2022. május 14., 19:00 óra RAM Színház

Seregi László 
(1929. december 12. – 2012. május 11.)

„Semmi más ambícióm nem volt, csak hogy beülj várakozás telin és elégedetten távozz a színházból. Meleg érzésekkel távozz ráadásul, és még egy ilyen egyszerű verbális történetből is kapj valami pluszt, valami alapigazságot, valami gyönyörűt, amitől még az utcán, ha tíz lépést mész a járdán, még mindig arra gondolsz.” (Seregi László)

10 éve halt meg Seregi László Kossuth-díjas táncos, koreográfus. A 20. századi magyar balett történetének egyik legkiválóbb, külföldön is legelismertebb alkotója, akiről a Magyar Állami Operaház díjat nevezett el.
Jelentős nemzetközi sikert aratott koreográfiája, világszerte számos meghívást kapott, díjakat nyert. Darabjait több külföldi balett-társulat is előadta, többek között Ausztráliában, Németországban, Chilében és Olaszországban is láthatta a közönség.

Seregi László grafikusnak készült az Iparművészeti Főiskolán (1945–1949), de tanulmányait anyagi okokból nem tudta folytatni. Komolyabb előképzettség nélkül, felnőttként sikerrel felvételizett 1949-ben a Honvéd Művészegyüttesbe. Már e néptáncegyüttesben megmutatkozott koreográfusi tehetsége, amikor 1953-ban elkészítette a Reggel a táborban című humoros táncjelenetét, melyet az együttes évtizedekig műsoron tartott. Itt balettet is tanult, Nádasi Marcellától. 1957-től már az operaház balettegyüttesében táncolt, ahol Carl Millöcker A koldusdiák című operettjéhez készített balettbetéttel tűnt fel, majd más hasonló munkák után bízták meg 1968-ban első egész estés táncdrámája elkészítésével, a Spartacusszal. Hasonlóan nagy nemzetközi sikert ért el a Bartók-balettekkel, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin új megformálásával (1970).
Képzőművészeti előképzettségét is kamatoztatva dolgozta fel Csontváry Kosztka Tivadar látványvilágát A cédrusban, amerikai tanulmányútja hatására pedig több Bernstein-műre is készített koreográfiát. Utolsó alkotói periódusában Shakespeare-művek táncadaptációit (Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A makrancos Kata) vitte színre, hagyományosabb, realisztikus stílusban, egyéni humorral. Mindezzel Harangozó Gyula követőjének is tekinthető. Műveit folyamatosan játsszák a világ számos városában (pl. Dortmund, Moszkva, Róma, Prága, Bordeaux, Edinburgh, Köln, Szentpétervár, Kijev, Berlin, Monte-Carlo, Bécs, Salzburg, Párizs, Torino, London Zürich, Düsseldorf, Sydney). Állandó asszisztense Kaszás Ildikó. 1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója, 1993-tól örökös tagja volt.

Seregi Lászlóra emlékeznek tanítványai és pályatársai a RAM Színházban május 14-én.

Közreműködnek a Budapesti Operettszínház, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Madách Tánc- és Színművészeti Iskola és Szakgimnázium valamint a Sárközi Gyula Társulat táncművészei.
Az est házigazdája: Hirtling István.

A Spartacus négy évtizeden át töretlen népszerűséggel szerepelt a Magyar Állami Operaház műsorán. A címszerepet a magyar balett-történet kiváló táncosai alakították: Fülöp Viktor, Róna Viktor, Havas Ferenc, Dózsa Imre, Keveházi Gábor, Szakály György, Solymosi Zoltán, Ifj. Nagy Zoltán, Gregor Hatala, Apáti Bence, Bakó Máté.

„Van egy régi keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés, amely úgy szól: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare-darabot.”(Seregi László)
Shakespeare-trilógiájának részeként jelent meg a Rómeó és Júlia, amelyetProkofjev zenéjére álmodott meg, a Mendelssohn-muzsikára koreografált Szentivánéji álom (1989), majd a Goldmark zenéjére felépített Makrancos Kata (1994)– utóbbi a koreográfusi pályája lezárásaként.

