A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.
Öt szervezet (köztük a magyar Érintéspont Művészeti Alapítvány) szervezésében, négy napos, nemzetközi butoh-fesztivál volt Budapesten, mely a találó, Az életkor ereje címet viselte. A roppant gazdag kínálattal szolgáló rendezvény a hóviharral és az év végi (bár, sokaknál nem kimondottan szezon-függő) közönnyel szállt harcba.

A debreceni Modem (Modern és Kortárs Művészeti Központ) szinte fennállása óta szoros és figyelemre méltó szimbiózisban él a képzőművészeten kívüli egyéb kortárs műfajokkal, különös tekintettel a kortárs táncra és performanszokra. Ebben a - kiváló  helyszíni adottságokkal rendelkező-  intézményben született meg Horváth Csaba Kalevalája, A tavasz ébredése, de többször megmutatkozhatott Ágens, Gergye Krisztián számos zeneszerző, író, együttes és magányos alkotó.

Ha magunkat jellemeznénk röviden, a „sírva vígadás” biztos, hogy az első gondolatok között szerepelne. Juronics Tamás új darabja még sem szeretné csak negatív oldalunkat hangsúlyozni, a balsors által nyújtott, tipikus Magyar „betegségek” humoros oldalait is feltárja. A Szegedi Kortárs Balett produkciója élő népzenével kalauzol évszakokon, történelmi fordulópontokon keresztül, a feloldozást nélkülöző végkifejletig.

A Győri Balett egy ünnepi esttel, ezen belül három bemutatóval ünnepelte három évtizedes fennállását: egy szösszenetnyi vallomással az alkotásról (Bartók Béla – Román Sándor: Concerto 5. tétel), egy némafilmbe oltott balladával (Franz Schubert – Robert North: A halál és a lányka) és egy dögös darabbal a nemek szemétdombjáról (The Rolling Stones – Christopher Bruce: Kakas).

Nehéz eldönteni, hogy Gál Eszter magabiztos művészi merészségből, vagy inkább - sokat elbíró, tág értelmezési tartománya miatt- az egyszerűség kedvéért választotta a kertet témájául. Az elemző-értelmező olvasathoz fontos lenne tudni az alkotó motivációját, de az előadás során egyértelmű jelekbe nem tudunk kapaszkodni. A koreográfust láthatóan nem inspirálta az a súlyos, szimbólumokkal terhelt jelentéskör, amely a kert fogalmához kapcsolódik, hiszen az előadás hangulata saját élményekből felépülő próbafolyamatra és dramaturgiai koncepcióra enged következtetni.

Frenák Pál munkáinak legmarkánsabb ismertető jegye a szokatlanságuk. Társulatával immár tíz éve hoz létre olyan színpadi valóságokat, amelyek egyrészről jócskán próbára teszik a befogadót, mert alig lehet őket konkrétumokhoz és saját élményekhez kötni, ráadásul alig lehetséges az összevetésük más hazai táncos előzményekkel, másrészről viszont ezek az előadások mind olyan világba avatnak be, amelyekről nem is tudunk igazán.

Felnőttest játszani vagy felnőttet játszatni a MU Terminál V. évadának fiataljaival kétarcú eredményhez vezet. Ahogy Bicskey Lukács, az est konferansziéja elmondta: az „A”, vagyis a sorozat első estje a beavatást szolgálja. A két előadást látva ez nyilvánvalóan a technikába, az együttlétezésbe, nem az együttgondolkodásba való bevezetést jelenti, mert a koreográfiák egyelőre a táncosok helyett a koreográfusokat láttatják.

Örjan Andersson öt fős csapata kiállja a próbát. Felkészült, magabiztos táncosok lépnek színre, erőteljes színpadi jelenléttel. Fekete jelmezük - a motoros dzsekihez hasonó cipzáras felsőrész és a szintén fekete alsó- uniformizálja megjelenésüket, a szubjektum számára kis mozgásteret enged. A koreográfus vállalja és érti a tiszta tánc lényegét. Biztos kézzel operál a cullbergi motívumok rengetegében.

Hangkép!: Egy férfi táncol a mennyezetből lelógó rudak között, amelyek olyanok, mintha óriási fém jégcsapok lennének, az aláfestőzene érces, fémnyikorgásszerű, pont olyan, mint ahogy el lehet képzelni ezeknek a rudaknak az énekét, nyikorgását az erős szélben. Szép!

Boris Eifman azon kevés mesterek közé tartozik, aki még a XXI. században is koreografál nagy balettet. A Dosztojevszkij regény adaptációja nagy kihívás, a cselekményt nehéz lenne teljes egészében végigkövetni. A Karamazov testvérek épp ezért inkább karaktereket, lélek rezdüléseket ábrázol, így elégítve ki a közönség igényét a teljes estés, történetet elmesélő produkciókra.