Hans van Manen, a holland tánc kiemelkedő alakja, akit gyakran „az egyszerűség mestereként” emlegetnek, 2025. december 17-én, 93 éves korában elhunyt.„A tánc a táncot fejezi ki, és semmi többet” – mondta egyszer – ez a hitvallás több mint hat évtizedes karrierjét határozta meg. 2000-ben hatását az Európai Erasmus-díjjal ismerték el, így ő lett az ötödik holland díjazott. Az 1970-es évek elejétől kezdve több mint 125 balettet alkotott. Koreográfiája csendesen forradalmi volt: férfiak és nők egyenlőként jelentek meg a színpadon, szakítva a klasszikus balett hagyományos hierarchiájával.

Az 1932-ben Nieuwer-Amstelben született Van Manen nem művészcsaládban nőtt fel. Miután a háborús évek alatt korán elhagyta iskoláját, az amszterdami Stadsschouwburg színházban helyezkedett el színpadmesterként és fodrászként, testközelből szívva magába a színház és a tánc világát. Az 1950-es évek elején kezdte hivatalos táncképzését, és hamarosan felfedezte, hogy igazi tehetsége inkább a koreográfiában, mint az előadásmódban rejlik. 1955-ben debütált koreográfusként, és gyorsan ismertté vált, két évvel később elnyerte a Koreográfiai Állami Díjat.

Van Manen később a Holland Táncszínházat és a Holland Nemzeti Balettet is vezette, legnagyobb sikereit az 1970-es és 1980-as években aratta, amikor derűs, neoklasszikus stílusa elérte teljes kiforrottságát. Az olyan művek, mint az Adagio Hammerklavier és a Sarcasmen, a modern balett mérföldköveinek számítanak.

A Magyar Állami Operaház és a Magyar Nemzeti Balett történetében is maradandó nyomot hagyott. Művei közül az egyik meghatározó alkotásának számító Adagio Hammerklaviert 1982-ben mutatta be az OPERA balettegyüttese az Erkel Színházban, ami csaknem másfél évtizeden át szerepelt az együttes repertoárján. Ugyancsak több előadást élt meg az ezredfordulón a Szarkazmus, Concertante és Szóló című előadása. Budapesten több alkalommal járt, legutóbb 2017-ben, amikor az 5 tangó, a Trois Gnossiennes és a Black Cake című koreográfiáit láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Balett előadásában.