Seregi vállaltan Zeffirelli –ihletettségű, látványos, színpompás balettje alapjaiban reformálta meg a hagyományos történetmesélő táncjátékot. Rómeó és Júlia csillogása azóta sem fakult meg,
sikere évtizedek óta töretlen.

A mester így beszélt a Szentivánéji álom című darabjáról:
„Életem alkonyán készítettem el, s csodálatos emlékek fűznek ehhez az alkotáshoz. Amit a leginkább kedvelek, s amit a koreográfia legsikerültebb részének is szoktak nevezni, az a két szerelmespár intrikákkal és varázslással bonyolított jelenete.”

„Seregi László, A makrancos Kata színrevitelekor azt mondta, hogy olyan darabot akar készíteni, amit az ő kétkezi munkás édesapja is megért, és nem kell a táncosnak a szövegkönyvet, a nézőnek pedig a műsorfüzetet olvasgatni, hogy rájöjjön, épp mi történik.” (Apáti Bence)

Szentivánéji szvit:
- Szkerczo: előadják a Madách Táncművészeti Iskola szakképzős növendékei, Puck: YibrailSánchez a Sárközi Gyula Társulat tagja
- Mesteremberek: Csonka Roland, Tóth Richárd, Balogh Béla, Hommer Csaba és Balogh András a Magyar Állami Operaház volt táncművészei.
Próbavezető: Fajth Blanka
- Makrancos Kata pas de deux: Rotter Bianka és Somai Valér a Budapesti Operettszínház táncművészei
Próbavezető: Kozmér Alexandra és Apáti Bence
- Bach Airpas de deux : Egerházi Thalia a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatója és Sárközi Gyula József a Sárközi Gyula Társulat tagja
Próbavezető: Metzger Márta és AleszjaPopova
- Spartacus pas de deux: Németh Alexandra, Gallai Zsolt a Budapesti Operettszínház táncművészei
Próbavezető: Kozmér Alexandra és Apáti Bence
- Macskák Báli kép: előadják a Madách Táncművészeti Iskola és a Budai Táncművészeti Stúdió növendékei.
Próbavezető: Synnott Elizabeth és Sárközi Gyula

Seregi életművében előkelő helyet foglal el a musical. A Madách Színház legsikeresebb előadásának koreográfusaként a Macskákat vitte színpadra, és a darab a mai napig világszínvonalú előadás.

Az emlékestet egykori tanítványa, Sárközi Gyula álmodta meg.
„Nagyon-nagy tanítómesterem volt Seregi László. Munkakapcsolatból indult és barátság lett belőle.Ő már csak a koreográfiáiban él tovább. A szó nemes értelmében nagybetűs ember volt.”

Sárközi Gyula 1972-1982 között az Állami Balett Intézet növendéke volt, majd a Magyar Állami Operaházban kartáncosként, később címzetes magántáncosként, szólistaként, 1990-től balettmesterként, 1991-től koreográfus-asszisztensként dolgozott. Legfontosabb mestereinek Seregi Lászlót, Markó Ivánt és Fülöp Viktort tartja. Tíz évig tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol évfolyamvezető balettmester volt, 1999-ben a docensi címet is megkapta. 1996-1997-ben a Magyar Fesztivál Balett balettmestereként dolgozott, 1992-től a Madách Színház tánckarának művészeti vezetője. 2000-ben hozta létre a KFKI Kamarabalettet, amely később Sárközi Gyula Társulat néven működött tovább. 2001-ben alapította meg a Madách Táncművészeti Iskolát és Szakközépiskolát. Az iskola azzal a céllal jött létre, hogy professzionális musicaltáncoskokat képezzen, világszínvonalú oktatás keretében, nem elfeledtetve a tanulókkal a tánc nyújtotta örömöt, de ma már nem csak a musical tánc a fő profil, hiszen a végzős növendékek a Szegedi Kortárs Balettben, Budapesti Operettszínház, Madách Színházban dolgoznak, sőt van olyan növendékük is aki a végzés után a Vaganova Akadémiára nyert felvételt.