A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

Az idén 30 éves Szegedi Kortárs Balett november 8-án, az alapító Imre Zoltán születésnapján ünnepli a Müpában a három évtized művészi útját. A Nemzeti Táncszínház szervezésében megrendezésre kerülő gálaesten két fiatal koreográfus mutatkozik be, Czár Gergely, a társulat vezető táncművésze, valamint egy Hollandiában élő román alkotó, Corneliu Ganea. Mindketten a felborult társadalmi értékek, a diszharmónia világának rejtekeiben kutatnak, keresik műveikben a fejlődés, a kiút lehetséges formáit.

szkb30

Az előadás előtt a helyszínen „30 év - 30 kép” címmel az együttest az elmúlt évtizedekben megörökítő fotóművészek képeiből tárlat nyílik, melyen Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója mond köszöntőt. A szervezők a Szegedi Kortárs Balett egykori művészei mellett a szakma jeles képviselőit várják a kiemelt eseményre. Az előadást Pataki András igazgató és Juronics Tamás művészeti vezető nyitja meg, akik megemlékeznek az elmúlt 25 évről is, mióta a társulat vezető pozícióit töltik be. Az est további meglepetése Delbó Balázs SZKB 30 című filmje lesz.

szkb reveszrobert
Fotó: Révész Róbert 

Szegedi Kortárs Balett 30
2017. november 8. 19.00
Müpa – Fesztivál Színház

Exit
Czár Gergely, a Szegedi Kortárs Balett vezető táncművésze második alkalommal készít koreográfiát társulata számára. Exit címet viselő táncjátéka a stabilitást adó társadalmi sablonok, spirituális minták elhagyásáról, egy általános kiszakadásról szól. Olyan világot mutat be, melyben az emberek lelkiállapota és az őket körülvevő világ az eddigi normák, szövetségek felbomlását generálják. Mint mondja, úgy érzi, nincsenek kitaposott új utak, az emberiség egy kizökkent, bolyongó, keresgélő lelkiállapotban tengődik. Czár ennek a kapaszkodó nélküli helyzetnek különböző fázisait, állomásait, variációit boncolgatja, komplex zenei montázst használva.
Tabula rasa
A tabula rasa latin fogalom, új kezdetet, tiszta lappal való indulást jelent. Corneliu Ganea darabjában ennek szükségét érzi és igyekszik harmóniát találni kaotikus társadalmunkban. Mint mondja, manapság a technológia jobban összeköt minket, mint valaha, mégis egyedül vagyunk. Személyes hőstett megtalálni azt a belső erőt, melynek segítségével képesek vagyunk feldolgozni kényelmetlen helyzeteket, és elengedni fájdalmas élményeket, melyek meggátolnak minket saját fejlődésünkben. Táncjátékához Michael Gordon lendületes és forradalmian kidolgozott zeneművét használja, melyben a dallamok látszólag véletlenszerűen jelennek meg és megszokott struktúrában áramolnak ide-oda, diszharmóniát teremtve. Az előadás társadalmunk és egyéniségünk különféle perspektíváit tükrözi, ahol a zavar és a feszültség rivaldafénybe kerülve olyan fordulóponthoz juttat minket, ami egy új kezdet szükségességéhez vezet.