykor látómezőnk perifériáján mocorognak, hogy figyelmünk kisvártatva a tér tenyérnyi kis területére tapadjon szűkülten, koncentráltan. A RE-DNS (témavállalásához méltóan) rendkívüli módon képes kitágítani a maga terét. A színpadot a mobil fényekkel folyamatosan alakító, formáló, szabályzó táncosok útját nem pusztán jelképesnek érzékeljük. A behangosított térben a léptek zaja, cipősarkak koppanása ugyancsak különös, kozmikus élményt nyújt. Actual-DNS, trans-DNS, pop-DNS, pseudo-DNS, retro-DNS: e kreált fogalmak nem pusztán Kovács Gerzson Péter szarkasztikus szellemének virtuóz produktumai. Miközben jókat derülhetünk az elgondolkodtatóan kifejtett-kibontott fogalmakon, elgondolkodhatunk tömörített jelentésükön, érzékelhetjük: a nyelvi játékok, lelemények miképp öltenek (szó szerint) testet KGP színpadán.
A koreográfus az idézés finom tollú mestere: táncosainak megannyi, mégoly apró gesztusa is képes megjeleníteni egy komplett jelenséget, hangulatot, emlékfüzért (v.ö.: Marcel Proust, tea, madeleine). Eszünkbe ötlik az elkoptatott, talicskán széjjelhordott, lebutított, tarkára pingált hagyomány. A meghamisított, cégérként átmázolt örökség, a félreértelmezés, a rosszul újítás. És a kikezdhetetlen, masszív, bárhány felhordott réteg alatt is ott lappangó valódi.
KGP nem fitog, hivalkodik megoldásokkal. Kiváló táncosaiban nem a megoldás módszertanát ragyogtatja fel, nem kókler alkimista, aki aranycsinálásból tart gyorstalpalót. Nem is borong, nem sirat. Minek is, hiszen amíg van, aki átlát, leleplez, addig nincs tragédia. KGP ezen utóbbiakat a legfinomabb eszközökkel teszi. Nem gúnyolódik, nem pellengérez ki. Jó táncot csinál csak, nemes anyagból, remek táncosokkal, ragyogó zenészekkel. Utaztat, mint jó szokása: térben, időben járunk-kelünk úgy, hogy csak ülni kell a székben és figyelni. A közösség, az átadás, gyarapodás élménye ismét maradéktalanul megadatik.


Szerző: Halász Tamás

Fotó: Dusa Gábor

Képek az előadásból>>